Gyóni Géza: Gorkij önkéntes

Kezedben, ásó, drótvágó olló;
Ősz fejed fölött kóválygó holló, -
Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Csapzott vén hajad lecsüng már vállig!
Véres szemedből borláng világit -
Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Rogyó lábad a mély hóba gázol?
S hátad sajog még a kancsukától -
Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Magos a sánc; és szabad nép védi;
Fegyvere uj, de bosszuja régi -
Hiszen tudod, Gorkij önkéntes.

Magos a sánc, és botlik a lábad,
S már vacsorára a varjak várnak -
Megállj, megállj, Gorkij önkéntes!

Ott voltál, hol a legnagyobbak -
Igazság pajzsát hová dobtad,
Hová dobtad, Gorkij önkéntes?

Hová hagytad Nyomor-országot?
Hallod, hogy zug a millió átok,
Hallod, hogy zug, Gorkij önkéntes?

Öreg vállad a fegyver lehuzza -
S füledbe sir a nagy orosz puszta:
Fordulj vissza, Gorkij önkéntes!

Fordulj vissza, mig nem hiába,
S vágd oda cárod részeg arcába,
Vágd oda már, Gorkij önkéntes:

Orosz anyák ha mind hármat szülnek,
Diadalt itt akkor sem ülhet
Soha, soha, Gorkij önkéntes.

Kancsuka zughat s száz cári gazság,
Egy fegyver győzhet csak: az Igazság;
S az a miénk, Gorkij önkéntes.

(Przemysl, 1915. jan. 20.)