József Attila



„Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

„S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!"

„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ünnepekre."

„Ne légy szeles. Bár munkádon más keres - dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."

„Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám."

„A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél.
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

„Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot."

„Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

„Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

„Jogállamban a pénz a fegyver."

„Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!"

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. - Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. „Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik." - mondotta Hegedűs Géza.

Emlékműve Balatonszárszón
Emlékműve Balatonszárszón

1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfőző munkás; édesanyja, leánykori nevén Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány. A családfő 1908. július 1-én eltűnt; családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment. A három gyermekével magára hagyott asszony napszámos munkát vállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, mégsem tudta gyermekeit eltartani. Az albérleti díjakat sem bírta kifizetni, állandó költözködésre kényszerültek. 1910 tavaszán Etus és Attila az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából Öcsödre Gombai Ferenc parasztgazda házához került. Az ellátás fejében a házi munkában segédkeztek.Jolán, a legidősebb testvér elvégezte a polgári iskolát és a Bőrklinikán kapott állást.

A két testvér 1914 első felében egy ízben összeveszett - Attila ekkor kísérelt meg először öngyilkosságot: lúgkővel akarta magát megmérgezni, de tévedésből keményítőt ivott. 1914 végén jelentkeztek a Mama betegségének első jelei; kiderült, hogy méhrákja van. Az 1916-1917-es tanévben Attila az Üllői úti polgári iskolába iratkozott be. 1918 júliusában Etel és Attila Makai Ödön segítségével, a Károly király gyermeknyaraltatási akció keretében Abbáziában üdült. A Tanácsköztársaság első napjaiban Makai - családja tiltakozása ellenére - feleségül vette Jolánt, lemondott állásáról a Magyar Banknál, és önálló ügyvédi praxisba fogott. 1919 nyarától a Mama már nem kelt föl az ágyból, ősszel fölvették a Telep utcai szükségkórházba, itt töltötte utolsó napjait. József Attilát Szabadszálláson érte a hír, hogy édesanyja meghalt. Az árván maradt testvérek a Makai házaspár Lovag utcai lakásába költöztek. Makai a rokonok megtévesztésére Etust szobalányként, Attilát annak testvéreként mutatta be. A cselédszobában laktak, és idegenek előtt sógorukat „doktorurazniuk” kellett, Jolánt pedig Lucie-nek szólítaniuk. 1920 júniusától nagykorúságáig Makai Ödön lett József Attila gyámja. 1920 nyarán hajósinas az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein. 1920 júliusában magánvizsgát tett a polgári iskola IV. osztályából. Gyámja beíratta a makói magyar királyi állami főgimnáziumba, itt indult költői pályája.

Emlékműve Budapesten
Emlékműve Budapesten

1922 decemberében jelent meg első önálló verseskötete, a Szépség koldusa egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a Szépség koldusához Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt „Isten kegyelméből való költő”-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. A későbbi életút ismeretében szinte profetikusnak tűnnek szavai: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!”

A szegedi egyetemen, majd Bécsben és Párizsban tanult, mialatt végig nyomorgott. A szegényekkel való együttérzése egy időre a kommunista pártba sodorta, de túlságosan is önálló egyéniség és nagy művész volt ahhoz, hogy a párt keretei között elférjen. Levegőt! című verséből ismerhetjük meg életfelfogását. Utolsó versszaka:

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

Ami belülről vezényli: szeretetre, szabadságra vágyó gyermeklélek és játszadozni szerető gyermeki kedély. A művészet nála játékos kedvtelés a forma, a rím, a ritmus kimérésével, a csodálatosan érzékletes erejű képek megteremtésével. Nála a költői játszadozás könnyedén, nagyobb érzelmi felhevüléssel történik.

Verseiben elsősorban a külvárosi élet, a proletársors nyomorát énekli meg (Külvárosi éj, A város peremén) a napi politika szólamain túl a szegények iránti nagy emberi együttérzéssel, meleg odahajlással. Ezért érezzük olyan szívünkbe markolónak ezeket a verseket. A nincstelenség érzékeltetésére ma sem találunk plasztikusabb képeket, mint a Mondd, mit érlel című versben felsorakoztatottak.

A proletársors bemutatása mellett az egész magyar nemzet és az egész magyar múlt szenvedése is jelen van József Attila műveiben. De a velünk szemben ellenséges érzelmeket tápláló nemzetekkel kapcsolatban is mély humánum jelenik meg sorai között.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

Ebben a nemzeti és emberi szenvedést kifejező költészetben állandó alaphangként jajdul fel a költő árvaságának panasza. A Mama című költeménye fejezi ki talán legszebben mindazt, ami József Attila élete végéig volt: dajkás szeretetre vágyó, édesanyját sirató, árva nagy gyerek.

Amikor a szenvedés panasza csitul, áhitatos hittel, mesében élő gyermeklélekkel énekel a népdalok egyszerű hangján, mint az Altató, Betlehemi királyok és még néhány nagyon kedves Istent kereső versében.

Az utolsó évek költészete már más, megrendítő kiáltás, oltalomkeresés a végső kétségbeesés ellen. Idegei nem bírták tovább, a magyar költészet egyik legnagyobb tehetsége nyomorba taszítottan, senkitől fel nem karolva, a vonat alá veti magát.

„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma - költők tudják csak igazán! - egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.” - írta Pilinszky János a költő halálának 25. évfordulóján.

József Attiláról rengeteg szobor és emlékmű mellett egy kisbolygó is megemlékezik. Az ő nevét viseli ugyanis a 39971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton az akkor még egyetemista Sárneczky Krisztián és Kiss László.

Forrás: hu.shvoong.com