Halassy Olivér, a tragikus sorsú klasszis vízilabdázó

Az 1932-es olimpiai aranyérmes magyar vízilabda csapat
Az 1932-es olimpiai aranyérmes magyar vízilabda csapat

Vitéz Halassy Olivér (előtte Haltmayer) (Újpest, 1909. július 31. - Budapest, 1946. szeptember 10.), a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt újpesti sportember vízilabdázó olimpiai- és Európa-bajnok, úszó Európa bajnok.

A képen az 1932-ben a Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert magyar vízilabda csapat tagjait látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Bizony első pillantásra észre sem vesszük, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Akkoriban még nem volt paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Mozgáskorlátozottként úszásban és vízilabdában is bajnok tudott lenni az épek, az egészségesek között!

1909. július 31-én született Újpesten. Tanulmányait az újpesti 1. számú fiú polgári iskolában (a mai Tanoda téri iskola épületében), majd kereskedelmi középiskolában végezte.

Ezt követően az újpesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél helyezkedett el, de 1930-ban már a városi számvevőségen számtisztként dolgozott, e munkakörben maradt haláláig.

Mint sok helyi kisfiú, ő is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Vagány volt és sikeres. Ám nyolcévesen volt egy szerencsétlen »ballépése«. Mint korábban már számtalanszor, megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, de most lecsúszott a lába lépcsőről. Súlyosan megsérült, a bal lábát bokától lefelé elvesztette. Ezzel a fociálmok egycsapásra szertefoszlottak. Csakhogy ő nem adta fel: miután felépült a műtét után, hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot és sportágat váltott. Egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába.

A kezdeti lépések sérülése miatt természetesen komoly nehézséget okoztak neki, ám néhány év kemény munka után tizenhét évesen nem kis meglepetésre megnyerte első folyamúszó bajnokságát. Első nagyobb sikerei után már nem volt kérdés úszó és pólóberkekben, hogy komolyan kell venni a féllábú sportolót. Tizenkilenc éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla szövetségi kapitány beválogatta az amszterdami olimpiára készülő vízilabda-csapat keretébe.

Sport pályafutása

Elsősorban vízilabdázóként ismerjük, de kiváló eredményeket ért el úszóként is.

Tagja volt 1931-ben a párizsi, 1934-ben a magdeburgi és 1938-ban a londoni Európa-bajnokságon nyertes vízilabda csapatnak. 1928-ban az amszterdami olimpián második, 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpián az aranyérmet megszerző vízilabdacsapat tagja. 1930 és 1939 között sorozatban tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben.

1926 és 1938 között 400, 800, 1500 méteres gyorsúszásban, 4 × 200 méteres gyorsváltóban ért el nagyszerű helyezéseket. 1927-ben 5. volt 1500 méter gyorson az Európa-bajnokságon. 1931-ben Párizsban az 1500 méteres gyorsúszás Európa-bajnoka volt. Tizenegy alkalommal nyert folyamúszásban országos bajnokságot, csapatban 9 alkalommal. Az UTE sportolójaként nyolcszoros úszó és 91-szeres vízilabda-válogatott volt. Összesen 36 bajnoki címet nyert, és 12-szer javított országos csúcsot.

Legemlékezetesebb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

A magyar vízilabda-válogatott Belgium ellen játszott a címvédést jelentő meccsen és 9-2-re győzött. Halassy még újoncnak számított a válogatottban, így fokozottan élt benne a bizonyítási vágy. Erejét nem kímélve küzdötte végig a mérkőzést, az ő kiváló játékának is köszönhető, hogy Magyarország végül megvédte Európa-bajnoki címét. Majd a belgák felülmúlását követően két órával rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében. Halassy minden hossz végén meglépett a vetélytársaktól, a fordulókat viszont a lábai miatt rosszul vette, így újra és újra behozták. Aztán ahogy pörögtek le a súlyos méterek, úgy rázta le esélyesebb vetélytársait és végül méternyi fórral csapott a célba, azaz egy nap alatt győzött a pólócsapat tagjaként és hosszútávon is!

Az 1932-es, Los Angelesben megrendezett olimpiára is ugyanezt a programot tervezték számára, vagyis játszik a pólómeccseken és közben leúszik néhány ezer métert. A nagyon fárasztó kiutazás azonban sokat kivett belőle és bizonyítva sportemberi nagyságát és józanságát, azzal a kéréssel kereste meg az úszók és vízilabdázók főnökét, Komjádi Bélát, hogy ő inkább csak pólósként szeretne részt venni az olimpián, úgy érzi, hogy ott tudna inkább a csapat segítségére lenni. Utólag már tudjuk, a magyarok nagy szerencséjére kérése meghallgattatott és Halassy jó játékának köszönhetően is Magyarország először lett olimpiai bajnok vízilabdában. Az Egyesült Államok elleni mérkőzésen öt gólt dobott, és ezzel 7-0-ra győzött a válogatott! Komjádi Béla szövetségi kapitány a döntő után csak ennyit mondott: „Amit ez a féllábú gazember játszott, az valami csodálatos!”

Később még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, harmincévesen vonult vissza az élsporttól. Időközben természetesen családot is alapított, született három lánya. A háború után az úszósport újjászervezésében igyekezett részt venni, komoly munkát végzett, hogy visszaálljon a régi, jól működő rendszer. Halálát is közvetve ez okozta.

Halála

1946. szeptember 10-én egy sofőr által vezetett autóval épp az Úszószövetségbe tartott, amikor egy szovjet katona leintette és kiszállította őket a járműből. A katonai járőr el akarta kobozni az autót, (vagy egy taxi volt, vagy az apósa kocsija, amellyel rendszeresen közlekedett Halassy - a források ellentmondóak). Homályos, mi is történt pontosan azon a szörnyű délutánon, de valószínűsíthető, hogy a két férfi ellenállni próbált a fegyveres katonával szemben. Amit viszont biztosan tudunk, hogy az autót elvitték, melyet néhány nap múlva abroncsai nélkül találták meg a Külső-Andrássy úton, a sofőrt és Halassy Olivért pedig a helyszínen agyonlőtték. Az olimpikon 37 éves, a legkisebb lánya épp négy hónapos volt ekkor.

Van olyan vélemény, hogy nem lehet egyértelműen a szovjet csapatok egyik különítményét vádolni a történtekért, mert a háború utáni zavaros időkben többen útonállóként rabolták ki az embereket, s ezt olykor a felszabadítók-megszállók egyenruháját felöltve tették. Ez azért az elkövetők számára is fokozottan veszélyes vállalkozás lehetett (volna), ha igazi katonákkal futnak össze, pláne hogy maguk is motorizáltan közlekedtek. Tény, hogy ebben az időben bármi megtörténhetett. Tény, hogy a szemtanuk csak az egyenruhát azonosíthatták, benne az embert nem. És tény az is, hogy a korabeli sajtó nem említette a nagy felháborodást kiváltó rablógyilkosság kapcsán, amit az emberek is csak suttogva mertek említeni, vagyis hogy az elkövetők szovjet katonák voltak, a tetteseket pedig nem igazán kereste az akkori rendszer. Az eset így évtizedekig elkenve, meghamisítva élt a köztudatban...

„A legeredményesebb magyar úszó- és vízipóló bajnokot több ezer főnyi gyászoló közönség kísérte el utolsó útjára a Megyeri temetőben. [...] Ott volt az UTE teljes gárdája, a többi újpesti sportegyesület és a város társadalmi egyesületeinek vezetői. Halassy Olivért az UTE a maga halottjának tekintette és Újpest város által adományozott díszsírhelyre temették."- írja íz Újpesti Figyelő, 1946. szeptember 19-i számában.

Természetesen nemcsak szülővárosa, hanem az egész magyar sporttársadalom megdöbbenéssel fogadta a hírt. Nagy részvét mellett, több mint ötezer gyászoló jelenlétében temették el Halassy Olivért. Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet. Csendes tüntetés volt ez a hatalommal szemben, hiszen nemhogy felkutatni nem lehetett a lelketlen „kivégzőosztagot", még beszélni sem volt szabad nyíltan a gaztettről.

Sírja a Megyeri temetőben
Sírja a Megyeri temetőben

Halassy Olivér nevét olvashatjuk a margitszigeti Sportuszoda falán a bajnokainkat felsoroló márványtáblán, a mozgáskorlátozottak sportegyesületét róla keresztelték el, az újpesti sportcsarnok pedig az ő nevét viseli, sőt már egy őt ábrázoló mellszobor is áll az épület előtt. Az avatóünnepség megható jelenete volt, amikor egykori csapattársa, a 96 éves Enyedi Gyula bácsi is megkoszorúzta néhai barátja emlékművét.

Fontos, hogy minél többen legyenek tisztában az életével, hiszen olyan valaki volt, akiről manapság paraolimpikonként a legtöbben talán nem is hallanának. Neki azonban ilyesfajta viadalok híján annak idején - miután a balesete után is mindene a sport lett, s mivel a vízben teljes embernek érez(het)te magát - nem is volt más választása, mint az épek között szerepelni.

És így, mindenkit beleszámítva tartozott a világ legjobbjai közé. Ráadásul két sportágban is.

A parton nehezen mozgott, de a vízben...