Helbing Ferenc

Helbing Ferenc (Érsekújvár, 1870. december 25. - Budapest, 1958. január 28.) magyar grafikus, festőművész és litográfus. Az Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Élt a monarchiában, a Horthy-korszakban, a Sztálin-korszakban, és megélte 56-ot is.

Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában és az Iparművészeti Iskolában végezte, majd nyomdavezetőként helyezkedett el. Sokoldalú grafikus, festőművész és litográfus, az alkalmazott grafika nagymestere volt.1906-ban az Iparrajziskola, 1910-től az Iparművészeti Iskola grafika tanárává nevezték ki, majd 1927 és 1936 között rektora volt.

A Wodiáner-féle könyvtábla pályázaton tűnt fel, majd a Révai-féle pályázaton is sikerrel szerepelt. 1898-ban a Költők albumára hirdetett pályázaton első díjat nyert.

Emese álma
Emese álma

Művészeti munkássága jobbára az alkalmazott grafikához kapcsolódott. Szecessziós stílusú könyvillusztrációkat (Keleti mesék, Magyar-hun mondák képekben), kötés-, címlap- és fedélterveket, ex libriseket, bélyeg-, bankjegy- és éremterveket (Corvin-koszorú), egyedi grafikai lapokat, díszokleveleket és plakátokat készített. Címlaptervei szorosan a könyv tartalmához igazodnak.

Hírnevét magyar bankjegyek tervezésével alapozta meg. A magyar papírpénzek nagy része az ő műve. Tervezett koronát, pengőt, sőt még az 1956-os-os 500 forintosét is. Alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetőek meg. 1920 és 1935 között számos bélyeg tervét készítette el, az 1920-as évek meghatározó bélyegtervezője volt Magyarországon. A Koronás Madonna sorozat 5000 koronás értékének tévnyomata, a Fordított Madonna az egyik legértékesebb magyar bélyegritkaság.

Csodaszarvas
Csodaszarvas

Csodálatos üvegfestményeket készített a Lillafüredi Palotaszállóhoz is, amelyeken felvidéki városokat örökített meg, de festménye is van ugyanott pl. Nagy Lajos királyról.

Jelentős érdemei vannak a modern sokszorosítógrafikai eljárások hazai meghonosításában. Kiváló réz-, fametsző és litográfus volt, s a magyar reklámgrafika úttörői közé tartozott. Munkáival sikeresen szerepelt a hazai és a nemzetközi kiállításokon és pályázatokon. Tagja volt a századelő és a két világháború közti korszak művészeti egyesületeinek (Magyar Aquarell- és Pasztelfestők Egyesülete, Magyar Grafikusok Egyesülete, Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete stb.), valamint egyik vezetője a művészetirányító kormányzati szerveknek (Magyar Országos Képzőművészeti Tanács, Műemlékek Országos Bizottsága, Egyházművészeti Tanács, Országos Ösztöndíj Tanács).

A 40-es években még részt vett kiállításokon, s mivel művésztanári működése során festő- és grafikusnemzedékek egész sorát nevelte fel, hatása kitapintható a XX. sz. második felének magyar művészetében is (tanítványai közé tartozott - többek között - Kaesz Gyula, Szántó Piroska, Bálint Endre, Amerigo Tot, Sigismund Kolos-Vary).