Határ Győző

„Jól tudjuk, hogy a történelmet a mindenkori győztesek írják, így hát a történelem egésze az egymást követő győztesek történelemátírásainak, átértékeléseinek összessége, így hát amit mi "történelemként" tisztelünk, az a tények/események fizikai történelmével csak nagyon keskeny átfedésben van."

„A politika a mesterfogások művészete, amelyekkel a hatéves gyereksereg szellemi szintjén élő primitív választópolgár-vadakat az orruknál fogva lehet vezetni."

„A fájdalom, a szenvedés nem bizonyíték arra, hogy a világ gonosz. Igaz, az antilop bízvást gondolhatja, miközben torkára ráharap az oroszlán: "gonosz a világ, mert tele van oroszlánnal", ugyanakkor azonban az oroszlán, meleg antilopvéren való nyalakodás közben azt gondolhatja: "jó a világ! Tele van antiloppal".

„A szabadság a "hiánybetegségek" legsajátosabb fajtája. Oly nyavalyakórság, amely csupán akkor és abban érzékelhető, akiben/amikor hiányzik - de akkor nagyon, ám mihelyt "megvan", az ezer bajjal járó "szabadság" birtokában az ember vagy a nemzet képtelen élvezni gyógyulása boldogságát; a szabadságot."



Határ Győző (Gyoma, 1914. november 13. - London, 2006. november 27.) Építész, Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja.

1914. november 13-án született Gyomán, Hack Viktor néven. 1946-ban magyarosított. Műveit már Határ Győző néven publikálta. A harmincas években a Budapesti Műegyetemen tanult építészmérnöknek. Apja, Hack Vilmos a gyomai Kner nyomda papírszakértője volt, az I. világháborúban megrokkant; így a családot a későbbiekben az anya, Túri Mária Margit tartotta el. 1920-ban költöztek Budapestre.

1933-ban érettségizett a Markó utcai Főreálban. 1938-ban kapott diplomát az építészkaron. Kivételes tehetsége révén tanulmányai közben a Zeneakadémiára is járt. Itt még Kodály Zoltánt is hallgathatta. A hegedülés mellett az építészkari diplomázás évében írta első regényét. Szigorló mérnökként két éven át dolgozott Hajós Alfréd mellett. Végzése után négy esztendeig Borbíró Virgil irodájában a Közmunkatanácsnál dolgozott. Ekkor már írta első regényeit, anélkül, hogy publikálásukra reménye lenne.

1943-ban államellenes szervezkedés, összeesküvés vádjával május 1-én letartóztatták, felségárulásért elítélték. Műveit bűnjelként lefoglalták. A Haditörvényszék előbb halálra ítélte; majd ezt - többszöri, hosszan tartó fellebbezés után - 12, végül 5 évre mérsékelték. Sátoraljaújhelyi raboskodása idején átélte a börtönlázadás; ezt követően büntetőszázadba osztották be. 1944 késő őszén megszökött. Budapesten a Wallenberg-házban bujkálva élte túl a világháborút.

1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépésért két és fél évet kapott, 1951-ig a szegedi Csillag börtönben raboskodott.

1956 tavaszán ismerte meg leendő feleségét, Prágai Piroskát, akivel 1956 decemberében elhagyta az országot. Londonban telepedtek le, 1976-ig a BBC Magyar Osztályának munkatársa volt, 1960-85 között pedig a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott. 25 évig tanított angol diplomatákat magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából.

Szobra Gyomaendrődön
Szobra Gyomaendrődön

Könyveit 1981-től magánkiadásban, Londonban jelentette meg sorozatban. Emigrációja után először 1983-ban jelent meg írása Magyarországon, a régi Mozgó Világban.

A rendszerváltás utáni elismerések

1988-ban tért haza újra (más források szerint csak 1989-ben). Ezután rendszeresen feltűnt Magyarországon, de azért Angliában élt tovább.

1994-ben a Széchenyi Akadémia tagja lett. A rendszerváltás után, 1991-ben Kossuth-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje kitüntetésben is részesült. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanebben az évben Márai Sándor-díjat kapott - ez azért is érdekes, mert 15 évesen, egyik első írását éppen Márainak küldte el Határ Győző. Ám Márai elutasította a tizenéves gyerek írását: "Később, máskor..." - üzente. Csak 1978-ban találkoztak személyesen, San Diegóban, mindketten emigrációban éltek ekkor már.

Határ Győzőt 1996-ban Quasimodo-díjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. Felesége betegeskedése miatt egyre ritkábban látogatott Magyarországra, de minden jelentősebb hazai művészeti eseményre elevenen reagált.

92. születésnapján Károly főherceg ünnepi fogadást rendezett az 56-os magyar emigránsok tiszteletére. Az est „vezérszónoka” Határ Győző volt (ekkor még úgy tűnt: ereje teljében). A befogadó ország nevében Lady Solti - a Londonban élt magyar karmester, Solti György özvegye - tartott ünnepi beszédet.

November 17-én meghalt a már hónapok óta intézetben fekvő, magáról alig-alig tudó Prágai Piroska. Férje tíz nap múlva, november 27-én követte őt. A londoni St. George’s kórházban hunyt el. Közös nyughelyük - végső kívánságuknak megfelelően - hazai földben van. Temetésük 2007. január 23-án volt a Farkasréti temetőben.

Irodalmi tevékenysége

Első versei polgárpukkasztó, játékosan erotikus darabok voltak - írja róla az MTI. 1943-ban Csodák országa hátsó Eurázsia című regényét is lefoglalták. (Őt magát államellenes összeesküvés miatt ítélték el ekkor.)

1945-től újra publikálhatott, ám 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1947-ben írta Heliáne című szatirikus regényét, amelyet az új, kommunista hatalom zúzatott be (néhány példány megmaradt). Verseskötete Liturgikon címmel jelent meg, ebből nem lett baja, de 1950-ben két és fél év börtönre ítélték tiltott határátlépés miatt. "Egész határ határvadász üldözte a Határt" - írta ezután magáról. Horthyék után Rákosiék is lecsukatták.

Szabadulása után építészmérnökként működött és angol, német, orosz, francia és spanyol nyelvből műfordított, bár e nyelvek nem mindegyikét bírta teljesen. Huxley, Határ és Márai - sorolta fel Keszi Imre a kártékony burzsoá irodalom képviselőit. Egy másik kommunista kultúrpolitikus, Király István "iránykritikában" ítélte el működését, ez egyenlő volt az elhallgattatással. Minden műfajban alkotott

Majd minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása volt. Színművei közül említendő a kilencrészes Golghelógi misztériumjáték (1976), mely filozófiai eszközökkel beszél a világban uralkodó sátánról és a "sánta korongolóvá degradálódott" istenről. A kétrészes Mangún parabolikus tragédia, mely bemutatja, hogy a zsarnok iránti feltétlen hűség hogy vezet el a kegyvesztettséghez és bukáshoz.

Számos kisebb jelenetet, rádiójátékot és mesejátékot, összesen vagy negyven színművet írt. Magyarországon három darabját mutatták be, 1987-ben a Patkánykirályt, 1989-ben a Jézus Krisztus születését, 1992-ben az Elefántcsordát.

Sírja sírja a Farkasréti temetőben
Sírja sírja a Farkasréti temetőben

A Heliáne a swifti utazóregény és szatirikus, szürreális utópia hagyományát elevenítette fel, Az őrző könyve (1948) nagyívű történetfilozófiai parabola, melyben baloldali szimpátiáival szakít. Az 1953-as Anibelt itthon írta, de ez is Angliában jelent meg. A regénytrilógia vallomás a nőkhöz, de az ötvenes évek Magyarországának kíméletlen tablója is. A Köpönyeg sors (Juliánosz ifjúsága, 1985) ókori témájú, történelminek álcázott lélekrajzi regény, mely szabadon bánik a tényekkel.

A fontos ember (1989) szatirikus körkép az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, harcáról az érvényesülésért. Verseiben érvényesül leggazdagabban a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése. Határ Győző az avantgárd klasszikusa volt, könyvei nem könnyű olvasmányok, nem a tömegek szerzője - ezt a távirati iroda is fontosnak tartja hangsúlyozni. Fontosabbnak tartotta filozófusi működését

Filozófiai munkásságát az irodalomnál fontosabbnak tartotta. Főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott, e téren inkább konzervatív, bár ateista, világpolgár s individualista - írja róla az MTI.

Háza, a Hongriuscule évtizedek óta a magyar ösztöndíjasok zarándokhelye volt. Hatalmas életművét építészi, kormányszakértői és rádiós tevékenysége mellett alkotta. Halála után kívánsága szerint a Hongriuscule és szellemi hagyatékuk örököse a magyar állam lett.