A idősek világnapja

„Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt" (Jókai Mór)

„Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert „fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy „egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!" (Müller Péter)

„Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk." (Márai Sándor)

„Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta." (Móra Ferenc)


Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek - önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján először 1991-ben rendezték meg az idősek világnapját, azóta minden év október első hétfőjén emlékezünk meg a környezetünkben élő szépkorúakról. A megemlékezés célja, hogy figyeljünk az idősek problémáira, középpontba helyezzék a méltóságteljes öregkort, valamint az idősöket visszaintegrálják a gazdaságba. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt valamint segítve a teljes értékű élet fenntartását.

Az Idősek Világnapja lehetőséget nyújt, hogy megköszönjük az idős embereknek, mindazt amit a társadalomért tesznek.

Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.

Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.

Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved…

A 2001-es népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis már betöltötte a hatvanadik életévet. Területi elosztásban Budapesten illetve a kistelepüléseken élnek a legtöbben, a nemek közötti arány pedig igen egyenetlen: az idősek 61%-a nő. Az előző népszámláláshoz képest jelentősen csökkent a többgenerációs családok száma, az idős emberek többsége egyedül vagy másik időssel él együtt.

Az öregedő magyar társadalom új kihívásokat teremt a szociális ellátás és a foglalkoztatás területén. A rugalmas munkavégzés hiánya ebben az esetben is megnehezíti az elhelyezkedést. Magyarországon jellemzően a diplomás és az érettségizett idősek nem esnek ki olyan könnyen a munkaerőpiacról, a kevésbé iskolázottak esélyei rosszabbak ebből a szempontból.

„Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk."
(Albert Einstein)