- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Karácsony Sándor
Karácsony Sándor
„Azt a feltevésemet, hogy minden kísérlet, mely földünkön és történelmünkben ellenállt a feladatok magyar megoldási módjának, csak veszteglést, visszafejlődést, kárt, pusztulást, betegséget és tetszhalált eredményezhetett, jó gyümölcsöt nem termett sohasem s ezután sem teremhet..."
„...az, hogy "magyar", nem faj, nem vér, hanem lélek dolga. Nem a vér alakította ki a magyar lelket s hozta létre így a magyar fajt, hanem ellenkezőleg, a magyar lélek hatott a vérre, s most és minden időben az a magyar faj, amit a magyar lélek áthatott."
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa."
„Mindenki olyan mértékben magyar, amekkora mértékben magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül..."
„...a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egyetemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot..."
„...Semmi sem könnyebb, mint azonnal felismerhetni, ki a magyar és kicsoda nem az. De nem fontos megállapítani, ki az és ki nem az, mert a dolog természete szerint nem érdemes itt nem magyarnak lenni. Annak, ami nem-magyar, nálunk mindig csak jelenje lehetséges, jövője nincs..."
Karácsony Sándor dr. (Földes, 1891. január 10. - Budapest, 1952. február 23.) pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár, a debreceni egyetem pedagógia- professzora. A magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja. A két világháború közötti Magyarország legkiválóbb és leginkább közismert pedagógusa volt.
1891. január 10-én látta meg a napvilágot Földesen. A gimnáziumot a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Már diákévei alatt világosan látta, hogy őt az Isten is tanárnak teremtette: „1902 őszén írattak be Debrecenbe elsős gimnazistának. Szeptember 10-én 8-9-ig volt az első latin óránk. A 9 órai tízpercben láttam meg világosan, hogy az Isten is tanárnak szánt. Attól fogva ösztönösen is, tudatosan is készültem erre a pályára. Figyeltem, kritizáltam, töprengtem, terveztem, milyen az ember, ha tanár."
Édesapja mezőgazdasági akadémiára akarta küldeni, de ő ragaszkodott a tanári pályához, így érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója lett magyar-német szakon.
Tisztként szolgált a Közös Hadseregben. 1914. július 22-étől éppen fegyvergyakorlatot teljesített az Isonzó partján lévő Tolmein városában, amikor megtörtént a hadüzenet. A Kelet-Galíciai fronton az első ütközetek egyikében 1914. november 20-án olyan súlyosan megsebesült, hogy egész életében két mankóval, illetve két bottal kellett járnia. Többször operálták, és a mozgáshiánytól egyre jobban elnehezedett.
1919 nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon tantervi munkálatokat végzett Nagy László mellett. Rövid ideig a tankerületi főigazgatóságon működött, de mert mindenáron tanítani akart, a józsefvárosi Zrínyi Miklós Gimnáziumba, a Tavaszmező utcába helyeztette magát. Az itt eltöltött nyolc év alatt minden iskolai munkakörben működött: volt osztályfőnök, önképzőköri vezető tanár, énekkari és zeneköri felügyelő, segítőegyesületi irányító, könyvtárőr, cserkészparancsnok, tantestületi jegyző és igazgatóhelyettes. A nyolc év alatt sok, iskolán kívüli munkát is végzett. 1919 decemberében megismerkedett Megyercsy Bélával, aki bevonta a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amely egy protestáns, vallásos ifjúsági egyesület. A KIE serdülő foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet. Karácsony Sándor csakhamar országos hírű cserkészvezető lett, nyolc évig töltötte be a Magyar Cserkészszövetség társelnöki pozícióját Sík Sándor, majd Vitz Béla mellett.
Ifjúsági lapszerkesztőként is igen sokat dolgozott: írt, utazott, levelezett olvasóival, előadásokat tartott, tábort szervezett. 1922-től kezdődően tíz éven keresztül szerkesztette „Az Erő”-t, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havi folyóiratát. Mindemellett tudományos tevékenységét is végzett: már egyetemista korában elkezdte néplélektani kutatásait, szülőföldje kilenc községében.
Karácsony Sándor 1927. szeptember 1-jével kezdte meg tudományos munkásságát az Akadémián. A magyar etimológiai szótárat szerkesztő bizottságához társult, amelyhez a kultuszminisztérium nyelvészetben jártas középiskolai tanárokat rendelt. Bármilyen gazdagító hatással volt is Karácsony Sándorra a csendes akadémiai munkaközösség, nem hagyott fel a nevelés különböző színterein végzett - országos hatású - tevékenységével sem.
1929 májusában a debreceni tudományegyetem bölcsészeti karán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatják. Ugyanitt 1934-ben magántanári habilitációt szerez pedagógiából; tárgyköre: Az iskola nevelő munkája.
1934 és 1942 között Debrecenben, - mint magántanár - minden szemeszterben népes hallgatóság előtt tartja előadásait. 1942. július 1-jén a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán nyilvános rendes tanárrá, a pedagógia professzorává nevezik ki. 1942-től 1950-ig marad ebben a pozícióban, miközben óriási irodalmi munkásságot fejt ki. Karácsony fokozatosan országos vezető szerephez jut az ifjúság nevelését irányító szervezetekben: szerkeszti az „Erő"-t és a „Diákvilág"-ot, munkatársa a 101 népdal kiadásának, oroszlánrészt vállal a regöscserkészet megszervezésében.
1945 áprilisától az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagja, a középiskolai szakosztály elnöke, a Magyar Népművelők Tudományos Társaságában a Pedagógiai Szakosztály elnöke. 1945 júniusában a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke lesz, Sík Sándorral együtt. 1945. október 9-én a VKM rendelete alapján megalakul az Országos Szabadművelődési Tanács, melynek első elnöke szintén Karácsony Sándor. 1945. október 21-én a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) újra elnökévé választja.
1946. augusztus 22-én megalakul a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, amelynek elnöke természetesen Karácsony Sándor. 1946 szeptemberétől a debreceni tudományegyetem Tanárképző és Tanárvizsgáló Bizottságának elnöke. 1946. október 12-én a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökévé választják. A szervezet 1948. március 15-éig működött. 1947-től 1948-ig főszerkesztője az Új Szántás című, havonként megjelenő folyóiratnak, amely az Országos Szabadművelődési Tanács kiadása.
Az erősödő dogmatizmus háttérbe szorítja; az egyetemről nyugdíjazzák és irodalmi munkálkodását is lehetetlenné teszik. 1948-tól kezdődően tevékenységét - politikai okok miatt - több oldalról bírálják, támadják. Ezért tisztségeiről és megbízatásairól szép sorjában lemond. 1950. március 28-ára elűzik a katedráról is, és augusztus 1-jei hatállyal nyugdíjazzák. Utolsó éveiben gyakran tartózkodik Földesen és balatonakarattyai nyaralójában. 1952. február 23-án Budapesten következik be Karácsony Sándor halála. Utolsó útjára rengeteg tisztelője kísérte el.
Ritka eset, hogy egy magyar pedagógus a maga korában országos, sőt nemzetközi hírű legyen. Karácsony Sándor mégis a 20. század harmincas, negyvenes éveiben az ország legismertebb és legnépszerűbb személyiségei közé tartozott. Nemcsak az ifjúság ismerte és szerette a híres professzort, hanem a felnőttek többsége is elismerte. Szekfű Gyulától Németh Lászlóig, Földessy Gyulától Veres Péterig, Bartók Bélától Kodály Zoltánig, szellemi életünk legkülönbözőbb személyiségei dicsérték, méltatták a gyermekek vezetőjét, a kamaszok ideálját, az ifjak professzorát, mindnyájuk kedves Sándor bácsiját. Ugyanilyen sort lehet összeállítani lekicsinylő, ócsárló, sőt szélsőségesen elítélő nyilatkozatokból is, csak a szerzők neve nem olyan tündöklő. Az ilyen állásfoglalások cseppet sem csökkentették Karácsony Sándor hírnevét, sőt hívei számát olykor szaporították is. Pedagógusi hitvallása: „Minden gondolatunk, minden tervünk azt célozza: hogy lehetne benneteket vidámabbá, életrevalóbbá, műveltebbé, derekabbá tenni."
Emlékezetét ápolja a róla elnevezett díj. A Karácsony Sándor-díj az oktatási miniszter által adományozható egyik szakmai elismerés. Azoknak a tanítóknak adományozható, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Évente, a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, 10 személy kaphatja. A díjazott az adományozást igazoló okiratot és plakettet kap.