Kossuth Ferenc

Kossuth Ferenc (Pest, 1841. november 16. - Budapest, 1914. május 25.): dualizmus kori politikus, mérnök, miniszter, Kossuth Lajos idősebb fia.

A szabadságharc bukása után, 1850-ben vitték ki apjához. Emigrációban nőtt fel. Műszaki tanulmányainak befejezése után Nagy-Britanniában, majd Olaszországban dolgozott. Európai hírnevet szerzett a vasút- és hídépítés, valamint az alagútfúrás terén. Részt vett az emigráció politikai és publicisztikai tevékenységében is. 1859-től a Magy. Nemzeti Igazgatóság titkára. 1894-ben hazakísérte atyja holttestét, s véglegesen hazaköltözött. 1895-ben képviselővé választották; a Függetlenségi Párt elnöke lett, de azon belül a megalkuvó politikai irányzatot támogatta. 1905-ben a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága elnökévé választották. A Wekerle-kormányban 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig kereskedelmi miniszter. 1907-ben megújította a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával. Mikor 1909-ben a Függetlenségi Párt két táborra szakadt, kisebbségben maradt Justh Gyulával szemben. A Wekerle-kormány lemondása után Apponyi Alberttel együtt a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt vezetője. A két Függetlenségi Párt egyesülésekor az egyre többet betegeskedő ~ már csak az egyik elnöki tisztet vállalta. Kiadta atyja iratainak egy részét.

Életútjának későbbi elemzői egyetértenek abban, hogy messze távolodott apja eszméitől.

Van azonban egy tája a világnak, ahol Kossuth Ferenc mindmáig nagy ember, és joggal az: az olaszországi Cesena városától délre elterülő kénbánya vidékén. 1873-ban ugyanis - az édesapa kapcsolataitól bizonyára nem függetlenül - Kossuth Ferenc megbízást kapott Londonból, a Cesena Sulphur Company Limited vezetőitől, hogy vegye át a vállalat 12 Cesena környéki bányájának igazgatását. A vidék bányatörténetének kutatói hangsúlyozzák a Kossuth-fiúnak az iparszerű termelés megszervezésében, a kitermelés és az ércfeldolgozás modernizálásában elért jelentős érdemeit. A mérnök fiatal angol feleségével, Emily Hogginsszal beköltözött a városka egyik legszebb palotája, a reneszánsz eredetű Palazzo Guidi termeibe - erre a manapság konzervatóriumként működő épület bejárati csarnokában kőtábla emlékezik. Mérnöki tudását Európa-szerte elismerték, ő nyerte például azt a pályázatot, melyet az egyiptomi kormányzat a Níluson átívelő acélhidak megépítésére írt ki. A későbbi politikus az Olaszországban töltött évek alatt számos állami kitüntetést, sőt, lovagi címet is szerzett.

A Hentaller Lajos szerkesztette, 1906-ban kiadott életrajza drámai színekkel festi civilizátori tevékenységét a durva, fékezhetetlen, csupán az ököljog és az osztályharc világát ismerő, félvad munkástársadalom körében.

A történetek nemcsak Ferenc tudásáról, hanem imponáló férfibátorságáról is szólnak. A legérdekesebb "sztorit" megerősíteni látszik Kossuth Lajosnak 1879. november 2-án kelt, Helfy Ignáchoz intézett levele. Ebben a büszke apa elmeséli, hogy "Ferencnek két tisztviselőjét gyilkolták meg azon egy napon - egyiket tőrrel, másikat golyóval, - s a két gyilkos 3000 munkás szeme láttára elmenekült. - Feri azt mondta: ha így van, nem adok kenyeret. Bezáratta a bányákat, 500 frank jutalmat tűzött ki a gyilkosok feladóinak. - Ez is hathatott, még jobban a keresethiány nyomában járó koplalás. Volt rimánkodás jó zajosan. - Feri nem az az ember, aki meghátrál. Azt mondta: ide a gyilkossal és lesz kenyér, ha nem, nem. Végre akadt két munkás, aki nyomra vezetni igérkezett [...] az indicatióik nyomán kocsira ülve, kocsisával, inasával maga ment a gyilkosok egyikét felkeresni, saját kezével fogta el, saját kezével kötözte meg, behajtatott véle saját házába és megizente a rendőrségnek: legyen szerencsém, elfogtam én, vigyétek el!"

Végső nyughelye a családi mauzóleumban található
Végső nyughelye a családi mauzóleumban található

Természetesen a történet apai változatának is maga Ferenc volt a forrása, így egybecsengése a Hentaller-féle feldolgozással aligha véletlen. Ám Forliban, a prefektusi levéltárban fennmaradt hősünk korabeli (1879) levele, amelyben közölte: Eugenio Cugniolio felügyelő gyilkosának, Pasquale Cavolinak elfogatása a Boratella-telep bányamunkásaiból alakult önkéntes rendfenntartó osztagnak köszönhető, mi több, a politikai-szociális hangulatviszonyok javítása érdekében egy kis pénzjutalmat kért számukra az elöljáróságtól... Hiúság, férfi a neved! - mondhatnánk, de cesenai élete végén oly sok szomorúság sújtotta Kossuth Ferencet, hogy nem lenne rendjén gúnyolódni rajta. A szicíliai kén konkurenciája következtében a romagnai kénbányászat az 1880-as évek közepére gazdaságtalanná vált, így az eladósodott vállalatot fel kellett számolni. 1887-ben, váratlan betegségben elhunyt szeretett felesége, Emily is. De Firenzében, az Allori (babérlombok) temetőben még ma is ciprusok állnak őrt a kis neogótikus sírkápolna körül, melynek a férj igaz bánatát megörökítő felirata felett a család címerállata, a csavart szarvú kos ágaskodik.