Könyves Kálmán

1116. február 3-án hunyt el az egyik legjelentősebb Árpád-házi királyunk, Könyves Kálmán aki 1095-1116 között uralkodott.

A keresztény lovag királyt, Szent Lászlót, egy merőben más alkatú és egyéniségű király követte a trónon - nevezetesen Könyves Kálmán, aki I. Géza király és Loozi Zsófia, a belga-limburgi Arnulf herceg leányának elsőszülött fia volt és László király unokaöccse-, mivel Lászlónak nem volt fiúgyermeke.

Két házasságából (Szicíliai normann hercegnő, 1097; Eufémia, Vladimír Monomachos nagyfejedelem leánya, 1110) három fia született, az elsőből István és még a gyermekkorában elhalt László, a másodikból a Kálmán által el nem ismert Borisz.

Könyves Kálmán, aki püspök volt királlyá koronázásáig, korának egyik legműveltebb és legfelvilágosodottabb uralkodója lett, nem véletlenül illették régebbi irodalmunkban a „Könyves" előnévvel.

Eredetileg papnak szánták, de csak Lengyelországba menekülve tudta a trón öröklését biztosítani. Amikor a király helyre akarta állítani a pápával IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hűvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.

Uralkodása elején, már 1096-ban, a nyugati keresztes hadak egymást követő kihívását kellett megoldania. Az ország ugyanis szárazföldi főútvonala volt az átvonuló keresztes hadaknak, amelyek eleinte ad-hoc gyülevész népség voltak, és sok esetben szálltak meg várakat vagy fosztogattak. Kálmánnak öt ízben kellett 1096 májusa és augusztusa között fegyveresen beavatkoznia. Nagy körültekintéssel és eréllyel oldotta meg az I. keresztes hadjárat seregeinek átvonulásából eredő feladatokat, a fegyelmezetlen csapatok ellen fegyverrel lépett fel, a rendezetteket seregével kísérte. Így tett akkor is, amikor 1096 szeptemberében az első szervezett keresztes hadsereg (harmincezer gyalogos és tízezer lovas) Bouillon Gottfried lotharingiai herceg vezetésével megérkezett a magyar határra. Kálmán seregével elébe lovagolt és Sopronban megállapodott az átvonulás feltételeiben, miszerint csapatai végigkísérik őket az ország területén.

De a keresztes hadak átvonulásának előnyei is voltak. Általa élénkültek meg a kereskedelmi kapcsolatok, új élelmiszerfajták, új növények, új szokások, új filozófiai áramlatok és új művészetek is megjelentek.

Lotz Károly: Kálmán király kora<br/>A király tudósai között, míg a hóhér máglyahalálra ítélt nőt oldoz fel kötelékeiből
Lotz Károly: Kálmán király kora
A király tudósai között, míg a hóhér máglyahalálra ítélt nőt oldoz fel kötelékeiből

Kálmánnak belpolitikailag is adódtak nehézségei. Testvéröccse Álmos herceg, akit Szent László Horvátország helytartójának nevezett ki, nem tudta elviselni, hogy László nem őt jelölte ki utódjául. Állandóan békétlenkedett és viszályokba bocsátkozott Kálmánnal, aki végül is élete végén, hogy egyetlen fiának biztosítsa a trónt, Álmos herceget és annak fiát Bélát megvakíttatta. Kálmánnak ezt a tettét még sokáig nem tudták megbocsájtani és emiatt a krónikák róla igen kedvezőtlen képet festettek. Pedig Könyves Kálmán korát messze meghaladóan békeszerető és emberséges király volt. Kiváló szervezőképességével és országfejlesztő tevékenységével a szentistváni hagyományok méltó folytatójává vált.

Törvényei és rendelkezései a tökéletes jogalkotás mintaképei voltak. Kálmán törvényeit hosszas tanácskozások eredményeként hozta meg. Munkatársa Albericus jogtudós volt, aki a törvények végső megfogalmazásában segédkezett a királynak. A szerkesztésében fennmaradt törvénykönyv elsőrangú fontosságú forrása a 11-12. sz. fordulója magyar történetének. Kálmán törvényein az abszolút méltányosság tükröződik a néppel szemben, de kérlelhetetlen a főemberek és a királyi tisztviselők vonatkozásában. A törvények szerint a ország ügye nem a király magánügye, hanem közügy. Igen fontosnak tartja a békességet, a béke megőrzését. A korabeli harcos lovageszmény után furcsán hangzik Kálmán szellemiségét minősítő mondata, miszerint: „A békességhez nem szokott katonaember magának és az országnak veszedelmére van."

Igazságos törvényeivel enyhített a nép terhein. Ahogyan mondotta: „Istvány törvénye a hitetlenek lerombolója volt, az enyém az igazságra nézve helyes társalkodás előmozdítója. Amaz a népet, a hitnek páncéljába öltöztette, ez a fölösleg való földi kevélységet az igazság övével övedzette." Felvilágosodottságának ékes bizonyítékaként meghozta híres boszorkánytörvényét. "Seprűs boszorkányokról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék." Kálmán ezen törvényének tiszteletben tartása szinte megakadályozta a boszorkány pereket Magyarországon és azt alig néhány tucatnyira korlátozta, amíg tőlünk nyugatra a nagy boszorkányüldözések dívtak, ezreket vívén a máglyákra.

Könyves Kálmán bronzszobra a bp-i Hősök terén. Alatta bronz dombormű, felirata 'Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést'
Könyves Kálmán bronzszobra a bp-i Hősök terén. Alatta bronz dombormű, felirata 'Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést'

Könyves Kálmán külpolitikájában is sikeresnek bizonyult. László hódításait nem csak megőrizte, de megvédte és tovább erősítette. 1102-ben Horvátország tengerparti városában (Biográd-Tengerfehérvár) horvát királlyá is koronázták. A meghódított ország formailag a Magyar Királyság társországa lett, de megtartotta belső függetlenségét. Kálmán ügyelt arra, hogy a tengerparti városok polgárai teljes szabadságban éljenek és gyarapodjanak. Nem kényszerítette adófizetésre őket, csak hűséget követelt. 1108 körül így kapnak kiváltságot olyan városok mint Zára, Trauban, Spalato.

Szakított a hagyományos német szövetséggel és a pápával lépett szoros kapcsolatba. A tengerparti kijárat megszerzése kereskedelmileg és stratégiailag igen fontos lépés volt, amelynek birtoklásáért mind Velence, mind a Bizánci birodalom harcolt, évszázadokon át újra és újra kirobbanó konfliktusok forrását jelentetve a magyar külpolitika számára.

Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogról, melyekre László nem volt hajlandó, de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának.

1115-ben a krónikák szerint erős főfájással járó betegségbe esett, és férfikor delén meghalt. Fehérváron temették el.

Könyves Kálmán méltán megérdemli, hogy legnagyobb királyaink közé soroljuk. Uralkodásának tizenkilenc éve alatt kitartó, szívós munkával egy nagy hatalmú, nagy tekintélyű és békében élő országot formált.