Befejeződnek a II. világháború harcai Magyarországon

Nemesmedves 'névjegyévé' vált, II. világháborús, T-34-es szovjet harckocsi.
Állítólag még a harcokban is részt vett

1945. április 12-én fejeződtek be a II. világháború harcai Magyarországon a Birodalmi Védőállás mögé esett települések április 11-i (Magyarbük és Szentimretelep), illetve 12-i elestével (a Pinkamindszenthez tartozó Kapuy és Dénes-major).

A Szovjetunió hadserege több mint fél évig tartó véres harcokban törte meg a hazánkban védelmi állásokat kiépített német és magyar katonai egységek ellenállását. A szovjet hadvezetés már április 4-én jelentette Sztálinnak, - aki elégedetlen volt az előrehaladás gyorsaságával - hogy "Magyarország teljes területét felszabadította a németfasiszta uralom alól". Ezért "ünnepeltük hazánk felszabadulását" ezen a napon a kommunizmus 40 évében.

A korabeli szovjet hadijelentések szerint Nemesmedves és környezete volt az a hely, ahol a II. világháború végéhez közeledve, a hazánkon átvonuló szovjet csapatok kiszorították a megszálló német csapatok utolsó hadosztályait és elhagyták Magyarország területét. A „felszabadulás” emlékére a zsákfalu központjában - hasonlóan kis hazánk legtöbb településéhez - itt is Emlékhelyet alakítottak ki.

Nemesmedves Történelmi Emlékhely központi emlékműve a talapzaton álló világháborús szovjet T34-es tank, mellette Magyarország 19 megyéjét szimbolizáló kopjafák vannak felállítva, melyeket a megyék ajánlottak fel, és a Velemi Fafaragó Alkotótábor művészei faragták meg. A kopjafák közelében jellegzetes őrségi "szoknyás" Harangláb áll, mely a XIX. században épülhetett, nyilvántartott műemlék. Az Emlékhely szélén felállításra került egy alumíniumból készült hasított Harang, mely a békét jelképezi és az ideérkezők egy koppintással leróhatják kegyeletüket. Elszármazó német család 1997-ben a német halottak emlékére kápolnát emeltetett.

A háború iszonyatos veszteségeket és romokat hagyott hátra. A háború során a korabeli magyar területeken az emberáldozat meghaladta az egymilliót. Az 1946-ban készített összegzés szerint a háborús károk összege 22 milliárd pengő, azaz Magyarország 1938. évi nemzeti jövedelmének kb. ötszöröse. A nemzeti vagyon mintegy 40 százaléka semmisült meg. Az ország ezekkel a veszteségi mutatókkal a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedett országok egyike lett. Elveszett a gyáripari berendezések 54%-a, a sínhálózat 40%-a, a mozdonyok közel kétharmada, a marha-, ló-, sertés- és juhállomány 44-80%-a. A harcokban és a koncentrációs táborokban a háború előtti 14,5 millió fős lakosság 6,2%-a, azaz nagyjából 900 ezer fő pusztult el, míg szovjet fogságba nagyjából 600 ezren estek - főleg katonák, de közülük 150-200 ezer fő volt a polgári személy. Az angolszász csapatoknak 300 ezren adták meg magukat. Így zárult az ország számára a közel négy évnyi háborús részvétel.

Április 12. után legalább nem dörögtek a fegyverek, s a magyar nép, amely akkor még bízott a demokratikus kibontakozásban, megkezdhette az ország újjáépítését.