Január 2. - Jézus neve napja

„Dicsértessék Jézus este lefektünkben,
Dicsértessék Jézus reggel felkeltünkben,
Dicsértessék Jézus jártunkban-keltünkben.
Légyen szánkban s szívünkben Jézus Krisztus neve
Mindörökké, amen,"

Jézus neve napját, vagy másképpen Jézus Szent Neve napját az újév második napján ünnepli a keresztény egyház. De vannak helyek, különösen református egyházakban, ahol január első vasárnapján volt szokás ünnepelni.

A magyar ember Jézus nevével köszönt: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Ez más népeknél nem volt általános, csak nálunk és szomszédainknál.

Régen, ha munkába fogtak, útnak indultak az emberek, Jézus nevével fohászkodtak, hogy Ő vigyázzon rájuk.

Jézus nevének kultikus tisztelete a ferencesek idején virágzik fel Európa nyugati részén, amikor Szent Ferenc végrendeletében meghagyja, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, amelyeken Jézus neve olvasható.

Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké (Fil 2, 10).

Kapisztrán Szent János, ferences szerzetes beszédeiben sokszor elmondta, hogy az ördög cselvetései ellen legjobb, ha Jézus nevét hívjuk segítségül, Ő mindig segít. 1456-ben Hunyadi János vezetésével mentek harcba vitézeink a török ellen. Kapisztrán Szent János Jézus nevét varratta a harci zászlóra, s a katonák „Jézus, Jézus, Jézus!" kiáltással indultak a csatába. Jézus nevével fényes győzelmet arattak a túlerőben lévő törökön. Ez volt a nándorfehérvári diadal, s ennek emlékére harangoznak egész Európában minden nap délben.

Pantokrátor Krisztus a Szent Koronán

A Dunántúl néhány vidéken úgy tartják, ha Jézus neve napján hideg van, az állatok megszólalnak, s a hívő ember érti beszédüket. Déli vidékeinken ezen a napon fogadták föl a cselédeket, hogy Jézus nevének áldásával történjék majd a szolgálat. Ez volt a „szegődés" napja. A szegődni akarók ilyenkor a legjobb ruhájukba öltöztek, úgy mentek a templomba, azt követően történt meg a szegődés vagy a bitangvásár.

Egy 17. századbeli székelyföldi, Kájoni János által gyűjtött imádság így könyörög:

„Ó Istennek szent fia, ó szépséges Jézus, mennyeknek alkotója, édességes Jézus!

Tekints reánk szemeddel, látogass kegyelmeddel! Adj malasztot népednek, kik szüntelen dicsérnek. Országunknak oltalma, tündöklő aranyalma! Ne hagyj minket elveszni, bűnnek torkába esni! Gerjeszd fel mi szívünket, vidd be mennybe lelkünket! Esedezzél érettünk, légy mindenkor mellettünk! Ne fordulj el orcáddal, tölts bé ajándékiddal! Öntsd belénk szerelmedet, tisztán égő tüzedet, hogy szűz testtel szolgáljunk, tiszta szivünkkel áldjunk, segíts, kérünk mindnyájan, halálunknak óráján.

Gyönyörködjél mennyégben, szenteknek seregiben, vég nélkül dicsértessél!"

Forrás: istentenyeren.blogspot.com