Klauzál Gábor

„…azon fohásszal fogok meghalni, hogy hazám boldog legyen …"

„Nem annyira ministerök mint barátjok akarok lenni, a hatalmat mint barát irányában tanácsot kérve mindentől, fogom gyakorolni, polgártársaim jóvoltáért munkálni gyermeki ábrándjaim elsője volt, most erőm levert, egészségem nem jó, de éltemet is lekötöm polgártársaim javára."

„Soha tisztább, becsületesebb s jobb embert nem ismertem." (Eötvös József)

„De ő nekem nem csak atyai szívű barátom volt, hanem erkölcsi eszményképem is; melyet lelkemben megvalósítani legbuzgóbb törekvésem vala mindig.” (Osztrovszky József, Szeged egykori polgármestere)

„Ő egész életét a hazának szentelte, (…) szelid és szigoru, engedékeny és hajthatatlan, erélyes és higgadt volt: szelid a magán, szigoru a nyilvános életben; engedékeny embertársai megitélésben, hajthatatlan a haladás és szabadelvűség védelmében; erélylyel ótalmazta e haza érdekeit, de soha nem feledkezett meg a higgadtságról, (…) a higgadtság fegyver, mely gyakran elhatározó pillanatokban hozza meg a szükséges győzelmet.” (Szentiványi Károly)

Szlavoviczi Klauzál Gábor (Pest, 1804. november 18. - Kalocsa, 1866. augusztus 3.) politikus, ügyvéd, miniszter, kistétényi birtokos. A reformkori országgyűlések egyik legkiemelkedőbb liberális egyénisége, korának egyik legjelentősebb reformpolitikusa.

Klauzál Gábor Pesten a cseh eredetű szlavoviczi Klauzál családban született. Ősei a huszita mozgalmak elől menekültek Lengyelországba, de visszatérésük után már nem tudták birtokaikat visszafoglalni. Édesapja, Klauzál János Nepomuk császári királyi huszár ezredes, 1785-86-ban Szeged polgármestere katonai érdemeiért 1793. június 13-án szlavoviczi előnévvel nemességet és címert szerzett I. Ferenc magyar királytól. Édesanyja Babarczy Ágnes, Babarczy Ferenc tanácsnok leánya volt. Házasságukból öt lány és öt fiú gyermek született. Az öt fiúból négy élte meg a felnőttkort. Gábor az egykori Károly kaszárnyában, a mai Főpolgármesteri Hivatalban született. Születése emlékhelyén, a második emeleti szobában 1906-ban vörösmárvány emléktáblát állítottak.

A gimnázium hat évfolyamát 1812 és 1818 között a pesti piaristáknál végezte mindvégig első eminensként. Középiskolai tanulmányai után jogot hallgatott a pesti királyi egyetemen, majd egy évig gyakorlati idejét töltötte Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja mellett. Jurátusi esküjét 1823 augusztus 23-án, kiváló minősítésű ügyvédi vizsgáját 1824 szeptember 27-én tette le és még ugyanebben az évben Csongrád vármegye szolgálatába lépett. Előbb tiszteletbeli alügyészként, majd 1825-től fizetéses táblabíróként dolgozott. A tehetséges fiatalember elismertsége gyorsan nőtt. Fiatal kora ellenére már 1827-ben országgyűlési követté választották, de ezt betegsége miatt nem fogadta el.

Három nevezetes országgyűlésen (az 1832-36-os, az 1839-40-es és az 1843-44-es) volt Csongrád vármegye követe. Elkötelezetten támogatta a polgári átalakulást célzó törvényjavaslatokat, közülük néhányat maga is kezdeményezett. Deák Ferenc híveként hamar a reformellenzék oszlopos tagja lett. A pozsonyi országgyűlésen pedig Deák Ferenc távollétében a liberálisok vezéralakjává vált. Tevékenysége a népképviselet, az örökváltság általi jobbágyfelszabadítás, az ipar- és kereskedelem fejlesztése területén csúcsosodott ki. Jelentős szerepet játszott a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánító törvény elfogadásában. Ő volt a záradékok, védbástyák nagymestere, melyek közé a többség által szorongatott ellenzék lépésenként visszavonulhatott. Ezért alkották társai az ismeretes epigrammot: "Klauzál clausulae nomen et omen habet". Nagyszerű szónoki képességekkel rendelkezett, kortársai szerint: „…nagyhatású szónoklata oly népszerűséget szerzett nevének, hogy ritkán szólott anélkül, hogy tapsvihar ne követte volna beszédét.”

A pozsonyi országgyűlés után közéleti szereplésében egy kis szünet következett. 1845-ben a dél-alföldi ipar- és gazdaságfejlesztést elősegítő Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak lett egyik létrehozója, alapítója és első választott elnöke.

Politikai tevékenységét a forradalom kezdete után a pesti közcsendi bizottmány tagjaként folytatta. 1848. április 7-étől szeptember 10-éig az első felelős magyar Minisztérium földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere. Fontolva haladóként a mérsékelt álláspontot képviselte. „A birtok és a hivatal jogát a haza minden fiára kiterjesztette”. Miniszterként az egyezkedő politika híve, fellépett a szélsőséges, az udvarral szakítani kívánó politika ellen. „Nem annyira ministerök mint barátjok akarok lenni, a hatalmat mint barát irányában tanácsot kérve mindentől, fogom gyakorolni, polgártársaim jóvoltáért munkálni gyermeki ábrándjaim elsője volt, most erőm levert, egészségem nem jó, de éltemet is lekötöm polgártársaim javára." - mondta fellépésekor. „(…) részt vett a politikai mozgalmak vezérletében és mindent elkövetett, hogy a felzavart hullámok túl ne csapongjanak medrükön. (…) A miniszter-tanácsban Batthyány Lajossal és Deák Ferenczczel mindig a mérsékeltebb és a végső szakadást távoztatni, megelőzni törekvő, békéltető s kiegyenlítő politikát védelmezte.”

Követelte a nemzetgyűléstől Lamberg gróf gyilkosai felelősségre vonását. A szeptemberi válság idején - amikor a bécsi udvarral kiéleződött ellentét a szabadságharc kitörésével fenyegetett - lemondott. Egészségi állapotára hivatkozva a fegyveres harcok kezdetén visszavonult birtokára és gazdálkodott. A szabadságharc bukása után az osztrák rendőrség az Újépületbe zárta és haditörvényszék elé állították. Iratait, leveleit elkobozták, megsemmisítették, rendőri megfigyelés alá helyezték. Az 1850-es években Kistétényben vásárolt magának telket. 1861-ben és 1865-ben Deák Ferenc pártjának tagjaként, Szeged képviselőjeként részt vett az országgyűlésen. Az 1861-i és 1865-i országgyűlésen Szeged képviselője a Deák vezette Felirati Párt programjával. Szerepe volt a kiegyezés előkészítésében.

Első felesége, Prezetska Mária Antónia özvegy volt, amikor férjhez ment Klauzál Gáborhoz. Húszévi házasság után - amiből gyermek nem származott - 1848-ban tüdőgyulladásban elhunyt. Klauzált ez annyira megviselte, hogy agyvérzés érte.

1853. április 27-én feleségül vette az aradi vértanú, Nagysándor József tábornok jegyesét, Schmidt Emmát. A házasságukból születő. mindhárom gyermek keresztapja Deák Ferenc volt. Ez a komaság Klauzál Gábor és Deák Ferenc eszmei rokonságának és barátságának bizonysága. Egyben a kistétényi szájhagyomány alapja, miszerint Klauzál kistétényi házában gyakorta vendégeskedő Deák részben itt fogalmazta meg a Kiegyezés szövegét.

Klauzál Gábor az önkényuralom alatt Kistétényben gazdálkodott, szőlő- és gyümölcsnemesítéssel foglalkozott. Az általa alapított Kistétényi Szőlőbirtokossági Társulat sokat tett a terület jövőjéért. Jó borokat termelt. Nyaralót és présházat épített. A Hugonnay grófok által épített kistétényi kápolnát „saját költségén hosszú időn át jó karban tartotta”. A kápolnát 1914-ben felújító bizottság tagjai ezt egy mai napig is látható emléktáblával is megörökítették.

Az 1860-as évek elején Deák Ferenc pártjának tagjaként Szeged város országgyűlési képviselőjévé választották.

A kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes politikus a kiegyezés létrejöttében és Magyarország századfordulós felemelkedésében (amit már nem élt meg) jelentős szerepet játszott.

Halálának évében, 1866-ban is, betegeskedéséből enyhülést keresve „felüdült és Kis Tétényre nyári lakába vonult” - írja róla Trefort Ágoston. Ugyanezen évben Kalocsára utazik lányai vizsgáira, ahol váratlanul meghal. Szegeden a Belvárosi temetőben található családi sírboltban helyezték örök nyugalomra a higgadt, igazságszerető és igazi demokrata hazafit. Temetésén legalább 25 000 ember vett részt.

Emlékezete

A Klauzál Gábor Társaság máig ápolja emlékét, őrzi szellemi örökségét.

Életnagyságú portréját 1895-ben megfestették Csongrád vármegye díszterme számára

Több közterület viseli a nevét: a budapesti Erzsébetvárosban Klauzál utca és Klauzál tér, Szegeden Klauzál tér, Újpesten Klauzál utca, Budatétényben a Baross Gábor-telepen Klauzál Gábor utca, Kecskeméten Klauzál Gábor tér, Szentesen Klauzál utca és Klauzál Gábor Általános Iskola, Budapest VII. kerületében a Klauzál Gábor Műszeripari Szakközépiskola. A Városházán Budapesten Városház utca egyik hivatali szobájában emléktábla hirdeti, hogy abban a szobában született.

Emlékét őrzi Móra Ferenc Napok, holdak, elmúlt csillagok című kötetében megjelent A vármegye emlői című írása.

Forrás: klauzal.hu; arcanum.com; szegedfolyoirat.sk-szeged.hu; wikipedia.org