Foerk Ernő

Foerk Ernő XX, század eleji fotón
Foerk Ernő XX, század eleji fotón

Foerk Ernő (Temesvár, 1868. február 3. - Budapest, 1934. január 26.) magyar építész.

A magyar késő historizmus építészetének kiemelkedő alakja. Tevékenysége az iparművészet, az építészet, a műemlékvédelem és helyreállítás, illetve az építészet-pedagógia területét is felölelte. Főképp történeti stílusban dolgozó templomépítőként tartják számon, aki eredetileg szobrásznak készült, közben építőmesteri gyakorlatot szerzett. Majd tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián, Smidt Frigyes tanítványaként. Iskolai ideje alatti tanulmányutakon ismerte meg az északolasz építészetet.

1892-ben Steindl Imre irodájában kapott munkát, ahol részt vett az Országház belső terveinek kidolgozásában.

A századforduló szinte minden jelentős magyar (s néhány nemzetközi) pályázatán részt vett. Számos díjat nyert. 1904-ben harmadik lett a szegedi Fogadalmi templom pályázatán, amely végül az ő tervei alapján valósult meg, miután Schulek Frigyes tervét nem tudta finanszírozni Szeged városa.

Az Országház belülről
Az Országház belülről

Évtizedeken át tagja és munkatársa a Műemlékek Országos Bizottságának. Számos ásatáson (például Csanádon, Kalocsán, Nagyváradon, Ócsán és Zsámbékon) is részt vett. Ő állapította meg, hogy a kalocsai székesegyház alatt talált, a Saul érsek sírjának hitt kőláda valójában XI. századi, és Asztrik első kalocsai érsek földi maradványait rejti.

1898-tól a budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola tanára, majd 1920-tól igazgatója lett. Tanítványaival főleg az iskolai szünidőkben felmérte a magyarországi műemlékek állapotát. Tanítványaival együtt hazai műemlékekről készített felvételeit 1917-ig hat füzetben adta ki a Felső Építő Ipariskola.

Az általa tervezett vállaji templom
Az általa tervezett vállaji templom

Több műemlék felújítási munkálataiban vett részt, restaurálta a kalocsai székesegyházat és az ócsai román kori református templomot. Mintegy félszáz temploma és középülete közül legkiemelkedőbb alkotásai a zágrábi postaépület (1903), amelyet Sándy Gyulával tervezett, a nagykőrösi református templom tornyainak 1907-es évre esedékes megmagosítása is Foerk és Sándy együttes tervei alapján épült meg, ezzel mintegy a városképet is előnyösen jellegzetesre alakították. A téglaburkolatos, eklektizáló építészet igényes és felkészült tervezői voltak Foerk Ernő és Sándy Gyula.

Kiemelkedő munkái közé tartozik még a diószentpáli Tüköry-kastély (1904) is. Munkásságának következő állomását jelentette Nagyszombat, ahol a gimnázium épületének tervei (1914) fűződnek nevéhez. Foerk tervei alapján készült el az akkori Állami Fa- és Fémipari Szakiskola Újpesten, amely ma Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium néven ismeretes.

Végső nyughelyén Szegeden, a Dóm altemplomában
Végső nyughelyén Szegeden, a Dóm altemplomában

Foerk Ernőnek, a „magyar tégla- és téglaburkolatos architektúra nagymesterének" nagyszerű martonosi téglaépülete a zárdaiskola (1908) és az új plébánia (1912—1913).

1914-30 között Petrovácz Gyula érsekségi főmérnökkel együtt több mint 30 templomot épített országszerte. 1912-30: Szeged, Fogadalmi templom; 1930-31: Budapesten, a Szent-Mihályról elnevezett plébánia-templom; 1932-33: Szombathely, Szent Quirinus vértanú püspök emlékének szentelt szaléziánus templom. Az ő tehetségét dicséri a budapesti domonkosok temploma, valamint a beregi vállaji római katolikus templom is.

Szakirodalmi munkássága közül kiemelkedik az „Árpádkori templomaink típusa" - című dolgozata, amelyért 1927-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylettől megkapta a Hollán-díjat.

1929-ben nyugdíjazták. A szegedi Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Forrás: wikipedia.org és arthist.mta.hu