Korányi Frigyes

Báró tolcsvai Korányi Frigyes (Nagykálló, 1828. december 10. - Budapest, 1913. május 19.), belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyarországi orvostudomány egyik korai meghatározó alakja, (ifj.) báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Korányi Sándor orvosprofesszor apja.

1828. december 10-én tehetős izraelita orvoscsaládba született Nagykállóban Korányi (Kronfeld) Sebald nagykállói gyakorló orvos és Nyíri (Kandel) Anna első gyermekeként. Később még nyolc testvére született. A középiskolát a szatmárnémeti piaristáknál végezte, a pesti egyetem orvosi karán 1844-ben kezdett tanulni.

1848-ban apja kezdeményezésére ő is (teljes családjával együtt) áttért a katolikus hitre és felvette a Korányi nevet.

Orvostanhallgatóként rész vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A márciusi ifjak egyike, 1848 kora tavaszán a Pilvax-beliek egyik diákvezére volt. Petőfi Sándorral is találkozott. 1848. március 15-én beszédet mondott az egyetem orvosi karán. Tagja volt a felelős kormányt követelő pozsonyi, majd az Erdélyi Unió ügyében Kolozsvárra utazó küldöttségnek. A szabadságharc alatt előbb nemzetőr, majd medikus létére Perczel dunántúli seregében a szabolcsi önkéntesek sebésze, később a nyíregyházi honvédkórház orvosa volt. Budavár visszavétele után Balassa beosztottja, a tavaszi hadjárat idején a szegedi 104-es zászlóalj főorvosa.

Világos után visszatért tanulmányaihoz. 1849-1850-ben Bécsben, majd Pesten tanult. A pesti orvosi karon a szabadságharcban tanúsított magatartásáért vizsgálati fogságban tartott Balassa kiszabadítására szervezett diákküldöttség vezére volt.

Emléktáblája Nagykállóban
Emléktáblája Nagykállóban

A bécsi sebészeti klinikán 1851-ben avatták orvos-sebészdoktorrá. 1851-1852-ben ismét Bécsben Schuch professzor mellett műtőnövendék. A bécsi rendőrség 1852-ben a császárra tett egy ártatlan megjegyzéséért, valamint korábbi tevékenységéért szülővárosába száműzte. A kivándorlás gondolatával foglalkozott. Pesti barátai: Balassa, Markusovszky és Hirschler Ignác tartották itthon. 1852-től Nagykállóban gyakorló orvos, 1861-től Szabolcs vármegye főorvosa, a Nagykállóban működő megyei kórház alapítója. Ekkortól - többik közt Deák Ferenc közbejárására - oldódott vidéki száműzetésének szigora. Az ideggyógyászat tárgyköréből 1864-ben magántanári címet nyert, s felköltözhetett a fővárosba. Előbb a járványkórház, 1865-től a Rókus Kórház főorvosa. 1864-ben egyetemi magántanár. 1866-tól kinevezték a belgyógyászat tanárává. Ő teremtette meg Magyarországon a modern belgyógyászati klinikai oktatást. Megalapozta a tuberkulózis elleni hazai küzdelmet. 1876-ig a sebész tanfolyamon, 1876-1908-ban az orvosképzésben a belgyógyászat tanára, az I. sz. belklinika igazgatója. 1886-1887-ben az egy. rektora, 1891-től a felsőház örökös tagja. 1891-ben magyar nemességet, 1908-ban bárói címet kapott. A Balassa János és Markusovszky Lajos köré tömörülő haladó orvosi kör, a pesti orvosi iskola néven ismert csoport kiemelkedő tagja.

Részt vett a közegészségügyi törvény előkészítésében, az orvosképzés reformjának kidolgozásában. Elgondolásai szerint épült a belső klinikai telepen a belklinika,, amelyen bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. A magyar belgyógyászati iskola megteremtője, a mellkasi és szívbetegségekkel foglalkozott. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Elsők között foglalkozott a relatív szívbillentyű elégtelenséggel. Előadásaiban rámutatott az egyes betegségek és a társadalmi viszonyok kapcsolatára.

Síremléke a Kerepesi temetőben
Síremléke a Kerepesi temetőben

1868-tól Hosszú időn át elnöke volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1893-ban tagja és első elnöke az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak. A hazai tuberkulózis elleni küzdelem megszervezője. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem, amely a budakeszi Erzsébet Királyné tbc-szanatórium, majd az első fővárosi tüdőbeteggondozó létesítéséhez vezetett. Fontos feladatnak tartotta a kórházfejlesztést. Szorgalmazta a gyógyfürdők fejlesztését, a kórházépítési programok kidolgozását. Több mint 150 tudományos közleménye jelent meg.

Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete emlékezetére 1955-ben Korányi Frigyes emlékérmet alapított. Évenként osztják ki olyan orvosoknak, akik a tbc elleni küzdelem terén kimagasló eredményeket értek el.

Korányi Frigyes nevét Nyíregyházán utca, Nagy­kállón gimnázium, Budakeszin tüdőszanatórium őrzi. 1972-től a nagykállói szülőházban működik a Korányi Frigyes és Sándor Emlékmúzeum.