Feszty Árpád

Feszty Árpád, (született Rehrenbeck Árpád; Ógyalla 1856. december 25. - Lovrana 1914. június 1.) a 19. század végének egyik legtöbbre becsült és legnépszerűbb magyar festőművésze. A historizáló akadémizmus egyik legjelentősebb alkotója, mind történelmi, vallásos és portréfestészet terén maradandó értékű alkotásokat hozott létre.

Feszty Árpád 1856. december 24-kén született a ma Szlovákiához tartozó, Komárom melletti Ógyallán, Rehrenbeck Szilveszter és Linzmayer Jozefa tizedik gyermekeként. Nagyszülei telepedtek le a Csallóközben. Az édesapa hazafias érzelmeinek bizonyítékaként 1868-ban, a kiegyezést követően saját és gyermekei vezetéknevét a keresztneve becézett formájából kialakított Fesztyre változtatta. A család 1888-ban nemesi rangot kapott. Eleven eszű, csapongó fantáziájú gyermek volt. Emiatt nem egy konfliktusa támadt diákkorában a szigorú iskolai renddel. Tizenhat éves korában egy ilyen eset miatt otthagyta a budai gimnáziumot. De, minthogy nem mert az apai házba visszatérni: elgyalogolt Kecskemétre, ahol vándorszínészek közé állt. Mondják, hogy már akkor ügyesen festett - egyelőre persze csak dekorációkat. A színházból ismét az iskolába került. Pozsonyban tanult tizennyolc éves koráig s ekkor, 1874-ben, beiratkozott a müncheni képzőművészeti akadémiába. Ennek sem volt valami nagyon rendszeres látogatója, inkább a művésztársai, a gyűjtemények szemlélete és szorgalmas vázolgatás révén gyarapodott a tudása. Két év múlt el így.

1877-ben Budapesten találjuk, ahol egy alföldi motívumot ki is állított a Nemzeti Múzeumban. Ipolyi Arnoldnak, a művészetet kedvelő főpapnak feltűnt a tehetséges fiatal festő, nyárra magához vette Szentkeresztre, ahol Feszty megfestette a parknak egy szép részletét. 1878. év telét Gyallán töltötte, ott keletkezett a „Pusztai találkozás télen"; miután előzetesen rövid látogatóban volt Velencében. A következő évben a király által alapított 420 forintos ösztöndíjat kapta meg, amivel a bécsi akadémiára ment, ahol szorgalmasan festegetett.

Feszty Árpád: Bánhidai csata
Feszty Árpád: Bánhidai csata

Bécsben festette meg 1880-ban a Golgotát, amely később a Szépművészeti Múzeumba került. Újabb olasz út után 1884-ben Budapesten telepedett le. Még ez évben kiállította egyik zamatos képét, a „Kenderáztatókat", de már hozzáfogott két nagyobb méretű bibliai kép festéséhez is, az egyik a „Hazatérés a Golgotáról", a másik: „Az angyal Krisztus születését hirdeti a pásztoroknak". Egy harmadik tárgy, amely e termékeny időkben foglalkoztatja: „A rokkant honvéd". Meg is festi s kiállítja Budapesten 1885-ben. Ekkor már ismert volt a neve, mindenütt sokat tartottak művészetéről és az állam is megbízásokat juttatott neki. Megrendelést kapott a Nemzeti Színház első emeleti csarnoka számára készítendő díszítő képekre. Feszty 1885-ben hozzáfogott az ideszánt motívumoknak (Homérosz, Szaffó, amorettek stb.) kartonvázlataihoz. Míg ezek a művek készültek, ismét visszanyúlt a magyar vidéki életbe s megfestette 1886-ban a "Kárvallottakat".

A festőművész 1889-ben kötött házasságot Jókai Rózával, Jókai Mór író nevelt lányával. A házaspár Budapesten, a Bajza utcában épített magának palotát, mely a korabeli magyar művészvilág egyik legjelentősebb találkozóhelyévé vált. A szellemi műhelyként is funkcionáló szalon működésének idején olyan neves alkotások születtek, mint például a Sirató asszonyok Krisztus sírjánál, melyet maga I. Ferenc József vásárolt meg, vagy a Törvénykezési palota Esküdtszéki termének történelmi pannósorozata.

Ezután minden erejét nagy, vallásos tárgyú és történeti kompozíciókra fordította. Országos népszerűséget szerzett neki „A magyarok bejövetele" címmel elkészített igen nagy művészeti körkép. Budapesten a millenáris kiállítás alkalmával mutatták be, egyes részletei a Könyves Kálmán reprodukciói révén országszerte elterjedtek. Nagyobb méretű kompozíciókat előtte is, utána is festett, ilyenek a „Keresztlevétel", a „Szent Gellért vértanúsága", a „Krisztus temetése" (triptichon a Szegedi Múzeumban) az Operaház néhány kisebb díszítő képe, hasonló természetű festmények a Törvénykezési Palotában, „Szent Erzsébet alamizsnát oszt" és „Csatatér sebesültekkel" a budai Vöröskereszt-kórházban, a „Bánhidi csata" (Komárom, megyeháza), „Zsolt vezér eljegyzése" (Nagyvárad, megyeháza). Híre ekkor állt delelőjén.

A körkép egy részlete
A körkép egy részlete

1899-ben Budapestről Firenzébe költözött, ahol hosszabb időt töltött s nagy ritkán állított ki valamit itthon. Inkább irodalmi műveivel adott életjelt magáról: tárcarajzai, novellisztikus leírásai hamar megszerezték neki az irodalmi hírt is. Már 1897-ben kiadta "Az én parasztjaim" cím alatt e zamatos tárcák egy részét, 1908-ban pedig terjedelmes, mélyen átérzett költői elbeszélése jelent meg a Magyarország karácsonyi számában „Árva Bandi" címen. Miután Firenzéből visszatért Budapestre, 1912-ben kiállította újabb munkáinak gyűjteményét a Nemzeti Szalonban: tájképek, életképek, tipikus parasztfejek sorozata volt ez, mind mind utalás arra az alföldi világra, amely leginkább a szívéhez nőtt, amelyet leginkább szeretett. Egészsége ekkor már megtört. Még nagy tervekkel foglalkozott ugyan, még komponálgatott egy nagy állami megrendelésen s dolgozgatott a Budapest-lipótvárosi templom néhány kisebb képén (apostolok alakjai), de ereje egyre fogyott és veszedelmes, súlyos kór támadta meg. Hónapokon át lebegett élet és halál közt, állapota ez évben mégis annyira javult, hogy elutazhatott a Kvarner-öböl melletti Lovranába, ahol némi megkönnyebbülést szerzett neki a friss tengeri levegő. Életkedve is visszatérőben volt, sőt végre már ecsetje után is nyúlhatott s tanulmányokat, vázlatokat kezdett festeni, jövendő képek motívumait. A sors azonban másként határozott. Június elsején hirtelen vége szakadt életének s a tüzes lélek békés nyugalomra tért.

A Feszty-körkép

A körkép épülete
A körkép épülete

A Feszty-körkép őseinknek a Kárpát-medencébe való visszatérését ábrázolja. A körkép a panoráma festészet külön műfaja. Gyökerei közel 2000 évre, a klasszikus Róma korába nyúlnak vissza. Majd a reneszánsz idején újjászületett és népszerűsége azóta is tart. Feszty Árpád párizsi tanulmányútján, 1890-ben látott egy napóleoni csatát megörökítő óriás panorámafestményt és elhatározta, hasonló méretű körképen megörökíti az özönvíz történetét.

Apósa, Jókai Mór fantáziáját is megkapta az ötlet. A romantikus író azonban más témát ajánlott, a „Honfoglalás" megfestésére ösztönözte vejét. Különleges időszaka volt ez történelmünknek, hiszen ekkor készült a magyar nemzet a honalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére. A sugárúti paloták között az úttest alatt, már lefektették a szenzáció számba menő földalatti sínpárjait. A Hősök terén szoborcsarnok készült. Mindenütt az egész országban maradandót, a nemzeti emlékezethez méltót alkottak. Árpád és vezérei, a hősi múlt képi megörökítése jól illet az évforduló hangulatához. Így természetes, hogy a nagyszabású vállalkozáshoz megkapta a kellő támogatást. Budapest adott területet a képet befogadó körcsarnok részére, melyet bátyja Feszty Gyula építész tervezett és épített fel rekord idő alatt. A pénzügyi alapokat biztosító RT.-t is ő alapította.

Martos - Feszty Árpád mellszobra a Feszty Parkban
Martos - Feszty Árpád mellszobra a Feszty Parkban

Feszty hitelesen akarta ábrázolni a nagy történelmi eseményt. Időt, fáradságot, anyagi áldozatot nem kímélve kezdett hozzá az előkészületekhez. Történelmi tanulmányokat folytatott, könyvtárakban kutatott, orosz tudósokkal levelezett, tanulmányozta az ősi, közép-ázsiai fegyverzetet, ruházatot, földvárakat fényképezett. Kis-Ázsiából hozatott képeket, ruhákat, az országos néprajzi gyűjtemény adatait is összegezte. A táj képének hiteles rögzítésére 1892-ben elutazott a Vereckei-szoroshoz terepszemlére, helyszíni vázlatok készítésére. A festőt 3 társa, Újvári Ignác, Spányi Béla és Mednyánszky László kísérte el. Vereckei-hágó Ny-i lábánál fekvő Volóci-völgyben egy dombocskán négyoldalú verandaszerű házikót építettek. Innen rajzolták le a szemük elé táruló tájat, a Szolyvai-havasokat, Munkács hegyét, Latorca-völgyét és a Vereckei lejtőt. Feszty fantáziája közel 2000 alakkal népesített be az 1000 év előtti állapotába visszaképzelt tájat.

Vereckei-hágónál készített vázlatot vetítették a hatalmas 120 méter hosszú és 14,5 méter széles vászonra. Az 1725 négyzetméter kiterjedésű alkotáshoz 1000 kg festéket használtak fel. Budapesttel kötött szerződés értelmében 2 év alatt kellett megfesteni és felállítani a képet. A szűkre szabott idő sürgette a munkálatot. Mire Belgiumból megérkezett a különleges 8 méter szélesre szőtt vászon, a tartószerkezet már készen állott, amire összevarrva felfüggesztették az anyagot. Az elmondások szerint csak a háttér, az égbolt és a felhők megfestése 2 hónapig tartott. Ezt az emberfeletti munkát Feszty egymaga végezte, megadva ezzel a kép különleges hangulatát. Ezenkívül ő festette a dombtetőn álló vezérek csoportjait és Árpád alakjában saját arcképét örökítette meg. A szekereket, az ökröket, az előtérnek szikláit is Feszty festette.

Ógyalla - Feszty Árpád síremléke a Feszty-család sírboltjában
Ógyalla - Feszty Árpád síremléke a Feszty-család sírboltjában

Mivel fizikai lehetetlenség lett volna egymagának megfesteni az egész felületet, így több mint 20 művészt választott segítségül: Újváry, Mednyánszky, Spányi Béla, Olgyay Ferenc a háttér tájakat vállalták. Fergeteges lovasroham megjelenítésének Vágó Pál volt a mestere. Fesztyné Jókai Róza a halott alakokat festette meg. A korabeli sajtó folyamatosan tudósította az ország népét az eseményekről. 1894 május 12-én Pünkösdkor volt a megnyitás nagy napja. Május 13-án adták át a nagyközönségnek. A sajtó nagy elragadtatással írt az 1000 éves évforduló nyitányának számító eseményről. A 6 fő jelenetet (vezéreket, lovasrohamot, fehér ló feláldozását, táborvezért, nőrablást és a családok lenyűgöző bevonulását) Feszty úgy illesztette a tájba, hogy az összekötő tájelemek folyamatossá tegyék a látványt.

Óriási sikere lett a körképnek, nemcsak Magyarországon, hanem a századvégi londoni világkiállításon is csodájára jártak. 1909-ben tért vissza európai útjáról a körkép, de új otthont kapott, mert a régit lebontották és helyébe építették a Szépművészeti Múzeumot. Budapest ostroma alatt, 1944-ben bombatalálat érte az épületet és a kép 2/3 része elégett. A maradék évekig hányódott különböző raktárakban, míg végül a Nemzeti Galéria vette gondozásba. 1975-ben kezdték meg Szegeden a festmény konzerválását. Lengyel művészek restaurálták 1991-95 között és az 1100 éves évfordulón ismét eredeti szépségében ragyog saját otthonában. A körképet 1995 július 14-én Ópusztaszeren a Nemzeti Történelmi Emlékparkban, országos ünnepség keretében újra felavatták. Feszty Árpád tehetsége és népét szerető magyar lelke tovább él „A magyarok bejövetele" című gigantikus és elbűvölő művészeti alkotásban, mely méltóképpen emlékezik meg államalapító őseinkről és öntudatra ébreszti a mai magyarságot.

Krisztus temetése

Krisztus temetése - triptichon
Krisztus temetése - triptichon

A rendkívüli műalkotások sorsa sokszor kiszámíthatatlan. Ilyen kiszámíthatatlan sors jutott Feszty Árpád Krisztus temetése (más katalógusok szerint: Krisztus levétele a keresztről) című triptichonjának (hármas képének) is. A 13 méter hosszúságú, 4 méter magas triptichont Feszty még Firenzében készítette el. 1902-ben Budapesten kiállították, onnan pedig nemzetközi körútra bocsátották. A hármasképet Feszty hosszas szentföldi tanulmányutat követően festette. A monumentális alkotás eredetileg a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdona volt, onnan került át a Szépművészeti Múzeumba. 1913-ban került Aradra, az újonnan felépült Kultúrpalota egyik legértékesebb letéti anyagaként.

A műkincs három részre oszlik, a művész Krisztus temetésének három nagy pillanatát festette meg. Az első kép Jézus kereszthalálát ábrázolja, a második, jóval nagyobb olajfestményen a temetési menet látható, míg a harmadikon a sír, a földre borulva imádkozó Máriával.

Hosszú ideig a művészeti részleg egyik büszkesége volt. Átvészelte az első világháborút, a francia megszállást, a Tanácsköztársaságot, a fehérterrort, a két világháború közötti múzeumi és könyvtári „leltározásokat”, az Antonescu-rezsimet, a szonyegbombázást, hiszen az egyetemes művészet e remeke semmilyen támadási alapra nem adott okot. Aztán 1959-ben, az ateista kampány kibontakozásának csúcs időszakában e bibliai tárgyú kép se kerülhette el a sorsát. Először zsákvászonnal szakszerűen letakarták, később egy pannót is húztak elé, amely teljesen eltakarta. A műalkotást így rejtették el a látogatók szeme elől. Aki nem tudott róla, ne is tudjon. Aki látta, az ne lássa többé. Volt, nincs.

Krisztus temetése - részlet
Krisztus temetése - részlet

Két évtized elzárás után szakszerűen levették a falról és más művekkel együtt feltekerték egy csévére, majd elhelyezték a múzeum raktárában. Ugyanazon a csévén felcsavarva várt sorsa jobbra fordulására Liezen-Mayer Sándor Mátyás hazahozatala Prágából című nagyméretű festménye, valamint Sever Frentiu Sztrájk az Astrában című munkája.

2017 áprilisában aztán megtörtént a csoda, Aradon kibontották Feszty triptichonját. Az eredmény pedig felülmúlta a várakozást, a megsárgult lakkréteg és néhány pergés kivételével nagyon jó állapotban van a kép, a legfontosabb részletek (arcok) teljes épségben kerültek elő. Bár ma még nem lehet tudni, hol és miből fog megvalósulni a restaurálás,mégis „a magyar művészet egyik legkiemelkedőbb alkotása” már reménykedve várhatja sorsa újabb fejezetét.

Forrás: mek.niif.hu, shvoong.com