- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Májusi jeles napok
- Keleti Károly
Keleti Károly
„A kultúrállam szerepe nem vállalható el földmívelő ország által. Amannak viseljük költségeit, amannak drága módjára termelünk, hogyan érhetnők be emennek szerény jövedelmével, mely a gabona nyers exportjából kerül? Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy kétes dicsőségű szerepünk, mint gabonaexportáló ország Európa egyik élelmezője lenni, a közeljövőben megszűnik, s hogy olyan keresetek meghonosításáról kell gondoskodnunk, melyek jobban fizetett munka által a kultúrállam igényeinek költségeit fedeznünk engedik."
Keleti Károly, születési nevén Klette Károly József (Pozsony, 1833. július 18. - Budapest, 1892. május 30.) elméleti közgazdász, statisztikus, iparpolitikus. A magyar statisztikatudomány egyik alapítója, a szervezett statisztikai szolgálat egyik megteremtője. Neve egybeforrott a hazai hivatalos statisztika történetével. A Központi Statisztikai Hivatal alapítója és első igazgatója 1867 és 1892 között. Széles látókörű, európai színvonalú gondolkodó volt, egyaránt kiváló elméleti közgazdászként és statisztikusként, ugyanakkor rendkívüli gyakorlati érzékkel bíró, szervező tehetségű hivatalnok és iparpolitikus.
1833. július 18-án német polgári családban született Pozsonyban Karl Klette von Klettenhof és Beyer Johanna gyermekeként. Édesapja drezdai születésű festőművész volt, aki József nádor udvarában mint festő és rajztanár tevékenykedett. Az 1838. évi árvízről készített szép színes rajzai dokumentum értékűek. Öccse, Gusztáv a kor jeles grafikusa, festője, az Országos Mintarajz Iskola megalapítója volt.
Az ifjú Károly a budai piaristák hazafias szellemű gimnáziumába járt. Kitűnt jó tanulmányi eredményeivel és a nádor hasonló korú fiának, a későbbi József főhercegnek tanulótársa lett. 1848 tavaszán az alig 16 éves ifjú honvédtüzérnek állt, s végigharcolta a magyar szabadságharcot. A szabadságharc leverését követően az osztrák fogságból a kényszersorozás elől megszökve több hónapi bujdosás után a József nádor örököseinek alcsúti uradalmába szegődött gazdasági gyakornoknak. Itt alaposan megismerte a korszak egyik legfejlettebb nagyüzemét.
De a Bach korszak körülményei között itt sem érezte magát biztonságban, így Budán, majd Szolnokon dolgozott pénzügyi tisztviselőként. Eközben befejezte félbeszakadt tanulmányait és jogot hallgatott Pozsonyban.
1861-ben az országos adómegtagadás melletti tüntetésként lemondott állásáról. Visszatért Pestre, ahol kisebb lapoknál dolgozott. Gusztáv öccse révén került kapcsolatba báró Eötvös Józseffel, akinek gyermekei mellett nevelősködött. Szellemére nagy hatást gyakorolt a báró. Eötvös pedig megismerve Keleti szorgalmát, ambícióit, egyre jobban bevonta az Iparegyesület munkáiba. Végül rábízta a Politikai Hetilap szerkesztését.
Vezetéknevét 1862-ben változtatta Keletire. Ebben az évben megalakult a Magyar Földhitel Intézet, melynél tisztviselő, majd rövid időn belül tanácsjegyző lett. Munkája során alaposan betekinthetett a kapitalizálódó magyar nagybirtokok szervezetébe, megismerhette azok nehézségeit. Számos e kérdéssel foglalkozó cikket írt, és egy politikai-gazdaságtani kézikönyvet is kiadott. Közgazdasági írásaival tekintélyes nevet szerzett magának.
1863. május 1-jén Pesten, a Deák téri evangélikus templomban feleségül vette Greguss Ágost neves író, irodalomtörténész Lívia nevű nővérét. Ezzel bekerült a kor irodalmi életének vérkeringésébe.
1864-től tevékeny munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságában.
A kegyezés után megalakult magyar kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere, Gorove István megbízta a statisztikai osztály létrehozásával. A minisztérium kebelén belül működő hivatal tervét Keleti még kinevezése előtt kidolgozta. Így az ő elgondolásai szabták meg a Hivatal működését az első perctől fogva. Kezdetben mint osztálytanácsos, később miniszteri tanácsosi rangban vezette osztályát.
Nagy lendülettel fogott munkához és kidolgozta a statisztika elvi és módszertani kérdéseit. Két tanfolyamot is szervezett, melyen az ország különböző részeiből összesen ötszázan vettek részt. Ezzel megteremtette a széles körű adatfeltárás lehetőségét, melynek középpontjában a mezőgazdaság állt. Az alapelvek és gyakorlati kérdések pontos meghatározása érdekében a mezőgazdasági termelés kérdéseit maga mutatta be, és előadásait könyv alakban is megjelentette.
A statisztikai osztály szervezete azonban alkalmatlannak bizonyult a rendszeres hivatalos adatszolgáltatásra, így Keleti 1871. április 18-án megkapta a legfelső beleegyezést az önálló statisztikai hivatal létrejöttéhez, mely csak személyi ügyekben kapcsolódott korábbi minisztériumához. Az új hivatal igazgatói székét csak akkor volt hajlandó elfogadni, amikor közölték vele, hogy az általa nagyra becsült Fényes Elek azt semmiképpen sem kaphatja meg.
A Hivatal az egész korszakban a földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium felügyelete alatt működött, jelentősége, mozgástere mégis megnövekedett. Keleti az intézetet tudományos működésében függetlennek, véleménynyilvánításában szabadnak óhajtotta, s ezt a törekvést szerencsésen tudta összehangolni az államhivatalnoki kötelességérzettel.
Már a megalakuláskor gondoskodni kívánt a szükséges szakirodalomról, s részben a hivatali keretből, de főleg külföldi intézetekkel kialakított cserekapcsolatok útján rövid idő alatt tekintélyes, tudományos szempontból is jelentős szakkönyvtárat hozott létre.
A Hivatal kezdeti éveinek legfontosabb eseménye az 1869-es népszámlálás végrehajtása volt. Ekkor szembesült Keleti azzal a problémával, hogy a statisztika iránt bizalmatlan lakosság és helyi közigazgatás mennyire megnehezíti az adatgyűjtést. Ezért minden energiáját arra fordította, hogy a hivatalos statisztikai adatgyűjtések védelmére törvényt alkossanak. Kezdeményezése nyomán az 1874. évi XXV. tc. lett a hazai statisztika szilárd, törvényes alapja.
A Hivatal fejlődésében jelentős esemény a magyar áruforgalmi statisztika megteremtése. A külkereskedelmi statisztika régóta foglalkoztatta Keletit, aki a Hivatal élén mindent elkövetett, hogy a közös vámterület adta nehézségek ellenére a magyar külforgalom alakulása minél inkább megbecsülhető legyen. Irányításával 1880-ban végrehajtották az első, egyéni számlálólapra alapozott népszámlálást, amely hatalmas munkát jelentett a Hivatal személyzetének, de összehasonlíthatatlanul több feldolgozási, kombinatív lehetőséget nyújtott, mint a korábbi.
A magyar hivatalos statisztika európai színvonalának elismerését jelzi Keleti Károly és Hunfalvy János részvétele a nemzetközi statisztikai kongresszusokon, 1869-ben Hágában, 1872-ben Szentpéterváron és 1876-ban házigazdaként Budapesten. Szentpéterváron Keletit az egyik alelnöknek választották meg. A kongresszusok után a nemzetközi kapcsolattartás az úgynevezett Állandó Bizottság (Comission permanente) feladata volt, melynek elnökévé Keleti Károlyt választották. A kongresszusok felbomlása után tevékenyen részt vett a ma is működő Nemzetközi Statisztikai Intézet megalapításában.
Keleti Károlyt kiváló tudósként is számon tartották. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban levelező, 1875-ben rendes, 1890-ben igazgató tagjává választotta. A Természettudományi Társulat elnökségével tisztelte meg. Részt vett az Országos Iparegyesület újjáélesztésében és annak élete végéig tevékeny tagja volt.
Első maradandó alkotása a „Hazánk és népe” című nagyszabású munka volt, mely gazdasági és közművelődési állapotainkat az akkori legmodernebb szempontok szerint, részletekre bontva tárgyalta, felhasználva a népmozgalmi adatokat és a népszámlálás eredményeit is. A művet a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával tüntette ki.
Tudományos elismertségéről szólva meg kell említeni, hogy 1874-ben a Budapesti Tudományegyetem egyetemi magántanárrá képesítette, 1880-ban pedig ugyanezen Tudományegyetem a tiszteletbeli doktor címet adományozta Keleti Károlynak.
Az 1873. évi bécsi és az 1878. évi párizsi világkiállításon képviselte Magyarországot. A párizsi világkiállítás tiszteletére állította össze a „Magyarország közgazdasági és mívelődési állapotai” című, azóta is történeti értékkel bíró kézikönyvet. Ebben a hazai állapotokról írt mélyenszántó közgazdasági elemző tanulmányt, beleszőve az iparral, mezőgazdasággal, külkereskedelemmel kapcsolatos gazdasági programját.
1872 és 1879 között ő szerkesztette a Magyar Statisztikai Évkönyvet. Értékesek az élelmezési, ipari vagy szőlészeti vonatkozású statisztikái, s a nemzetiségi viszonyokról írt munkája. Az Országos Iparegyesület egyik újjáélesztője volt, és részt vett a hazai iparfejlesztési munkálatokban.
Jelentős művei között kell megemlítenünk a statisztikában teljesen új utakon induló „Magyarország élelmezési statisztikája” című munkáját, a „Gyakorlati statisztika kézikönyvét”, Fiumével kapcsolatos kereskedelempolitikai írásait, továbbá a budapesti kiállításról írott jelentős szerkesztését és bevezető tanulmányát.
1890-ben minisztériuma kettévált és hivatalát többszöri tiltakozása ellenére nem a Földművelésügyi, hanem az Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumhoz csatolták. Több szálon is kötődött a magyar mezőgazdasághoz és világosan látta, hogy a kapitalista földművelést megfelelő statisztikai áttekintés nélkül nem lehet fejleszteni. A mezőgazdaság iránti különös érdeklődése elsősorban az általa kiadott, szerkesztett, vagy inspirált munkákból derül ki világosan. Ez a vonzódás azonban tisztánlátását nem befolyásolta, az ipar elsőrendű jelentőségét sohasem szűnt meg hangoztatni.
1892-ben sikertelenül indult a képviselőválasztásokon. A kudarc megromlott egészségét végleg aláásta. 1892. május 30-án hunyt el.
Forrás: ksh.hu, epa.oszk. hu