Feszl Frigyes

Feszl Frigyes portréja<br/>Sterio Károly festménye (1847)
Feszl Frigyes portréja
Sterio Károly festménye (1847)

Feszl Frigyes (Pest, 1821. február 20. - Budapest, 1884. július 25.) magyar építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere.

1821. február 20-án született német származású pesti családban. Ősei hajósok, nagyapja és apja kőfaragó mester volt. Hatan voltak testvérek, közülük József és Frigyes lépett építészeti pályára.

Frigyes 1830 és 1835 között a piaristák hatosztályos gimnáziumába járt, majd hároméves céhes képzés után Hild Józsefnél, a neves építésznél tanult.

1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána József bátyjával együtt beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol Friedrich von Gartner és Friedrich Bürklein voltak mestereik. Életre szóló hatást gyakorolt rá a félköríves stílust útjára bocsátó, újító szellemű kortárs bajor építészet. Az Akadémia elvégzése után utazgatott: Ausztria, Bajorország, a német államok, Párizs, Észak-Itália, Velence szerepelnek útinaplójában. 1844-ben tért haza, és végleg Pesten telepedett le.

Mivel nincs céhes mesterjoga, társul Kauser Lipóttal - az ő feladata a műszaki tervezés - és Gerstner Károllyal - ő intézte az üzletszerzést -, míg a kivitelezést a mesterjoggal rendelkező Zofahl Lőrinc végezte.

1845-ben az Országház tervezésére kiírt pályázaton I. díjat nyert újszerű, romantikus tervével, amellyel egy csapásra ismertté vált. Bár az Országház nem az ő tervei alapján épült meg, ez mégis jelentős elismerést jelentett. 1847-ben a pesti Német Színház, 1851-ben a Dohány utcai zsinagóga tervpályázatán vett részt, s bár ez utóbbit Ludwig Förster bécsi építész nyerte meg, a templom kupolás szentélye 1858-59-ben Feszl elképzelése szerint épült meg, mert a hitközség összeveszett Försterrel. Feszl tervezte a zsinagóga festését és a kandelábereket is.

Ludwig Rohbock 1860-as metszetén Feszl fő műve, a Pesti Vigadó
Ludwig Rohbock 1860-as metszetén Feszl fő műve, a Pesti Vigadó

1851-től több nagy pesti, illetve budai beruházást valósított meg, mint a Nádor utcai Oszvald-ház (1846-51), a Rákóczi úti Glósz-ház (1847), a Budakeszi úti Kochmeister-villa (1852), a vízivárosi Kapucinus-templom és rendház (1852), a Dunagőzhajózási Társaság Duna-parti raktárházai (1856). Az ő munkája volt Zichy Manóné síremléke a Kálvin téri református templomban, az Alagút krisztinavárosi bejáratának kiépítése, a kiskörúti (volt) London és Continental Szálloda, valamint a Lövölde téri nyári színház.

Feszl készít egyéb terveket is, pl. az ismeretlen bajor hadvezér emlékművének terve, amely kiemelkedik szépségével. 1854-ben kiválik a társulásból és egyedül dolgozik tovább - mesterjog nélkül pályázatokat és Pest város megbízásait készíti.

Stílusa ekkor már nem mutat lényegi változást, romantikus jellege egész életén végigkíséri. Ebben az időben jelentős munkái a belvárosi plébánia épülete (1854-55), a bécsi Voltivkirche terve (1855) és a Dohány utcai zsidó templom szentélykialakítása - a Vigadó után legjelentősebb megvalósult és fennmaradt monumentális jellegű alkotása. Az egész kompozícióra a súlyos és fellazított, függönyszerű és vaskos elemek kombinálása jellemző. A szentély berendezési tárgyai és a templom teljes kifestése is Feszl tervei alapján készült.

Faliszobra a Szegedi Pantheonban
Faliszobra a Szegedi Pantheonban

Több lakóházat, síremléket, díszépítményt is tervez, de fő műve a pesti Vigadó (1859-65). A Vigadó elődje, a Pollack Mihály tervei alapján 1833-ban megnyílt Redonde a legmagasabb szintű kultúra központja. A polgárosodás és a nemzetté válás, az első népképviseleti országgyűlés helyszíne, amely az 1848-49-es szabadságharc idején Pest bombázásakor megsérült. Helyreállítási terveivel a községtanács Hild Józsefet bízta meg 1853-ban, de a bírálat után Feszlt bízták meg a munkával. A koncepció lényeges eleme volt a társművészetek részesedése az össz műben. A homlokzat táncoló alakjait Alexy Károly szobrász, a büfé és a lépcsőház freskóit Lotz Károly, Than Mór és Wagner Sándor festőművészek készítették. Itt született meg az új magyar monumentális falfestés. Az épület az akkori főváros legfontosabb kulturális, művelődési intézménye lett. A kész épület a magyarországi romantika legjelentősebb alkotásává vált, ennek ellenére az épület nem váltott ki különösebb elismerést. A kritika értetlenül fogadta, Hansen bécsi építész például kikristályosodott csárdásnak nevezte az alkotást. Hamarosan jeles eseményeknek ad otthont. 1867-ben a Vigadóban tartják Ferenc József koronázási bankettjét, majd itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. Hangversenytermében megfordult Strauss, Liszt, Erkel, Wagner, Bartók vagy éppen Dohnányi, koncerttermében fellépett többek közt Brahms, Saint-Saëns, Debussy, vezényelt Bruno Walter és Herbert von Karajan.

A méltatlan kritika bántotta, visszavonult és magába zárkózott. Utolsó éveiben a romantika háttérbe szorult, inkább a városépítési feladatok felé fordult. Első nagyszabású feladata a Belvárost a Városligettel összekötő sugárút terve volt (1870). Legnagyobb mértékű műve Budapest 1871-es városrendezési pályaterve volt, amellyel második díjat nyert. Elkészítette a budai Duna-part ás a Várhegy átépítési-rendezési terveit is, nem tudni, ebből mennyi kapcsolódott valós megbízásokhoz és mennyi volt fantáziaterv. Az 1870-es évek második felében több pesti elemi népiskola építése fűződik a nevéhez.

Síremléke a Fiumei Úti Sírkertben
Síremléke a Fiumei Úti Sírkertben

Utolsó műve a kőbányai római katolikus plébániatemplom terve (1884) a bizonyíték, hogy élete végéig a középkor formavilága és az abban kidolgozott sajátos, egyéni stílusjegyek álltak közel hozzá. Ezt bizonyítja élete vége felé kiteljesedő grafikai munkássága is, amely még napjainkban is viszonylag kevéssé ismert.

1849-ben feleségül vette Hoffmann Reginát (†1851), akitől 2 gyermeke született: Regina (1849-1870) és Frigyes (1850-1910), utóbbi építési vállalkozó lett. Első felesége halála után 1858-ban másodszor is megnősült, felesége Quandt Vilma (1827-1902) lett.

1861 és 1865 között Párizsban akvarellfestészetet tanult. 1866-ban lett csak céhes mester.

Feszl Frigyest a magyar és az európai romantikus építészet egyik legnagyobb mestereként tartják számon, bár munkássága inkább az eklektika áramlatába sorolható. Sajátos stílusa vegyíti a keleti (mór, bizánci, velencei) formaelemeket a gótizáló formákkal és a magyaros motívumokkal, s mindez valóban romantikus hatást kelt. Ötvösműveket, akvarelleket is alkotott. A fővárosi törvényhatóság tagja, a Magyar Mérnök- és Építészegylet alapító tagja volt.

1861 és 1865 között Párizsban akvarellfestészetet tanult. 1866-ban lett csak céhes mester.

A pesti Vigadó megalkotója hatvanhárom éves korában halt meg.

Forrás: wikipedia.org és berze-nagy.sulinet.hu.