A Föld napja

A Föld Napjának alapgondolata az Egyesült Államokban élő egyetemi hallgató, Denis Hayes ötlete volt. Az első ünnepre 1970. április 22-én került sor, amikor még ökológiai lábnyomunk a fenntartható mértéken belül volt és a klímaváltozásról sem sokat tudtunk. Ekkor mintegy 25 millió amerikai vett részt, hogy felhívja a figyelmet bolygónk romló környezeti állapotára és védelmének szükségességére. Ennek ellenére a második Föld Napja húsz évvel később került megrendezésre.

A kezdeményezés mára az egész nyugati világra kiterjedő mozgalommá vált, amelynek keretében Magyarországon is különböző rendezvények kelnek életre: fát ültetnek, rajzpályázatot hirdetnek, környezeti vetélkedőt, patak- és falutakarítást szerveznek.

1989-ben Denis Hayes és barátai létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és rendszeresen küldtek hírlevelet a világ minden országába, amellyel a kapcsolódó rendezvényekre hívták fel a figyelmet. Céljuk, hogy minél többféle akcióval ünnepeljék április 22-ét, mint Földünk védelmének napját a világ minden országában, a környezetbarát, fenntartható társadalom közös vágyával.

A kezdettől, 1970-től eltelt több mint 40 évben a Föld napja világméretű megmozdulássá vált: több mint egymilliárd ember vesz részt valamilyen környezeti eseményen ezen a napon. A nemzetközi Föld Napja Hálózat 174 országban több mint 15 000 szervezettel dolgozik azon, hogy kialakítsák „az egyetlen eseményt, amelyet az egész világon egyszerre ünnepelnek, mindenféle származású, vallású és nemzetiségű emberek".

„A Föld napja" mozgalom fontos változásokat indított el a természetvédelemben, de sajnos, nem tudta megakadályozni azokat a folyamatokat, melyek mára az éghajlatváltozás elkerülhetetlenségéhez vezettek, és alapjaiban veszélyeztetik a földi élet megannyi formáját.

Az élővilág egyre nehezebben küzd az ember okozta klímaváltozás következményeivel. Évmilliók lassú evolúciója után a jelenleg zajló változások rendkívül gyorsak, sok fajnak esélye sincs ehhez alkalmazkodni. Már az optimista - az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentését feltételező - 1,5-2,5°C-os átlaghőmérséklet-emelkedés is a fajok 20-30 százalékának kihalását eredményezheti, + 4°C fölött pedig még nagyobb mértékű kipusztulással és a biodiverzitás drasztikus csökkenésével kell számolnunk.

A legsérülékenyebb ökoszisztémák a sarkvidékek, a mangrovék, a korallzátonyok, a tundra és a tajga, a hegyvidékek és a mediterrán vidékek élővilága. A klímaváltozás a legnagyobb károkat várhatóan az Északi-sark környékén, Afrikának a Szaharától délre fekvő területein, az ázsiai nagy folyók deltáiban és a szigetvilágokban fogja okozni - először. Már a 2-3° C hőmérséklet-emelkedés is olyan mértékben megváltoztathatja az Észak-atlanti- és a Golf-áramlatot, ami rendkívüli átrendeződésekkel járhat az egész bolygó élővilágában.

Drámai veszélyek fenyegetik az embert is. Az éghajlatváltozás következményeként egyre többeket fog fenyegetni a vízhiány, az éhínség és a nélkülözés, vagy a már legyőzöttnek hitt fertőző betegségek új támadása. A hőhullámokkal, viharokkal, tűzesetekkel, árvizekkel kapcsolatos halálozások és megbetegedések száma is várhatóan érezhetően növekszik majd. A szűkülő erőforrásokért pedig egyre gyakoribbak lesznek a konfliktusok.

Sok mindent tudunk már az éghajlatváltozás okairól és a következményeiről. Azonban még sok kérdés továbbra is nyitott, és a tudósok is csak találgatnak. Nem tudjuk például, hogy a klímaváltozás, a környezetszennyezés és más, az ember okozta változások együttesen milyen visszafordíthatatlan hatásokat fognak eredményezni, milyen egymást erősítő folyamatok indulhatnak be.

Más élőlényektől nem várhatunk segítséget, nekünk, embereknek kell megváltoznunk ahhoz, hogy száz év múlva unokáink ne betegen, éhesen és szomjasan emlékezzenek az egykori Élő Bolygóra és az addigra csak képeskönyvekben létező fogalmakra, mint a korallok vagy jegesmedvék.

Forrás: infovilag.hu tpfk.hu sites.google.com