- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Foerk Ernő
Foerk Ernő
„Bérházat sohase építettem - a házépítést sohase tartottam valami nagy tudománynak -, inkább afféle mérnöki mesterségnek, mely kenyérkeresetnek jó, de messze van a művészettől. Az építészet mint művészet ott kezdődik, ahol térben alkotni kell. Két hírneves mesterem és tanárom nyomdokaiban haladva én is a monumentális építészet felé hajlottam és pedig a templom építészet felé. Petrovácz Gyula mérnök kollégával 30-nál több kisebb nagyobb templomot építettünk vidéken és a fővárosban, Jánoshalom, Tompa, Fajsz stb., Budapesten a törökőri és angyalföldi.”
„Mert azt hiszem, nincsen igazságosan gondolkodó ember, ki a történeti Magyarország történeti emlékeit tőlünk magyaroktól megtagadni merné. Trianon minden igazságtalansága, szomszédaink minden erőszakossága nem tudja megsemmisíteni azokat az érzelmi és kulturális kapcsolatokat, melyek a jelenleg elszakított országrészeket az ezeréves Magyarországhoz fűzik. Én is ennek az egységes történeti Magyarországnak emlékeit adom, mert erős a hitem, hogy ami igaz volt a múltban, az igaz lesz a jövőben is."
„Két lény lakozik bennem, az egyik az alkotó művész, a másik a búvárkodó tudós ember. Mindkettő viaskodik bennem, s nem tudom, melyik erősebb. Rajongásig szeretem a művészetemet - nem is szeretnék más lenni, mint építész -, viszont a tudomány felé vezető hajlam, mely nyilván apai örökség, kecsegtető színben állítja elém a csendes kutató munkát."
Foerk Ernő (Temesvár, 1868. február 3. - Budapest, 1934. január 26.) magyar építész, templomépítészetünk egyik jeles mestere.
A magyar késő historizmus építészetének kiemelkedő alakja. Tevékenysége az iparművészet, az építészet, a műemlékvédelem és helyreállítás, illetve az építészet-pedagógia területét is felölelte. Főképp történeti stílusban dolgozó templomépítőként tartják számon.
Förk Károly Gusztáv nyomdatulajdonos fiaként Temesváron született 1868. február 3-án.
Eredetileg szobrásznak készült és a budapesti Iparművészeti Iskola díszítő szobrász szakán tanult. A tanulmányok alatt fogalmazódott meg benne, hogy inkább az építészethez és az iparművészethez vonzódik. Ezért tanulmányai befejeztével 1888-ban a számos palotát és középületet tervező Pucher József építészeti irodájában helyezkedett el. Néhány hónap után egy királyi ösztöndíj segítségével huszonegy évesen a bécsi Képzőművészeti Akadémia mesteriskolájába került. Itt vált Friedrich von Schmidt tanítványaként építőmesterré. Iskolai ideje alatt háromszor is akadémiai díjat nyert terveivel. Egész pályáját és művészi szemléletét meghatározták a képzéshez hozzátartozó nyári tanulmányutak, melyek során megismerte az északolasz építészetet. Az utak során a mester néhány tanítványával bejárta Közép-Európa legszebb műemlékeit, felmérési rajzokat készítettek, melyek később a Wiener Bauhütte önképzőkör albumában meg is jelentek.
1891-es hazatérése után Steindl Imre irodájában kapott munkát, ahol részt vehetett az Országház belső terveinek kidolgozásában. Első saját munkáival itt találkozhatunk. Bútorainak és csillárjainak tervét ma is őrzi a Magyar Építészeti Múzeum.
Itt ismerkedett meg Sándy Gyulával, akivel számos díjazott pályaterv mellett olyan épületeket tervezett, mint a breznóbányai és nagykőrösi templomtornyok átalakítása (1900), a zágrábi postapalota vagy a diósszentpáli Tüköry-kastély (1904).
Az Országház terveinek kidolgozása mellett tanársegédként dolgozott Steindl mellett a Királyi József Műegyetemen. 1898-tól egészen nyugdíjba vonulásáig a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában tanított építési alaktant és építészettörténetet. 1920-tól az intézmény igazgatója volt. Tanítványaival főleg az iskolai szünidőkben felmérte a magyarországi műemlékek állapotát. E felmérések kilenc kötetben jelentek meg 1912 és 1930 között az iskola kiadásában. Sándy Gyula így emlékezett ezekre az évekre: „[...] a 10 órai szünperc alatt a jelenlevő tanárok valamennyije rendszerint Foerk szobájában gyűlt össze, ahol társalgás közben gyönyörködtünk Foerk precíz szép rajzaiban és derűs víg kedélyében.”
A századforduló szinte minden jelentős magyar (s néhány nemzetközi) pályázatán részt vett. Számos díjat nyert. 1904-ben harmadik lett a szegedi Fogadalmi templom pályázatán, amely végül az ő tervei alapján valósult meg, miután Schulek Frigyes tervét nem tudta finanszírozni Szeged városa.
Évtizedeken át tagja és munkatársa a Műemlékek Országos Bizottságának. Számos ásatáson (például Csanádon, Kalocsán, Nagyváradon, Ócsán és Zsámbékon) is részt vett. Ő állapította meg, hogy a kalocsai székesegyház alatt talált, a Saul érsek sírjának hitt kőláda valójában XI. századi, és Asztrik első kalocsai érsek földi maradványait rejti.
A hazai műemlékvédelemben betöltött szerepe is jelentős. Négy évtizedes pályája során számos műemlék felújítási munkálataiban vett részt. 1911-tôl a Műemlékek Országos Bizottságának rendes tagjaként, 1921-tôl igazgatósági tagjaként működött. Ő restaurálta például az 1774-ben felszentelt kalocsai Nagyboldogasszony-székesegyházat és Ócsa egykori pálos kolostorának 1560 óta már a reformátusokat szolgáló, XIII. századi gyökerű templomát is. Foerk és Sándy együttes tervei alapján épült meg 1907-ben a XIV-XV. századi alapokon nyugvó nagykőrösi református templom megmagasított tornya. Ezzel jellegzetesen előnyösen alakították a városképet is. Készített felmérési rajzokat a gödöllôi kastélykápolnához és az aquincumi római kori vízvezeték maradványaihoz.
Tehetségét közel hatvan templom, illetve középület bizonyítja. Kiemelkedő munkái közé tartozik a ma Horvátországhoz tartozó diószentpáli Tüköry-kastély, a kalocsai városháza, a zágrábi postapalota. Munkásságának következő állomását jelentette Nagyszombat, ahol a gimnázium épületének tervei (1914) fűződnek nevéhez. Foerk tervei alapján készült el az akkori Állami Fa- és Fémipari Szakiskola Újpesten, amely ma Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium néven ismeretes. Bérházat nem tervezett, mert azt nemes egyszerűséggel nem tekintette művészetnek, csak egyszerű mérnöki feladatnak tartotta.
A Halászbástyán, illetve a Mátyás-templomon is megjelenik keze munkája, a Schulek Frigyes terveiben túl drágának bizonyuló világos kőburkolatot cserélte nyerstéglára, néhány szerkezeti változás mellett pedig a tornyok magasságát 76-ról 93 méterre emelte.
1914-30 között Petrovácz Gyula érsekségi főmérnökkel együtt több mint 30 templomot épített országszerte. 1912 és 30 között készült el élete fő műve Szegeden a Fogadalmi templom. A kivitelezési munkák az első világháború, majd a trianoni döntés okozta pénzügyi nehézségek következtében húzódtak el ily mértékben. 1930-31: Budapesten, a Szent-Mihályról elnevezett plébánia-templom; 1932-33: Szombathely, Szent Quirinus vértanú püspök emlékének szentelt szaléziánus templom. Az ő tehetségét dicséri a budapesti domonkosok temploma, valamint a beregi vállaji római katolikus templom is.
A Fogadalmi templom megépülte után a Szeged-csanádi egyházmegye székhelye lett, nemcsak Foerk Ernő életművének fő alkotása, hanem a két világháború közötti Magyarország szimbóluma is.
Legnagyobb munkája sosem valósult meg. Budapesten egy minden korábbinál nagyobb zsinagóga tervpályázatát nyerte el, de pályaműve az adott körülmények között túl drágának bizonyult és nem valósulhatott meg.
Foerk Ernőt az életben és munkájában is a szerénység jellemezte. Nem fektette pénzét bérházakba és más vállalkozásokba, villát sem épített magának. Bérlakásokban lakott a fővárosban, majd Óbudán. Élete során számos társadalmi elismerésében részesült: 1907-ben elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1931-ben a Corvin-koszorút. Szakirodalmi munkássága közül kiemelkedik az „Árpádkori templomaink típusa" - című dolgozata, amelyért 1927-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylettől megkapta a Hollán-díjat. Ferenc Józsefnek is bemutatták. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiben számos Foerk által tervezett műtárggyal találkozhatunk, elsősorban az Országház miniszterelnöki dolgozószobájának berendezéséhez készült bútorokkal. Az 1900. évi párizsi világkiállításon is szerepelt dolgozószoba tervével.
1929-ben nyugdíjazták. A szegedi Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.
Forrás: wikipedia.org és arthist.mta.hu