DECEMBER 14. - KERESZTES SZENT JÁNOS

1591. december 14-én éjjel hunyt el a karmelita Juan de La Cruz, a spanyol költők védőszentje, akit a világ Keresztes Szent János néven ismer. Alig öt évtizednyi élete az istenszerelem tüzében égett el.

Keresztes Szent János misztikus és karmelita pap volt, egy próféta, egy jel, akit Isten elhalmozott kegyelmével. 1542. június 24-én született Fontiverosban, Spanyolországban, egy nehéz anyagi körülmények közt élő család harmadik tagjaként. Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, mert gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került. Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni. Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. 1563-ban, 21 évesen belép Medina del Campóban a karmelita rendbe, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték, megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, meg nem értés miatt.

Megismerkedik a történelem egyik legnagyobb nőalakjával, Avilai Teréz anyával és elkötelezi magát a Kármel reformja mellett. 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát. Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta. Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon.

1675. január 25-én X.Kelemen pápa boldoggá, 1726 december 27-én XIII. Benedek pápa szentté, 1926 augusztus 24-én XI. Piusz pápa egyházdoktorrá avatja. Az ő egyházdoktorrá való avatása óta - nemcsak a Kármel lelkiségében élők, hanem valamennyi keresztény számára is hiteles tanító az Egyházban, ránk maradt művei értékes gyöngyszemek.

Szent János élte is azt amit írt, tanított, magyarázott, olyan bensőséges kapcsolatba került Istennel, hogy néha csak egy-egy gondolat a Szentháromságról, Isten jóságáról, Jézus Krisztusról, a Kereszt látványa az elragadtatás állapotába emelte, sokszor felemelkedett a földről és lebegő állapotban maradt. Máskor, a környezete által is látható fényjelenségek kísérték Istennel való szoros kapcsolatát. Olykor a jövőt jelen időben látta, és ezt el is mondta, amit a jelenben élők gyakran csak a jövendölés beteljesedésekor értették meg.

Írásaiban közel 1500 biblikus idézet található, valamint azok visszhangjai. Mindig vele volt a Biblia, utazásai során is. Énekli a zsoltárokat és az Énekek Énekét, különös szeretettel szavalta János evangéliumának 17. fejezetét. Lisszaboni tartózkodása alatt bibliájával együtt lement a tengerpartra, míg a többi, rendi káptalanon résztvevő atya egy hamis stigmatizált személy sebeivel volt elfoglalva. mint hűséges barát, aki elkíséri a templomba, a kertbe, a cellába, az utazásain. A Biblia nem más számára, mint a Szó és a Jelenlét, ami közelében lehet a halálig. Kicsivel azelőtt, hogy kilehelte volna a lelkét, a Prior atya elkezdte olvasni neki a halottakért végzendő litániákat és imádságokat. János testvér egy mozdulattal megkéri, hogy hagyja abba, s kéri elválaszthatatlan barátjának jelenlétét: “Olvassa el nekem atyám az Énekek Énekét, mert másra nincs szükségem!” Meghallgat belőle néhány versszakot, s így szól: “Ó, milyen értékes gyöngyök!”

Szent János élete és tanítása a Keresztről és a Szeretetről szól, valójában minden szent élete folytonos döntés volt a Kereszt mellett. Ő az önmegvalósítással szemben állította a lemondás és az önmegtagadás szabadságát és örömét, felismerte a szenvedés értelmét és értékét, mindezek a kérdések a ma emberét is elevenen foglalkoztatják.