A gyermekek jogának világnapja

1954-ben ajánlotta először ezt a napot az ENSZ közgyűlése A gyermekek jogának világnapja megünneplésére. 1959-ben ezen a napon fogadták el „A gyermeki jogok nyilatkozatát”, majd 1989-ben „A gyermekek jogainak konvencióját”. A konvenciót Magyarország 1990. március 19-én írta alá.

Naponta csaknem 30 ezer öt éven aluli gyermek hal meg szerte a világon olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének; 640 millió gyermeknek nincs fedél a feje fölött; mintegy 130-140 millió gyermek nem jár iskolába. A gyermekek jogairól Európa-szerte megemlékeznek, Magyarországon 1997-ben ünnepelték először a gyermekek jogainak egyetemes napját. Az Országgyűlés 1997-ben fogadta el a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, amelybe mindazok a gyermeki jogok bekerültek, amelyeket az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye rögzít.

A gyerekeket egészen az újkorig a szüleik, elsősorban az apjuk tulajdonának tekintették. Ő döntött életükről, munkaerejükről, oktatásukról. A gyermekek pedig engedelmességgel tartoztak neki.

Csupán az iparosodás idején, az iskolakötelezettség bevezetését követően kezdett különbséget tenni a 'polgári társadalom' a gyermekek és a felnőttek világa között, ami megváltoztatta a gyermekek kötelességeivel és engedelmességükkel kapcsolatos nézeteket. Az amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom (1776 és 1789) óta az emberi jogokat övező kiemelt figyelem oda vezetett, hogy alaposabban kezdtek foglalkozni a gyermekek helyzetével.

1833-ban Nagy-Britanniában a gyáripari törvényben megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket. 1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szülőket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róla megfelelően. 1899-ben az Egyesült Államokban létrehozták a fiatalkorúak bíróságait. Ezt megelőzően a fiatalkorú elkövetők a felnőttekkel azonos elbánásban részesültek. A pedagógus Ellen Key 1902-ben a gyermekek évszázadának nevezte a XX. századot. Noha a kizsákmányolás, a gyermekmunka és gyermekprostitúció sokukat megfosztotta gyermekkoruktól, a XX. század mégis a gyermekjogok történetének legfontosabb korszaka volt.

A gyermekjogi mozgalom sokat köszönhet a brit Eglantyne Jebbnek, a Mentsétek meg a Gyermekeket (Save the Children Fund) elnevezésű szervezet megalapítójának. Látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét az I. világháborút követően, és felismerve, hogy a gyermekek érdekében folyamatosan kell tevékenykedni, Eglantyne Jebb külön szabálygyűjteményt dolgozott ki, a Gyermekek Chartáját. Ezt a következő szavak kíséretében juttatta el a Népszövetségnek Genfbe: 'meggyőződésem, hogy szót kell emelnünk bizonyos gyermekjogok elismeréséért és harcolnunk kell általános elfogadásukért'.

A dokumentumot 1924. szeptember 24-én fogadta el a Népszövetség közgyűlése és Genfi Nyilatkozat néven vált ismertté. A Nyilatkozat a gyermekek jólétét biztosító alapvető jogokat tartalmazza. A dokumentum nem volt jogilag kötelező erejű, s a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.

Közvetlenül a II. világháború után szerették volna, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete - némi módosítással - megerősíti az 1924-es Genfi Nyilatkozatot. Az ENSZ Közgyűlése azonban 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, s ez aztán meghiúsította egy, a gyermekek szükségleteihez igazított további dokumentum elfogadását. Az Egyetemes Nyilatkozat mindazonáltal tartalmaz néhány a gyermekek javát - különösen a védelmüket - szolgáló rendelkezést.

Többéves előkészítő munka után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat néhány konkrét jogot is megfogalmaz, így például a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jogot. Ugyanakkor ugyanúgy nincs kötelező ereje, mint az 1924. évi Genfi Nyilatkozatnak.

Az 1966. évi ENSZ Egyezségokmányok

A gazdasági, szociális és kulturális jogokról, illetve a polgári és politikai jogokról 1966-ban elfogadott Egyezségokmányokkal jöttek létre az első átfogó emberi jogi szerződések. Ezek konkretizálják a jogilag nem kötelező erejű 1948-as Nyilatkozatot. A dokumentumok tartalmaznak néhány gyermekekre vonatkozó rendelkezést is. Ilyen például a gyermek joga arra, hogy a család, a társadalom és az állam megvédje, vagy a névhez és állampolgársághoz való jog, a diszkrimináció tilalma vagy a gyermek védelme a szülők válásakor.

A gyermekek nemzetközi évének ötlete annak a törekvésnek a nyomán született meg 1972-ben, hogy világszerte fordítsanak nagyobb figyelmet a gyermekek szükségleteire. A projektet az ENSZ Közgyűlése 1976-ban fogadta el, majd 1979-et jelölték ki a gyermekek évének.

1978-ban az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülésén Lengyelország tervezetet nyújtott be egy gyermekjogi egyezményre. Ez főként az 1959. évi Nyilatkozatra támaszkodott, s azzal utasították el, hogy nem elég átfogó, mélyreható. A tervezet 1980-ban benyújtott második, átdolgozott változata szolgáltatta végül a gyermekjogokról szóló egyezmény kidolgozásához a munkaanyagot.

A gyermekjogi egyezmény célja, hogy aktív szerepvállalásra késztesse az államokat a gyermekek jólétének biztosítása érdekében. További feladata, hogy összefogja és harmonizálja a különböző nemzetközi jogi szerződésekben elszórtan felbukkanó gyermekjogokat. Az UNICEF és más nem-kormányzati nemzetközi szervezetek aktívan részt vettek az egyezmény kidolgozásában. 1989. november 20-án, harminc évvel a Gyermekjogi Nyilatkozat és tíz évvel a Gyermekek Nemzetközi Éve után, az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt és 1990. január 26-án megnyitotta aláírásra. Még aznap 61 ország írta alá. Az Egyezmény rekord gyorsasággal, 1990. szeptember 2-án, egy hónappal a huszadik ratifikáció után lépett hatályba. Azóta - az Egyesült Államok és Szomália kivételével - a világ összes országa ratifikálta. (Az USA aláírta, de nem erősítette meg.) A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1991. őszén ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, melyet az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki.

Később tovább pontosították a gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseit, amely így két kiegészítő jegyzőkönyvvel bővült. Ezeket Fakultatív jegyzőkönyveknek nevezik, mivel a gyermekjogi Egyezmény részes államainak nem kötelező egyben a jegyzőkönyvekhez is csatlakozniuk. Ugyanakkor pl. az Egyesült Államok úgy csatlakozott az egyik Jegyzőkönyvhöz, hogy magát a gyermekjogi Egyezményt nem ratifikálta.

A gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló Jegyzőkönyv kimondja, hogy a 18 év alatti gyerekeket nem szabad katonai szolgálatra kötelezni. Ezzel 15 évről 18 évre emelte a katonai szolgálatra való behívásnak az Egyezmény 38. cikkében szereplő alsó korhatárát. Aki önkéntesen jelentkezik katonának, az sem lehet fiatalabb 16 évesnél. így is érvényes azoban az a rendelkezés, mely szerint 18 évnél fiatalabbak nem vehetnek részt harci cselekményekben. A Jegyzőkönyv 2002 februárjában lépett hatályba.

A gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló kiegészítő Jegyzőkönyv megtiltja ezeket a cselekményeket és arra szólítja fel az államokat, hogy szigorúan üldözzék és büntessék a kizsákmányolásnak ezt a formáját. Az Egyezmény 2002. januárjában lépett hatályba.

Magyarország 2006 februárjáig egyik Fakultatív Jegyzőkönyvet sem erősítette meg.

Forrás: OrientPress