Veres Péter:

Ha nem lehettél szálfa

Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
Nézd a tarackot,
nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
hiába perzselik azt fönt s hiába vagdalják alant.
Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
pedig azalatt, ott lenn a mélyben ágakat ereszt,
acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a görgő kavicsot;
a sovány anyagot éppúgy, mint a buja televényt:
szorgosan furkál, terjed, telepít
s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
ő vígan zöldel újra s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.

Vagy nézd a perjét,
hiába fordítja ki az eke, hiába tépi szét a kegyetlen borona,
ahová kerűl, ottragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,
lekötnek, tanyát vernek
s holnap a gazda szemébe nevetnek.

Ez a föld itt a tied, tartsad hát erősen, magyarom,
ha nem lehettél benne szálfa, legyél hát cserje, vagy
legyél csak gyom.

Nézd csak a tippant,
a szikes puszták apró bokrait.
Nyár végén kiégnek,
s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
Tavasszal mégis kibújnak,
s pici magvakkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány
pusztai szelek.

Vagy nézd a sziksalátát,
a lekaszált rét ájult füvei közül kiugrik hirtelen
s ehetetlen kórójának s örök lila virágával
fenntartja az életet, a halott mezők felett.

Nézd a töviseket is:
a gyengénszúrót, a cigánymogyorót,
a gelicetövist és az ördögszekeret.
Nézd a messzire virító bogáncsot, s a ravaszul lapuló
királydinnyét.
Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,
hiába röpködnek ellenük az írott parancsok,
nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
- és szúrnak,mert egyebet nem tehetnek.

Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.

S hogyha nem élhetsz magadnak,
virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
legyenek görbék, mint a galagonya,
gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
vagy legyen keserű, mint a farkasalma.
Csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.
Ez a föld itt a tied, tartsd meg hát magadnak magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy
legyél csak gyom.