Hőgyes Endre

Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. november 30. - Budapest, 1906. szeptember 8.) orvosprofesszor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.

Hajdúszoboszlón született 1847. november 30-án. Édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia. A családnak négy fiú gyermeke született. Testvérei közül Károly ügyvédi diplomát szerzett, László a helyi takarékpénztár igazgatója volt, míg Ferenc gyermekgyógyász lett.

Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, majd Debrecenben a Református Kollégiumban folytatta. Ezt követően a pesti egyetem orvosi karán 1870-ben szerzett orvosdoktori, 1871-ben pedig sebészdoktori oklevelet. Egyetemi évei alatt sokszor küzdött anyagi gondokkal. A családot jól ismerő Teleky László városi hajdú főhadnagy szegénységi bizonyítványt is állított ki számára. Hőgyes így kaphatott az egyetemen ösztöndíjat. A bizonyítványban ez állt: „… az apa oly csekély vagyoni állással bír, melyből családját is alig tudja fenntartani, fent nevezett orvosnövendék neveltetési és tanítási költségeit pedig egyáltalán nem fedezheti.”

A diplomaszerzés után rövid ideig Hajdúszoboszlón dolgozott. Kutatói pályáját Balogh Kálmánnak, hazánk egyik első bakteriológusának, az idegélettani kutatások úttörőjének tanársegédeként kezdte, majd 1875-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem általános kór- és gyógyszertan tanárává, s benne önálló intézetet rendezett be. Ott végzett vizsgálatai az egyensúlyozás szervére, a forgatással előidézhető szemrezgésre, az egyensúlyozás és a szemmozgások közötti összefüggésekre, a két szem együttmozgásának összerendezett kormányzására irányultak. Megalapította a kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatot, s ennek elnöke, folyóiratának pedig a szerkesztője lett. A Társulat előbb külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött. Nyolc éves kolozsvári munkássága élete egyik legtermékenyebb időszaka volt. Ötvennél is több fontos publikációja született ebben az időben.

Hőgyes munkásságát nehéz különböző korszakokra osztani. Érdeklődését minden felkeltette, minden megoldatlan probléma azonnal kísérleti munkára ösztönözte. Kutatásaiban így azután a legkülönbözőbb témák keveredtek. Szinte egy időben foglalkozott a vesekutatással és a légzés kórtanával. Idegrendszeri kutatásait akkor sem hagyta abba, amikor hozzáfogott a veszettség elleni oltások kidolgozásához. Mindig felismerte a fontosat, az időszerűt, és haladéktalanul, teljes erővel belevetette magát az új problémába.

Sírja a Kerepesi temetőben

A budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán 1883-ban az általános kór- és gyógytan professzorává nevezték ki. Megbízták, hogy kipróbálja Pasteur veszettség elleni oltási eljárását. Saját eredeti elgondolásán alapuló új, tökéletesített oltási eljárást is kidolgozott, s ez Pasteurénál sokkal jobb eredményeket adott. „Pasteur ugyanis, mint ismeretes, védőoltásainak végzésére az ún. állandósított erejű veszettség-anyagot /fix vírust/ tartalmazó nyúlvelőt használta. Ezt gyengítette meg fokozatosan napról napra kiszárítással…. A módszer, melyet mi alkalmazunk, szintén fix vírust tartalmazó nyúlvelőből indul ki, de nem kiszárítással, hanem egyszerűen 7%-os konyhasós vízben való hígítással…” - számolt be Hőgyes az MTA 1897. februári ülésén. 1890-ben az ő vezetésével kezdte meg működését a budapesti Pasteur Intézet. Ebben a veszett állatok által megmartak védőoltásban részesítésén kívül nagy fontosságú tudományos eredmények is születtek. Módszerét számos ország átvette nem csak Európában, hanem az USA-ban és Indiában is.

Gyógyszertani kutatásai is jelentősek. Egyike az elsőknek, akik Magyarországon elkezdték a rendszeres bakteriológiai kutatásokat (1873: cholera; 1882: anthrax; 1886: veszettség).

1888-tól csaknem két évtizeden át az Orvosi Hetilap főszerkesztője volt. Debrecenben a Természettudományi Társulat alelnöke, az MTA rendes tagja lett. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el.

Szülővárosával mindig szoros kapcsolatot tartott fenn. A református egyházhoz adományokat juttatott el, könyveket küldött, segített a Pesten járt küldöttségeknek a polgári fiúiskola állami kézbe vételében. Súlyos idegbetegségben, Budapesten halt meg 1906. szeptember 09-én. A róla elnevezett utcában - az egykori Pasteur Intézet és Kórház falán - márványtábla őrzi emlékét.