II. Lajos magyar király

II. Lajos (festmény) Tiziano Vecellio után
II. Lajos (festmény) Tiziano Vecellio után

II. Lajos (Buda, 1506. július 1. - Mohács, 1526. augusztus 29.), a Jagelló-házból való magyar és cseh királyi herceg. II. Ulászló király és Foix Anna, Candale grófnője egyetlen fia, 1508-tól Magyarország és 1509-tól Csehország királya. Az 1526-os mohácsi csatából menekülőben veszítette életét. A török hódoltság előtt ő volt az utolsó olyan magyar király, aki az egész középkori Magyar Királyság felett uralkodott.

II. Ulászló várva várt fiú örököse nagy nehézségek és szenvedések árán született csak meg. Már a királyné várandóssága sem volt olyan zökkenőmentes, mint a korábbi, hiszen gyakran kényszerült ágyban maradni, annyira gyenge volt testileg, melyet egykorú velencei leírások is megerősítenek. Lajos koraszülötten jött a világra. Csak úgy tudták életben tartani, hogy disznók felhasított gyomrába helyezték, így tartva stabilan a hőmérsékletét. Ez volt Lajos herceg inkubátora, így a korabeli orvostudomány zseniális leleményének és II. Ulászló kiváló orvosainak köszönhető csak, hogy fia életben tudott maradni. De az édesanyát nem tudták megmenteni, három héttel a szülés után gyermekágyi lázban meghalt.

Lajos hat nyelven beszélt folyékonyan, magyar, latin, cseh, lengyel, német, francia, de értett olaszul is. Kiváló vívó, és táncos volt. Lajos beteges, de értelmes gyermek volt. Apja, hogy biztosítsa egyetlen fia számára a koronát, már 1508. június 4.-én, Székesfehérváron magyar királlyá, és 1509.május 11.-én Prágában cseh királlyá koronáztatta. Így apja halálakor gond nélkül foglalhatta el a trónt az akkor tízéves fiú.

Öröksége egy kiürült kincstár, és egy pártküzdelmektől megosztott ország volt. A Habsburg-Jagelló házassági szerződés értelmében 1515 nyarán lengyel kezdeményezésre létrejött a bécsi találkozó II.Ulászló magyar király, Jagelló Zsigmond lengyel király, és Habsburg Miksa német-római császár között. Magának a találkozónak a költségeit az augsburgi Fuggerek állták, és Bécsben a bankárház feje, Jakab is személyesen megjelent. Ennek oka az volt, hogy az 1514-es országgyűlési végzések a Fuggerek érdekeivel ellentétes rendelkezéseket tartalmaztak. A bécsi találkozón a három uralkodó elhatározta a még gyermek (6 éves) Lajos házasságát Habsburg Máriával, Miksa császár unokájával. Ugyanakkor megállapodtak abban is, hogy Ulászló halála esetén Lajos gyámja Miksa és Zsigmond lesz. Miksa emellett fiává fogadta Lajost.

1519. január 12-én meghalt Miksa császár. A fiává fogadásra alapozva Werbőczy István nádor megpróbált közben járni a német birodalmi főrendeknél, hogy Lajos legyen a Német-Római császár, de céljait a rendek ellenállása miatt nem tudta megvalósítani. 1521 nyarán a kialkudott hozomány nélkül érkezett Magyarországra választott kedvese Habsburg Mária. Tényleges egybekelésükkor Lajos 16, Mária 17 éves volt. A fiatalok hamar egymásba szerettek, Mária erélyes kézzel állt ki férje mellett. Megpróbálta megerősíteni a központi hatalmat,és a központi pártot,de törekvései elbuktak a rendek ellenállásán.

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása
Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása

1522 februárjától 1523 májusáig Lajos Csehországban tartózkodott, hogy az ottani ügyekben intézkedjen, és a törökök elleni harchoz segítséget szerezzen. 1523 május 4-én Budára országgyűlést hívott össze, ahol leváltotta Báthori nádort tisztségéből, és Szapolyaitól visszakövetelte a királyi zálogbirtokokat. 1523 októberében-decemberében Bécsújhelyen tárgyalt Ferdinánd főherceggel, Krzysztof Szydlowiecki lengyel kancellárral, cseh főurakkal, pápai, moldvai követekkel. Tomori Pál 1525 őszén értesült róla, hogy a szultán seregeivel hadjáratot készít elő az ország ellen. Mégsem történt semmi az ország megerősítése érdekében. Így 1526 tavaszán, amikor a török hadak megindultak, sebtében kellett a magyar sereget felállítani. II. Lajos mindössze 20 évesen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor felvállalta a csatát Mohácsnál a török túlerővel szemben. A vesztes csata után, menekülés közben a Csele patakba fulladt, bár voltak olyan vélemények is, hogy meggyilkolták. Mindenesetre a bécsi titkos udvari levéltárban Dr. Endrédi Szabó Lajos kutatásai szerint őriznek olyan korabeli levéltöredéket, amely II. Lajos király haláláról tudósít. E „félbetépett, részben magyarul és latinul, német gót betűkkel írt" papírdarab kulcsmondata így szól: „Regem hostili manu trucidatum”, azaz „A királyt ellenséges kéz ölte meg.” E vélekedők szerint II. Lajos a csatatérről szerencsésen elmenekült. A dunaszekcsői plébánián - páncélját menekülésre alkalmasabb ruhadarabra váltó királyt - egy, a testőrségébe e célból becsempészett cseh lovag egy háromélű cseh karddal orvul hátulról háromszor megszúrta! Eszerint Lajos halála nem baleset, még csak nem is az ellenség, hanem a szövetségesei ölték meg!

Holttestét Szapolyai János megkerestette, Székesfehérvárra vitette, és a királyi kápolnában temettette el.