Kájoni János

Czeglédi Gizella festményén
Czeglédi Gizella festményén

„Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent”. (a Cantionale Catolicum című egyházi énekeskönyvének előszavában)

„Kájoni János ferences atya neve és érdeme az átlagon felül emelkedik. Akkora egyéniség személyében, és oly értékhordozó műveiben, hogy magasra kell emelni őt. Nemcsak önmagáért, hanem az építő és hasznos közjóért." (P. Benedek Fidél)

„Kájoni igazi humanista volt, aki fel tudott emelkedni valláson, nemzetiségen, öntelt hiúságon, aki úgy tudott az egyetemesség szolgálatába állni, hogy átmentette-rögzítette saját nemzeteinek kulturális vagyonát.” (Róth András Lajos)

„Kájoni az erdélyi magyarság éneklő Pázmány Péterje. Nyugodt lélekkel állítom, hogy hálátlan a magyar irodalom és a magyar egyházzene történelem ez ember iránt... (Domokos Pál Péter)



Kájoni János (Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye, ~1629 - Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) XVII. századi tudós ferences szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdász és könyvkiadó, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos és művészeti munkásságával, példaadó felekezeti türelmességével, gyakorlatiasságával jelképes személyiséggé vált Erdélyben. „Erdély Pázmányának” is nevezték, munkásságának, humanista egyéniségének teljes felismerésére és értékelésére mind magyar, mind román részről csak több mint két évszázad elteltével került sor. Méltán tartják a Székelyföld első és legnagyobb polihisztorának.

Élete

Kájoni kódex
Kájoni kódex

Születési helyét és idejét nem ismerjük pontosan. Életrajzírói egyik álláspontja szerint a Szolnok-Doboka vármegye Kiskájonban született, de elképzelhetőnek tartják a Kolozs megyei Jegenyét is, mint születési helyet. Saját feljegyzéseiből egyértelműen megállapítható, hogy röviddel születése után Jegenye római katolikus templomában keresztelték meg katolikusnak. Az időpontot pedig 1629 végére, vagy 1630 márciusára teszik. Román családból származott, ő maga írta: „Natus valachus sum”, vélhetően a Kiskájonból származó apja szerint határozva meg nemzetiségét. Feljegyzéseiből az is nagyban valószínűsíthető, hogy anyja jegenyei lány volt. Nevét legtöbbször mégis a latinos Joannes Kajoni formában használta. Ránk maradt írásait latin és magyar nyelven írta.

Jobb családból származhatott, mert Judit nevű nénje a csíki nemes és nemzetes Rácz István várkapitánynak volt a felesége. Bizonyára nénje által jutott kapcsolatba a csíksomlyói ferences kolostorral is. Iskoláit a kolozsvári jezsuita atyáknál kezdte és Csíksomlyón folytatta.

l647-ben lépett be a csíksomlyói ferences szerzetesek közé. A csíksomlyói rendházban kezdte papi működését, de Mikházán, Szárhegyen is teljesített szolgálatot, ahol éppen szükség volt rá. Tanulmányaiban való tökéletesedésre Nagyszombatba küldték, ahol tényleg a tudományokban, különösen a zene- és énekszerzésben nagy haladásra tett szert. 1655-ben szentelték pappá.

Csíksomlyón tanulta meg a tipográfusi mesterséget is. Munkássága több fronton is szorosan kapcsolódott Csíksomlyóhoz, itt tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként, a rendházban kezdte papi működését. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, egyrészt saját műveinek, másrészt az iskolának szükséges tankönyveknek a kinyomtatására. Elsőnek a Cantionale Catholicum című énekeskönyvet, a magyar és latin nyelvű katolikus énekeskönyvét nyomtatta ki 1676-ban. E dalokat maga gyűjtötte és rendszerezte. Nyomdaalapítási szándékát így fejezte ki a Cantionale Catholicum (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható) előszavában: „Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent". Népszerűsége miatt még háromszor adták ki a Cantionalet a somlyói nyomdában: 1719-, 1805- és 1806-ban.

Kájoni kéziratos munkája
Kájoni kéziratos munkája

Három évvel később kap engedélyt arra, hogy tankönyveket is előállítson. Egy lengyelországi főpap mond dicsérő köszönetet jeles tankönyveiért. Két évszázadon át nyomtatták itt a tankönyveket, ima- és énekeskönyveket. A magyar szabadságharc idején, 1849-ben itt nyomtatták a Hadi Lapot és itt készült több forradalmi kiáltvány. A kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható.

Gazdag, sokoldalú munkásságát 1687 április 25-én Gyergyószárhegyen bekövetkezett halála szakította félbe, ott nyugszik a templomkertben, jeltelen sírban. Zseniális tudását nem rejtette véka alá, de inkább kamatoztatta az egyházi énekek gyűjtésében és kiadásában, könyvek írásában, nyomdaalapításban és kiváló szerzetesi életében. Maga is komponált. Sokat dolgozott, de ezek mellett házfőnök, nevelő és főelöljáró is volt. Kájoni János egyéniségét Domokos Pál Péter így jellemezte:

„Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette".

Munkássága

Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben.

Kéziratban és nyomtatásban fennmaradt mintegy húsz műve közül legjelentősebb a róla elnevezett Kájoni kódex című, 1634 és 1671 között készült kéziratos dalgyűjtemény. Kottaképpel ellátott egyházi és világi hangszeres darabokat tartalmaz, melyeket világszerte ismernek és játszanak ma is. Története igen színes: Egyik tanárától - valószínűleg Seregély Mátyástól - kapta ajándékba mint kiválóan tanuló diák. Az eredeti szerző már elkezdte a kódex írását. Kájoni folytatta tovább. Idők folyamán mások is dolgoztak bele. A Nagyszombatban elsajátított „Ammerbach”-féle tabulatúrás kottázást rögzítette. Sok értékes preklasszikus és korabeli éneket és orgonaművet jegyzett le és hagyott az utókorra. Megfejtették és modern kottázásban kiadták a tabulatúrás jeleket. Korabeli világi énekeket is lejegyzett kéziratos könyvében.

Mellszobra a csíksomlyói kolostor udvarán
Mellszobra a csíksomlyói kolostor udvarán

A kódex népies táncdallamokat (Pajkos tánc, Oláh tánc, Az én ágyam csak, Más oláh kettős, Ötödik tánc hatodon, Nyíri tánc, Mikes Kelemen tánca, Apor István tánca, Apor Lázár tánca, choreák), néhány világi dalt (Tegnap gróf halála, Lupul vajdáné éneke, A nyúl a vetemények között) és egyházi népénekeket (Stabat Mater, Az gazdag siralma, Bocsásd meg Úristen) őrizett meg. Másrészt megtalálhatók benne a jelentősebb XVI-XVII. századi nyugat-európai zeneszerzők műveinek másolatai (Banchieri, Gagliano, Hassler, Praetorius, Schütz, Viadana).

Másolatban fennmaradt herbáriuma Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejekből címmel, továbbá a fekete bőrkötéséről Liber nigerként számontartott kézirata, amely a ferences kusztódia történetét írja le latinul (ez 1991-ben Fekete könyv címen magyar fordításban is megjelent). Utóbbiban írja Kájoni Jegenyéről: „quae me in lucem hanc edidit”, vagyis „amely engem a világosságra szült”. Kájoni Jánosnak köszönhetően Erdélyben ma is az ősi énekhagyomány él, az általa gyűjtött zsoltárokat a katolikusok és a reformátusok is éneklik. Csíkszeredában szakközépiskola viseli Kájoni János nevét. Kultusza a románoknál is igen erős: a Beszterce Naszód megyei, mintegy 4 ezer lakosú román faluban, Kiskájonban (Caianu Mic) is iskolát neveztek el róla.

A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. Ismert műveiből négy jelent meg nyomtatásban saját kiadásában. Számos műve jelentős az erdélyi művelődés- és tudománytörténet szempontjából, például Magyar herbáriuma, amely másolatban maradt fenn. A Kájoni-féle herbárium 244 gyógynövénnyel foglalkozik, részletesen bemutatva, hogy hol és mikor szedhetők e gyógyerejű növények. Számos beteget maga látott el füvekkel és végezte gyógyításukat is. A fűvészkönyvben leírja a gyógynövények gyógyászati hatásait is.

Jegenyén felállított jelképes síremléke
Jegenyén felállított jelképes síremléke

A ferences kusztódia, a csíksomlyói kolostor történetét is megírta latin nyelven. Kézirata, amely fekete bőrkötéséről a Liber niger (1683-1684) címet kapta, a későbbi ferences rendtörténetek fontos forrása, magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel.

Foglalkozott még a régi székely rovásírással is. Ő abban a korban ismerte meg a székely írást, amikor a botra rovás szokása még nem veszett ki. Talán rovásbotról jegyezte le, vagy botokon lévő szövegek alapján állította össze azt az ábécéjét is 1673-ban, amely egy ismeretlen régi betűsorra megy vissza. Ez valamelyes rokonságot mutat a konstantinápolyi felirat ábécéjével is. Kéziratában a "ty" két változata és a "nap" ligatúra alá nem írt latin betűs jelnevet. Kájoni feljegyzett egy másik betűsort is, amely azonban megállapíthatóan Thelegdi János 1598-ban írt Rudimentájára (rovásírást ismertető, kéziratban maradt tankönyvére) megy vissza.

Kájoni volt az első erdélyi zenész, aki európai hírnévre tett szert. Munkaszeretete, szorgalma és vasakarata páratlan volt, hatalmas tudását talán csak szerénysége nőtte túl. Mindenki számára követendő példa lehetne.

Jegenye római katolikus közössége 1998-ban állított emléket a templom bejárata közelében. 2003-ban a jegenyei plébánia udvarán felavatták a Kájoni nevét viselő közösségi házat.