Thaly Kálmán: Kiállott Rákóczi

Kiállott Rákóczi
A munkácsi sáncra,
Reá támaszkodék
Pántos pallosára,
Reá támaszkodék
Pántos pallosára, -
Reá rívalkodék
Az rézdobosára:

"Dobosom, dobosom,
Udvari dobosom!
Most néked megmondom:
Ne azt verd, hogy: Mars, mars!...
De azt verd, hogy: Rajta!

ördög nyúzza az anyádat! -
Ne úgy verjed a dobodat!
Ne úgy verjed, mint eddig:
Isten tudja, hogy lesz, mint?
Hanem úgy verjed: Rajta!
Rajta! Rajta! Rajta!

Úgy verd: a föld rengjen,
Ég is visszazengjen,
Aki él meghallja,
Sőt azt is ki halva
fekszik, felriassza:
Rajta, rajta, rajta!
Én híres vezérim:
Bottyánom, Bercsényim,
Pekrym, Bezerédym,
Kik vagytok vitézim:
Rajta, rajta, rajta! -
Utolsó nagy harcra!"

Halálos nehéz köd,
Mindent búsan béföd;
Jobb is, ha nem látja:
Mert csak a szíve fájna -
Tán meg is szakadna...
Dobos már dobolhat,
Rákóczi unszolhat:
Rajta, rajta, rajta!...
A tábor, a tábor,
Zászlóit lehajtja
A majtényi páston, -
Szegény kuruc tábor...
Hajh Károlyi Sándor!

"Hajh, Károlyi Sándor,
Károlyi Sándorom!
Hová lött, hová lött
az én szép táborom;
Most reá kérdelek:
Felelj meg érette:
Kényszerítlek letött
Hétszeres hitedre;
Valld bé, ne is tagadd:
Eladtad jó urad!

- Úgy lészen még dolgod
Néked, mint Júdásnak;
Bosszút áll, nem hagyja
Igaz maradékja
Hív Esze Tamásnak,
Nagy Bóné Andrásnak,
Meglásd csak, meglásd csak!

"Nem kérem én országom,
Inkább világgá bújdosom,
Úgy is tudom már:
El köll mennem már!...
Kovácsom, kovácsom,
Udvari kovácsom
Fordítsd meg a patkót
Hódos paripámon,
Az elejét hátra,
Ne forduljon vissza!
Úgy sem jövök vissza
Szép Magyarországra!"

Két országom, népem:
Vitéz magyar, székely,
Az Isten megáldjon!
Patak Isten hozzád, -
Német már a gazdád!
Isten hozzád Munkács:
Engem többé nem látsz,
Legkedvesebb várom!
Én édes hazámot,
Szép Magyarországom,
már többé nem látom -
Már többé nem látom."

"Eljő még az idő,
Szegény Magyarország -
Megátkozod te még
E keserves órát!...
Idegen nemzetnek
be súlyos a járma!
Régi vezérének
- tulajdon véreknek -
Sírva néz utána,
Sírva néz utána..."

"Szeret Magyarország,
Óhajt Erdélyország
S hóltig szán, hóltig bán; még a gyermökök is,
Tudom visszakíván!
Mikor rég elmentem:
Visszasóhajtotok!
Mikor rég meghóltam,
Akkor is sirattok,
Haló porombúl is
feltámasztanátok,-
Összeszednétek még
Porhanyó csontimot!.

Amerre a tenger zúg,
Amerre a szél jár,
Csillag lehanyatlik, -
Ott nyugszom meg én már."
Beh szomorún szól a
Rákóczi rézdobja,
Nem mondja már: rajta!
Rajta, rajta, rajta!...
Hanem azt dobolja,
Messzéről zokogja:
"Szülőföldem, bölcsőm,
Te bús Magyarország!
Immár istenhozzád,
Immár istenhozzád!"