Hőgyes Endre

Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. november 30. - Budapest, 1906. szeptember 8.) orvosprofesszor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kísérleti orvostudomány kiemelkedő kutatója.

Hajdúszoboszlón született 1847. november 30-án. Édesapja Hőgyes András asztalosmester, édesanyja Futó Lídia.

Tanulmányait a helyi református iskolában kezdte, majd Debrecenben a Kollégiumban folytatta. Ezt követően a pesti egyetem orvosi karán 1870-ben szerzett oklevelet. A diplomaszerzés után rövid ideig Hajdúszoboszlón dolgozott.

Kutatói pályáját Balogh Kálmánnak, hazánk egyik első bakteriológusának, az idegélettani kutatások úttörőjének tanársegédeként kezdte, majd 1875-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem általános kór- és gyógyszertan tanárává, s benne önálló intézetet rendezett be. Ott végzett vizsgálatai az egyensúlyozás szervére, a forgatással előidézhető szemrezgésre, az egyensúlyozás és a szemmozgások közötti összefüggésekre, a két szem együttmozgásának összerendezett kormányzására irányultak. Megalapította a kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatot, s ennek elnöke, folyóiratának pedig a szerkesztője lett.

Hőgyes munkásságát nehéz különböző korszakokra osztani. Érdeklődését min­den felkeltette, minden megoldatlan probléma azonnal kísérleti munkára ser­kentette. Kutatásaiban így azután a legkülönbözőbb témák keveredtek. Szinte egy időben foglalkozott a vesekutatással és a légzés kórtanával. Idegrendszeri kutatásait akkor sem hagyta abba, amikor hozzáfogott a veszettség elleni oltások kidolgozásához. Mindig felismerte a fontosat, az időszerűt, és haladéktalanul, teljes erővel belevetette magát az új problémába.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

A budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán 1883-ban az általános kór- és gyógytan professzorává nevezték ki. Megbízták, hogy kipróbálja Pasteur veszettség elleni oltási eljárását. Saját eredeti elgondolásán alapuló új, tökéletesített oltási eljárást is kidolgozott, s ez Pasteurénál sokkal jobb eredményeket adott. 1890-ben az ő vezetésével kezdte meg működését a budapesti Pasteur Intézet. Ebben a veszett állatok által megmartak védőoltásban részesítésén kívül nagy fontosságú tudományos eredmények is születtek.

1888-tól csaknem két évtizeden át az Orvosi Hetilap főszerkesztője volt. Debrecenben a Természettudományi Társulat alelnöke, az MTA rendes tagja lett. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el.

Szülővárosával mindig szoros kapcsolatot tartott fenn. A református egyházhoz adományokat juttatott el, könyveket küldött, segített a Pesten járt küldöttségeknek a polgári fiúiskola állami kézbe vételében. Súlyos idegbetegségben, Budapesten halt meg 1906. szeptember 09-én. A róla elnevezett utcában - az egykori Pasteur Intézet és Kórház falán - márványtábla őrzi emlékét.