Május 13. - Jendrassik György születésnapja

Jendrassik György (Budapest, 1898. május 13. - London, 1954. február 8.) sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember. A posztumusz Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök rövid élete alatt megépítette a Ganz-Jendrassik-motorokat, a dízelmotorok és gázturbinák fejlesztése terén ért el kimagasló eredményeket.

Középiskoláit Budapesten a VIII. kerületi Horánszky utcai reálgimnáziumban - a mai Vörösmarty Mihály Gimnáziumban - végezte. Könnyen tanult, de eleinte csak közepes átlagot ért el. A matematika és fizika iránt különös érdeklődést mutatott, hatodikos korában már tudott integrálni és differenciálni, és 1916-ban megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat fizikaversenyét. Tanulmányi eredményei egyre javultak, és az 1916-ban letett érettségijével már osztályának legjobb tanulója lett.

Fejlődéséhez hozzátartozott, hogy szenvedélyesen sportolt is. A MAC (Magyar Atlétikai Club) I. osztályú labdarúgócsapatában játszott, jó góllövőnek bizonyult, sőt, súlycsoportjában vézna testalkatát meghazudtolva eredményes ökölvívónak ismerték el. Ugyanakkor bátyjánál is, nála is erős vesebántalmak léptek fel. Bátyja gyorsan meggyógyult, ő azonban hosszú időn át küszködött a bajjal, neves nagybátyja, Jendrassik Ernő is kezelte, végül Illyés Géza professzor 1920-ban megoperálta, de csak jóval később gyógyult meg.

A pesti József Műegyetemen végezte tanulmányait. Az 1919-20-as tanévben a Műegyetem ajánlására és az illetékes minisztérium egyetemi ügyosztálya vezetőjének, Kármán Tódornak az engedélyével ösztöndíjasként a berlin-charlottenburgi műegyetem előadásait hallgathatta. Itt a nagy fizikusok - Planck, Einstein, Nernst - előadásait hallgatta.

Gépészmérnöki oklevelét Budapesten 1922-ben szerezte meg. 1927-től dolgozott a Ganz Részvénytársaságnál, ahol a dízelmotorok fejlesztésébe kapcsolódott be. Ő szerkesztette a világhírű Jendrassik-motort, melynek első darabjai egy- és kéthengeresek voltak, később alakult ki a négy- és hathengeres, négyütemű, kompresszió nélküli, előkamrás motor.

Az első Ganz-Jendrassik-motorok 1927-ben készültek el, és ezek hamarosan világszerte elismerést szereztek alkotójuknak. A hajtóműveket motorvonatokba építették be. 1934. június 21-én helyezték forgalomba a legendás Árpád típusú gyorssínautóbuszt. Kezdetben Budapest és Bécs között közlekedtek, és a 278 kilométeres távolságot - egy megállással - 2 óra 58 perces menetidővel tették meg. Európában mint motoros járművek elsőként vettek részt a nemzetközi forgalomban.

A MÁV a Ganz-gyártól összesen hét Árpád típusú gyorssínautóbuszt rendelt, amelyeket a honfoglaló vezérekről és magyar királyokról nevezték el. Ha a korszerű, villamos mozdonyok vontatta szerelvényeken utazunk, gondoljunk arra, hogy volt egy korszaka a magyarországi vasúti járműgyártásnak, amikor alkotó mérnökeinkre - akik hírét tudták vinni a magyar műszaki kultúrának - felfigyelt a világ.

1934-ben megnősült, feleségül vette Schmall Johannát, Schmall Henrik okleveles építész nagyobbik leányát.

A kutatások előmozdítása érdekében 1936-ban megalakította a Találmánykifejlesztő és Értékesítő Kft.-t. 1938-ban Jendrassik elgondolásai alapján készült el a világ első, önálló tüzelőtérrel rendelkező, kis teljesítményű gázturbinája. Tekintélye egyre növekedett, 1942 - 45-ig ő volt a gyár vezérigazgatója. Tudományos érdemei elismeréseképpen 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A II. világháború kitöréséig 550 Ganz-Jendrassik-motorvonatot szállítottak a világ különböző országaiba. Jendrassik tökéletesen tudott németül, franciául, angolul és spanyolul is. Nagy nyelvtudására szüksége is volt, mert a Ganz-vállalat ügyeiben, főképpen a motorját gyártó külföldi licence-vevőkkel való tárgyalásokra gyakran kellett utaznia. Szakmai ismereteit nemzetközi elismerés követte. Annak ellenére, hogy a motorok világsikert arattak, az itthoni dízelesítési programot nem tudta tervei szerint megvalósítani.

Jendrassik György magyarországi alkotó éveiben a Ganz-gyárban - a motorfejlesztő osztály vezetőjeként, majd a gyár vezérigazgatójaként - nem csupán egyéni sikereit kereste, hanem nagy mérnök elődeinek példája nyomán „csapatjátékos” volt. Osztályán tehetséges mérnökök sorának indult szakmai karrierje. Felismerték, tudták, merre megy a világ, s ők választ adtak a világ technikai kihívásaira.

A háború utáni zavaros politikai és gazdasági körülmények nem kedveztek Jendrassik törekvéseinek. Számos támadás érte, ellenséges légkör és bizalmatlanság vette körül. A személyét ért sérelmek miatt, valamint azért, mert kutatómunkáját nem volt módja folytatni, 1947-ben egy nyugati üzleti útjáról nem tért vissza Magyarországra. Argentínában élt egy ideig, majd Angliában telepedett le, ahol saját üzemet alapított. Magyarországon hetvenhét találmányát tartják számon. Utolsó nagy jelentőségű találmánya a nyomáscserélő volt.

A Ganz-gyárral való kapcsolata 1951-ben véglegesen megszakadt, azt követően, hogy egy Magyarországról érkezett bizottsággal megállapodott abban, hogy hazai szabadalmairól a jövőre nézve lemond. A múltra vonatkozó igényeit azonban fenntartotta.

Angliai élete nem volt könnyű, noha anyagi gondjai nem voltak, sokat gyötörte a honvágy, találmányai értékesítésével is nehézségei voltak. Végül testi erejét és teljesítőképességét túlfeszítette, és 1954. február 8-án elhunyt. Londonban helyezték örök nyugalomra. Az angol lapok méltatásaikban a gázturbina úttörőjének nevezték.

A Jendrassik-féle gázturbina

A Jendrassik-féle gázturbina
A Jendrassik-féle gázturbina

Az első önálló tűztérrel rendelkező, kis teljesítményű (73 kW-os), jó hatásfokú 21,2%-os turbina. Ez is belső égésű hőerőgép, a tüzelőanyag termokémiai energiáját alakítja át hő-, majd mechanikai energiává. A motorokkal ellentétben itt a munkafolyamat stacionáriusan megy végbe, és minden fázisa más és más géprészben történik (kompresszor, hőcserélő, tüzelőtér, turbina). A gázturbinában nincsenek nagy, alternáló tömegek, áramlástechnikai előnye, hogy könnyebb súlyú gépek készíthetők.

Jendrassik nagy érdeme, hogy világosan látta a gázturbina jövőjét a repülésben, ami nélkül távolsági vagy katonai repülőgépeket ma már el sem tudnánk képzelni.

Alkotó munkásságát 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal ismerték el.

Forrás: sasovits.hu, omikk.bme.hu