Somogyvári Gyula: Kuruc riadó a soproni sáncon

Riadózzál pajtás! Régi dobok szólnak
s újult hangja kél a vén tárogatóknak.
Lajtamenti porta vérvörösen lángol,
Riadózzál pajtás,
Kezdődik a hajtás.
Vak Bottyán doboltat: ébredjen a tábor!

Tán a Heister tört be, vagy tán csak a fattya?
Akárki, ne kérdezd! Házunk gyújtogatja.
Nemes magyar nemzet sebei újulnak,
Riadozzál pajtás!
Csak a kardvillantás
S meglásd, a patkányok mindjárt kipusztulnak.

Bíztasd paripádat nagy-sebes járásra,
Idejében érjünk véres áldomásra!
Soproni sáncokról visszahull a német,
Rusztnál megszorítjuk,
Újvárnál aprítjuk
Hímondója sem lesz tolvaj seregének.

Bécsújhely kőfalán kardunk szikrát hányjon,
Reszkessen a csürhe halotthalaványon!
Ne lássa, ki vagyunk, azt se tudja, hányan,
Berdo-kiáltása,
Kardhoz kapkodása,
Sikoltó, bomlasztó félelemmé váljon!

Büszke Bécs városát egy nap megnyargaljuk,
S megkopasztjuk ott a duplafejű varjút.
Két nap elegendő, riadozzál pajtás!
Újhelyt zaboltatunk,
Bécsben megitatunk
S harmadnap véget ér a kutyafullasztás.

Sopron sáncokról híre Bécs faláig,
Verjed, üssed testvér, halálig, halálig!
Kergessen a bosszú, sebes szárnyú harag,
Bécsi nagyerdőig,
Régi temetőig
Erdők, mezők véres testtel rakodjanak!

Kössed már a kardod, gyere ki, gyere ki,
Kurucoknak dobját akárki vereti!
Egy életem immár és egy a halálom,
Bottyán háborúját,
Rákóczi bosszúját,
Ha addig élek is: megállom, megállom!