A magyar közoktatás napja

„Iskolák. Világítótornyok, barátom! A jövő fényjelei! Száz és száz kis magot tartalmazó gubók, belőlük fog megszületni az új, a jobb, a bölcsebb." (Arthur Conan Doyle)

„Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket." (Böjte Csaba)

„A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg." (Jelenits István)

„Az emberek életéből csak az nő ki, aminek magját a múltban valahol elvetették." (Szepes Mária)

„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell."

„A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra." (Benedek Marcell)


A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) kezdeményezése alapján 1991-ben november 22-t a magyar közoktatás napjának nyilvánították. Célja a figyelemfelhívás, a magyar közoktatás helyzetének, gondjainak bemutatása, valós társadalmi megítélésének elősegítése, a közös cselekvés kialakítása céljából.

A jövő magyar közoktatási rendszerében családi hátterétől és személyes életkörülményeitől függetlenül minden gyermeknek egész életén keresztül korszerű és versenyképes, képességeinek, tehetségének megfelelő képzésben kell részesülnie, anélkül, hogy ezt előítéletek, sztereotípiák, vagy hátrányos megkülönböztetés befolyásolnák.

A Pedagógusok Szakszervezete a hazai közoktatás helyzetének, gondjainak bemutatására, valós társadalmi megítélésének elősegítésére, valamint a szükséges országos és helyi döntések meghozatala, a közös cselekvés kialakítása céljából kezdeményezte a Magyar Közoktatás Napjának létrejöttét. Olyan akciónapot kívántak létrehozni, amelyen az aktuálisan zajló költségvetési vitákhoz kapcsolódva felhívják a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a közoktatás stratégiai jelentőségére, fejlesztésének szükségességére. A meghirdetett akciónapokkal olyan döntések megszületését kívánták elősegíteni, amelyekben kifejeződik a nemzet gondoskodása saját jövőjéről, és amelyekben nem szorulnak háttérbe a szakmai szempontok, a tanulói, szülői, pedagógusérdekek.

Elsősorban nem ünnepet, hanem olyan akciónapot kívántak létrehozni, amelyen az aktuálisan zajló költségvetési vitákhoz kapcsolódva felhívják a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a közoktatás stratégiai jelentőségére, fejlesztésének szükségességére.

Egy kis történelmi visszatekintés

1777 augusztusában lépett életbe a Ratio Educationis, amely rendeletileg egységesen szabályozta a magyar közoktatást. Ürményi József kancellár vezetésével így modernizálták (porosz mintára) a közoktatást, egyben kivették azt a katolikus egyház felügyeletéből. Tankötelezettséget írtak elő a 6-12 éveseknek és növelték az iskolák, tanárok számát.

Az 1777-es Ratio Educationist azonban sokan kritizálták, így 1801-ben összeült egy új bizottság, melynek feladata volt egy alaposabb oktatásügyi törvény kidolgozása. Az új törvény kidolgozása öt évet vett igénybe, majd miután a király aláírásával szentesítette, 1806. november 4-n közzé is tették azt (a protestáns tanügyi önállóság miatt csak a katolikus iskolák számára kötelező érvénnyel).

A tankötelezettség érvényben maradt, ám részben megváltoztak a tanított tárgyak. A német helyett a magyar nyelv lett a kötelező (a latin mellett) és a történelem is fontosabb szerepet kapott. A rendelet talán legfontosabb eleme, hogy lefektették a polgári iskolák alapjait, továbbá nemzetiségi és vallási türelmet hirdettek az oktatásban.