Gábor Dénes

„A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni!"

„Nem félek a nyugdíjas kortól, mert egy új hobbit szereztem magamnak, írni társadalmi kérdésekről."

„Most, hogy a jövőm nagyrészt már mögöttem van, szenvedélyesen érdekel a jövő, amelyet sohasem látok majd, azonban remélem, hogy írásaim hozzájárulnak a sima átmenethez egy igazán új korszakba."

„Három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora."

„Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie."

„Az esőre is száraz időben kell felkészülnünk."



Gábor Dénes (Dennis Gabor, született Günszberg Dénes; Budapest, 1900. június 5. - London, 1979. február 9.), Nobel-díjas magyar fizikus, természettudós, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója.

Édesapja, Günszberg Bernát, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál (MÁK Rt.) dolgozott főkönyvelőként, majd cégvezetőként, végül igazgatóként. Édesanyja Jakobovits Adél. A szülők 1899-ben kötöttek házasságot. 3 gyermekük született: Dénes (1900), György (1901), Endre (1903). Az apa 1902 március 8-án fiaival együtt engedélyt kapott, hogy családnevüket „Gábor”-ra változtassák (BM. 1902. márc. 8. 24876 sz. rendelet).

Elemi iskolai tanulmányait a Szemere utcai községi elemi népiskolában (1906-1910), a középiskolát a Budapesti V. ker. Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (1910-1918) végezte.

Mindössze 14 éves volt, amikor beleszeretett a fizikába. A korai természettudományos és műszaki érdeklődés adta az indíttatást műegyetemi tanulmányainak megkezdéséhez 1918-ban. A stúdiumot a gépészmérnöki szakon kezdte, majd 1920-tól Berlinben a charlottenburgi kerületben levő műszaki főiskolán elektromérnöki ágon folytatta. Mély matematikai ismereteinek alapjait olyan neves szakemberektől sajátíthatta el, mint Fejér Lipót, Kürschák József és Rados Gusztáv. Kortársai, barátai, vitapartnerei közé tartozott Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő is. Berlinben, amely századunk első harmadában a fizika fellegvára volt, Einstein előadásait hallgathatta.

Az elektronmikroszkóp című könyvében (1944) az optikai lencsék aberrációját elemzi, s felvillantja a különféle atomok „látásának” lehetőségét. Felismeri a kis nyomású neongáz, higany- és nátriumgőz plazmaállapotának számos törvényszerűségét.

A második világháborút követő években kezd az elektronmikroszkópiával és általában a szabad elektronok külső térbeli mozgatásával foglalkozni. A megkezdett út az elektron- és az ionfizikától az elektronmikroszkópián át elvezet az optikához és az információelmélethez. Mindeközben - mintegy mellékesen - megszületik a holográfia, amelynek fölfedezése húsz évvel megelőzi műszaki megvalósításának lehetőségeit.

Gábor Dénes 1949-től a londoni Imperial College-ban ad elő elektronikát. 1958-ban az alkalmazott elektronfizika professzorává nevezik ki. Szerkeszt egy Wilson-féle ködkamrát, s abban a részecskék sebessége is mérhető. Alkot holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tévéképcsövet és egy új típusú termionikus átalakítót. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet területén számottevő. Az Imperial College professzori székfoglaló előadását elektronikai találmányairól és azoknak a civilizációra gyakorolt hatásáról tartja.

A holográfia feltalálásáért és lehetőségeinek kiaknázásáért 1971-ben kap fizikai Nobel-díjat. E díj átadásakor tartott beszédében a holográfia további felhasználásának a lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A hologramban tárolt információsűrűség nagyságrendekkel meghaladja a hagyományos számítógép-memóriákban tárolható információ sűrűségét, ráadásul az információ is sokkal gyorsabban előhívható. Ugyanakkor a megfelelő módon készített hologram megvalósítja a rendezetlen kódolás információelméleti ideáját: a hologramnak egy-egy kicsinyke részlete is tartalmazza a hologramon egyenletesen eloszlott teljes információt.

Gábor Dénes hagyatékát Angliában, Londonban az Imperial College-ban őrzik; ott állandó kiállításon mutatják be azokat a tárgyakat, amelyek a professzort körülvették, kitüntetéseit is, köztük a Nobel-díjat. Az Imperial College-ban tisztelettel és szeretettel őrzik a magyar Gábor Dénes emlékét. Büszkék arra, hogy ott tanított ő, akit oly szerény és áldozatos lelkű tudósnak ismertek.

Gábor Dénes előre sejtette a jövő változásait. Írásaiban megmutatta számunkra azt az utat, amerre haladnunk kell. A jövőnk feltalálása című könyvének alapgondolata: „A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni.” Műveiben foglalkozik az egyéni és a társadalmi fejlődésnek a fejlett technológia korszakában való lehetőségeivel. A jövő kulcskérdése a társadalmi méretű tanulás. A pedagógiát évszázadok óta nem érte olyan kihívás, mint századunk második felében. Követelmény lett a tudásalapú társadalom megalkotása, az információs társadalom kimunkálása. „Jövőnk feltalálásához” a társadalmat a teljes körű, lehető legmagasabb színvonalú tudományos ismeretanyagra kell felkészíteni!

Gábor Dénes professzor sokoldalú, kitartó és roppant alapos, nagy matematikai apparátust felhasználni tudó kutatómérnök volt. Szeretetreméltó egyénisége művein keresztül is átsüt. Progresszív, humanista lévén minden haladó törekvést támogatott.

A Royal Society rendes (1956), a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1964), a Brit Birodalmi Rend lovagja (1970), a National Academy of Sciences (USA) külső tagja (1970), a southamptoni (1970), a delfti (1971), a surreyi (1972), a cityi (1972), a londoni (1973) és a columbiai (1975) egyetemek díszdoktora.

Szülőföldjétől messzire került, de azt mindenkor büszkén vállalta. A Magyar Tudományos Akadémia meghívására kétévenként hazalátogatott Budapestre. Bár világpolgárnak vallotta magát, Magyarországhoz való kötődése sohasem halványult el, mindig szívesen látta a magyar fiatalokat tanszékén. Társaságban széles műveltségű, szellemes társalgó volt, szerette és gyakran önfeledten énekelte a magyar nótákat. A gyökérszálak, amelyek a szülőhazához kötötték, sohasem szakadtak el.

1979 február 9-én hunyt el Londonban. Február 14-én hamvasztották és hamvait a londoni Putney Vale temetőben a helyi szokásoknak megfelelően kereszt alakban szétszórták. Hosszú ideig semmi sem jelezte nyughelyét, mígnem halálának 25. évfordulója alkalmából gránit táblát helyeztek el a régi temetőben.

Forrás: sasovits.hu novofer.hu, vasiszemle.hu