Konkoly-Thege Miklós

„…A lélek a magasba vágyik; hová? Magunk sem tudjuk; elrepülne a magasba, de borzad az éj homályától, míg végre feljönnek a vigaszt nyújtó csillagok, s azok tündöklő szépségükkel mutatnak reá az örökkévalóságra, s utasítanak bennünket, hogy hová pillantsunk mi, vándorok, hol fogjuk megtalálni a reménységet, a hitet s az örökkévalóságot.”



Konkoly-Thege Miklós (1842. január 20., Pest – 1916. február 17., Budapest) a magyarországi csillagászat újjáteremtője, a hazai légkörtani kutatások megszervezője.

Középiskoláit magánúton végezte, egyetemi éveit Pesten, majd Berlinben töltötte. Csillagász tanára a kor egyik legnevesebb tudósa, Johann Franz Encke volt, 1870-ben, mielőtt a saját csillagvizsgálóját berendezte volna, végigjárta Európa legjelentősebb csillagászati intézményeit, hogy a látottak alapján foghasson hozzá munkájához. Később ő maga is készített csillagászati műszereket, illetve a vásároltakat célszerűen módosította.

Az a robbanásszerű fejlődés, mely a XIX. század végének magyar csillagászatát jellemezte szervező zsenialitásának köszönhető.

1871-ben hétévesre cseperedett fiától is meg kellett válnia, miután az előző évben másik kisfia egynapos korában meghalt. Konkoly, ekkor úgy érezte, hogy nevét más módon kell megőriznie a jövő számára. Elhatározta, hogy az ifjúkora álmait megvalósítva a csillagászati kutatásoknak szenteli az életét. Ekkor még Magyarországon egyetlen működő csillagvizsgáló sem volt. Talán épp ebből fakadó hiányérzet adta neki az erőt arra, hogy csillagászati gyakorlatot szerezzen, s magát e tudomány akkor legfontosabb ágaiban, az asztrofizikában, spektroszkópiában és az égbolt fényképezésében mesterré tegye. Matematikai tehetsége kiváló technikai érzékkel párosult. A kezdetekről így írt: „Midőn 1871. év nyarán obszervatóriumomat felépítettem, nem volt szándékom benne rendes észleléseket tenni, célom főképp az vala, hogy miután a csillagászat iránt különös vonzalmat éreztem, az e téren tett felfedezéseket figyelemmel kísérve, azokat magam is óhajtottam látni s egyszersmind gyönyörködni az univerzum nagyszerűségében szép estvéken. Csakhamar belátva azonban, hogy ezen újból épült kis csillagdámnak más célja is lehet, mint éppen saját szenvedélyem kielégítése, hozzáfogtam a rendes észlelésekhez..."

Az ógyallai obszervatórium, 1900 körül
Az ógyallai obszervatórium, 1900 körül

Már 1871 nyarán egy kis forgatható kupolát emeltetett kastélyának oldalán a tetőtérbe, benne felállított egy Bardou-féle 4 inches távcsövet és elkezdte egész életében szakadatlanul folytatott csillagászati megfigyeléseket. 1874-re elkészült a volt fürdőházban, a kétkupolás csillagvizsgáló az ógyallai kastély parkjában. Ebből a szenvedélyből nőtte ki magát Közép-Európa első obszervatóriuma, amely rövid időn belül Európa egyik meghatározó csillagvizsgálója lett. Leginkább a meteorok és üstökösök kutatása során ért el jelentősebb eredményeket, de foglalkozott bolygók észlelésével és spektroszkópiás (színképelemzéses) vizsgálatokkal is. Az épületet a kommunista rendszer 80-as éveiben életveszélyességre hivatkozva lebontották. Ma az újraépített épület, melynek csak a nagykupolája eredeti, az eredeti másaként múzeumként működik.

Jól tudta, hogy külföldi partnerektől elszigetelten nem lehet eredményes csillagászati kutatást folytatni, ezért állandóan ápolta külföldi kapcsolatait. Nemcsak tudósokkal volt jóbaráti viszonyban, hanem korának legnevesebb műszerkészítőivel is. Ógyalla, mint a tudományos vizsgálódások méltó műhelye, és mint vidám vadászatok színtere egyaránt népszerű volt a külhoni tudósok körében.

Életnagyságú szobra Ógyallán, a róla elnevezett téren
Életnagyságú szobra Ógyallán, a róla elnevezett téren

Néhány esztendő alatt az ógyallai csillagda, műszereit és tudományos munkáját tekintve is, az európai csillagvizsgálók élvonalába került. Kutatásait a korszerűség kellemezte. Érzékenyen reagált a legérdekesebb csillagászati problémákra, és igyekezett a nemzetközi tudományos programokba már a legelején bekapcsolódni. Így történt ez az S Andromedea felfedezése idején, a Jupiter "vörös folt"-jára vonatkozó vizsgálódásokkal kapcsolatban, vagy a Halley-üstökös 1909-1910-es megjelenése alkalmával. Elsők között volt, akik üstökös spektrumot készítettek, többek közt magáról a Halley-üstökösről is.

Csillagászati megfigyeléseinek eredményei folyamatosan láttak napvilágot saját kiadványában (Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium Ógyalla, Halle, 1879-1894) és a kor fontos csillagászati folyóirataiban (Astronomische Nachrichten, Observatory, Monthly Notices). Magyar nyelven az akadémiai értekezéseken adtak hírt munkájáról.

Három nagyszerű kézikönyvet írt:

  • Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen mit besonderer Rücksicht auf die Astrophysik, Braunschweig, 1883.,
  • Anleitung zur Himmelsphotographie, Halle, 1887.,
  • Handbuch für Spectroskopie im Cabinet und am Fernrohr für Anfanger auf dem Gebiete der Spectralanalyse, Halle, 1890.

1881-ben a londoni Royal Astronomical Society tagjává választotta. Hazai elismeréseknek sem volt híján: a Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-tól levelező, majd 1884. június 5-től tiszteleti tagjai közé választotta. A hazai csillagászat terén kifejtett tevékenysége elismeréséül 1887-ben Őfelsége a III. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. Tulajdonosa volt a tudományért és művészetért adományozott nagy éremnek, a Mária Terézia aranyéremnek, a Voigtländer-féle és egyéb kiállítási aranyéremnek és díszokmánynak. 1913. július 11-én a Ferenc József Rend középkeresztje csillaggal fokozatát adományozta számára az uralkodó.

Azzal is számot vetett, hogy az ország csillagászatának fejlesztéséhez nem elegendő egyetlen intézmény. Személyes varázsát latba vetve buzdított másokat is erre a szenvedélyre. Közreműködésével sorra épültek fel hazánkban az új csillagvizsgálók: 1878-ban a Haynal-obszervatórium Kalocsán, 1881- ben Gothard Jenőé és Sándoré Herényben, s 1886-ra Podmaniczkyék csillagvizsgálója is elkészült Kiskartalon. Segítsége a felépítéssel nem szűnt meg, a hazai obszervatóriumokat állandó munkakapcsolat fűzte össze.

1890-ben az Országos Meteorológiai Intézet igazgatójává nevezték ki. Hatalmas szervezőereje itt is megmutatkozott. Az ő igazgatásának idején épült fel az intézmény Kitaibel utcai palotája, egyúttal Ógyallán is otthont kapott a meteorológia. A Meteorológiai Intézet igazgatójaként sem hagyta abba a csillagászati tanulmányait, és amikor 1911-ben a pesti meteorológiai munkájától nyugdíjba vonult, minden erejét ismét a csillagászatnak szentelte.

Legfőbb vágya az volt, hogy az általa megindított fejlődés a hazai csillagászatban halálával ne szakadjon meg, ezért több ízben is felajánlotta ógyallai intézetét a magyar államnak, mely 1899-ben végre elfogadta ajánlatát. Ekkor alakult meg az Ógyallai Astrophysikai és Meteorológiai Observatórium, az az intézmény, melynek a mai Csillagászati Kutató Intézet a jogutódja. Ez vetette meg a későbbi folyamatos tudományos csillagászati kutatómunka alapjait Magyarországon. Az MKE alapító tagja volt.

A Konkoly-Thege család síremléke Ógyallán
A Konkoly-Thege család síremléke Ógyallán

Konkoly-Thege Miklós zenét is szerzett. Kiválóan zongorázott és nem egyszer hangversenyt is adott. A Több is veszett Mohácsnál és a Helyre Kati lassu és csárdás darabokat Konkoly-Thege Miklós írta át zongorára. 1861-ben a Zenészeti Lapokban Mosonyi Mihály elemezte a Szegény paraszt című csárdását, a részletes elemzést Mosonyi a következő méltató szavakkal kezdi: „Mennyi kedélyesség és minő természetes pathost találunk a Szegény paraszt című csárdásban!” Jókai Mór Milton című drámájához nyitányt is komponált, melynek 1876. április 3-án volt a bemutatója.

1916. február 17-én halt meg szívszélhűdésben Budapesten. Hamvait Ógyallán helyezték örök nyugalomra.

Emlékét őrzi a Konkolya nevű kisbolygó, a szlovák Konkoly-emlékérem. A magyar csillagászatért tett erőfeszítéseiért róla nevezték el a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetét, amely Budapest XII. kerületében, a róla elnevezett utcában található. Több csillagászati társaság is viseli a nevét.

Forrás: fsz.bme.hu