- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Februári jeles napok
- Feszl Frigyes
Feszl Frigyes
Sterio Károly akvarellje (1847)
„Az akadémia palotája, az egyszerűséggel díszt, könnyűséget párosítván - a város legszebb épülete lesz. Csak a régi hajóhíd táján újra épült redout, melynek formája már egész pompájában áll előttünk, versenyez vele. - Ez azonban egészen más stíl. Nem a könnyűség jellemzi, hanem a colossalis mérvek és gazdag ékítmények. Stílja ellen lehetnek tán kifogások; de az épület már sajátságos voltánál, a dunasor építészetének egyhangú modorát megszakasztó formáinál fogva, egyszersmind egyik nevezetessége és dísze Pest legérdekesebb részének. A lánczhídról, gőzösről vagy Budáról tekintve, nagyon emeli a dunapart festőiségét."
„Feszi Frigyesnek főművén, a Vigadón kívül valószínűleg az építészet területén jártas szakemberek sem tudnák további műveit említeni. Nincs is sok, amit még meg lehet mutatni: Budapesten, tevékenysége szinte kizárólagos színterén, négy lakóház, öt iskola, két ipari épület és feltehetően néhány azonosítatlan ház őrzi keze nyomát. Mégis a legjelentősebb építészeink között kell számon tartanunk. A tizenkilencedik századi, nemzeti stílusra való törekvés Európában a középkori egyházi és nemesi építkezések körében meghonosodott formákra támaszkodott, azaz forrásául csak az egyetemes stíluskorszakok motívumkincse szolgált." (Az építészet mesterei)
Feszl Frigyes (Pest, 1821. február 20. - Budapest, 1884. július 25.) magyar építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere. Legismertebb alkotása a pesti Duna-parton álló Vigadó épülete. Építészeti alkotásai mellett iparművészeti tervei és gyönyörű vízfestményei is jelentősek. Ez utóbbiakon az újonnan kialakuló főváros fejlődését mutatja be.
1821. február 20-án született német származású pesti család ötödik gyermekeként. Ősei hajósok, nagyapja és apja kőfaragó mester volt. A tizenhárom testvére közül József és Frigyes is az építészeti pályára lépett.
Frigyes magántanulóként a szülői házban kezdte tanulmányait, majd a pesti Gewerbe-Zeichenschuleban tanult. 1830 és 1835 között a piaristák hatosztályos gimnáziumába járt, de érettségi vizsgát nem tett. Ezután a Pesti Építész Céh keretei között három évig inastanonc volt. Szabadulása után félévet dolgozott a neves építésznél, Hild Józsefnél. 1839-ben, testvérével, Józseffel együtt beiratkozott a tekintélyes Müncheni Képzőművészeti Akadémia építész szakára, ahol korábban Ybl Miklós is tanult. Friedrich von Gartner és Friedrich Bürklein irányította tanulmányaikat. Az Akadémia elvégzése után tanulmányutak sora következett. Ausztria, Bajorország, a német államok, Párizs, Észak-Itália, Velence szerepelnek útinaplójában. Életre szóló hatást gyakorolt rá a félköríves stílust útjára bocsátó, újító szellemű kortárs bajor építészet. A mór stílust valószínűleg Spanyolországban ismerte meg. Ebben az időszakban akvarellfestészetet is tanult, néhány akvarellje és olajfestménye fenn is maradt. Tehetségét szemlélteti A zsámbéki templom romjai című akvarellje.
1844-ben tért haza, és végleg Pesten telepedett le. Mivel céhes mesterjoga nem volt, társult Kauser Lipóttal - az ő feladata a műszaki tervezés - és Gerstner Károllyal - ő intézte az üzletszerzést -, míg a kivitelezést a mesterjoggal rendelkező Zofahl Lőrinc végezte. Ezen együttműködés szép példája a pilismaróti Heckenast-villa.
1849-ben feleségül vette a váci Hoffmann Reginát. Két gyermekük született, Regina és Frigyes. De ezután váratlanul nehéz évek következtek életében. Felesége fiuk születését követően tüdővészben meghalt. Az addig jól működő munkahelyi hármas is felbomlott 1854-ben. A bajt még tetézte, hogy divatkereskedő sógora váratlan halála és a számára aláírt váltók miatti bekövetkező csődeljárást is át kellett vészelnie.
Az Országház tervezésére kiírt pályázatra benyújtott romantikus tervével egy csapásra ismertté vált. A pályázat Kisfaludy Károlytól vett jeligéje („Múltra, jövőre tekints …”) olyan nemzetkoncepciót sejtet, melyben benne volt a magyarság keleti eredetének és a magyar-török rokonságnak a 19. század első felében Magyarországon általános tudata. Több lapból álló tervezetét végül nem adta be, ez mégis jelentős elismerést jelentett. Maguk a tervek elvesztek, de a tervlapokat ismeri a kutatás, mert azokról Feszl 1861-ben jó minőségű fényképeket készíttetett.
1847-ben a pesti Német Színház, 1851-ben a Dohány utcai zsinagóga tervpályázatán vett részt, s bár ez utóbbit Ludwig Förster bécsi építész nyerte meg, a templom kupolás szentélye 1858-59-ben Feszl elképzelése szerint épült meg, mert a hitközség összeveszett Försterrel. Feszl tervezte a zsinagóga festését és a kandelábereket is.
1851-től több nagy pesti, illetve budai beruházást valósított meg, mint a Nádor utcai Oszvald-ház (1846-51), a Rákóczi úti Glósz-ház (1847), a Budakeszi úti Kochmeister-villa (1852), a vízivárosi Kapucinus-templom és rendház (1852), a Dunagőzhajózási Társaság Duna-parti raktárházai (1856). Az ő munkája volt Zichy Manóné síremléke a Kálvin téri református templomban, az Alagút krisztinavárosi bejáratának kiépítése, a kiskörúti (volt) London és Continental Szálloda, valamint a Lövölde téri nyári színház.
Miután különvált társaitól, 1854-től egyedül dolgozott tovább - mesterjog nélkül pályázatokat és Pest város megbízásait készítette.
Stílusa ekkor már nem mutat lényegi változást, romantikus jellege egész életén végigkíséri. Ebben az időben jelentős munkái a belvárosi plébánia épülete (1854-55), a bécsi Voltivkirche terve (1855) és a Dohány utcai zsidó templom szentélykialakítása - a Vigadó után legjelentősebb megvalósult és fennmaradt monumentális jellegű alkotása. Az egész kompozícióra a súlyos és fellazított, függönyszerű és vaskos elemek kombinálása jellemző. A szentély berendezési tárgyai és a templom teljes kifestése is Feszl tervei alapján készült.
1858-ban Feszl újra megházasodott. Zitterbarth József ácsmester özvegyét, a bajor származású Quandt Vilmát vette el. Gyermekük nem született, de együtt nevelték fel a feleség előző házasságában született gyermeket.
Több lakóházat, síremléket, díszépítményt is tervez, de fő műve a pesti Vigadó (1859-65). A Vigadó elődje, a Pollack Mihály tervei alapján 1833-ban megnyílt Redonde a legmagasabb szintű kultúra központja. A polgárosodás és a nemzetté válás, az első népképviseleti országgyűlés helyszíne, amely az 1848-49-es szabadságharc idején Pest bombázásakor megsérült. Helyreállítási terveivel a községtanács Hild Józsefet bízta meg 1853-ban, de a bírálat után Feszlt bízták meg a munkával. A koncepció lényeges eleme volt a társművészetek részesedése az összkép kialakításában. A homlokzat táncoló alakjait Alexy Károly szobrász, a büfé és a lépcsőház freskóit Lotz Károly, Than Mór és Wagner Sándor festőművészek készítették. Itt született meg az új magyar monumentális falfestés. Az épület az akkori főváros legfontosabb kulturális, művelődési intézménye lett. A kész épület a magyarországi romantika legjelentősebb alkotásává vált, ennek ellenére az épület nem váltott ki különösebb elismerést. A kritika értetlenül fogadta, Hansen bécsi építész például kikristályosodott csárdásnak nevezte az alkotást. Hamarosan jeles eseményeknek ad otthont. 1867-ben a Vigadóban tartják Ferenc József koronázási bankettjét, majd itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. Hangversenytermében megfordult Strauss, Liszt, Erkel, Wagner, Bartók vagy éppen Dohnányi, koncerttermében fellépett többek közt Brahms, Saint-Saëns, Debussy, vezényelt Bruno Walter és Herbert von Karajan.
1866-tól építőmesteri címet kapott, 1867-től a Magyar Mérnök-Egyesület tagja lett.
A méltatlan kritika bántotta, visszavonult és magába zárkózott. Utolsó éveiben a romantika háttérbe szorult, inkább a városépítési feladatok felé fordult. Első nagyszabású feladata a Belvárost a Városligettel összekötő sugárút terve volt (1870). Legnagyobb mértékű műve Budapest 1871-es városrendezési pályaterve volt, amellyel második díjat nyert. Elkészítette a budai Duna-part ás a Várhegy átépítési-rendezési terveit is, nem tudni, ebből mennyi kapcsolódott valós megbízásokhoz és mennyi volt fantáziaterv. Az 1870-es évek második felében több pesti elemi népiskola építése fűződik a nevéhez.
Utolsó műve a kőbányai római katolikus plébániatemplom terve (1884) a bizonyíték, hogy élete végéig a középkor formavilága és az abban kidolgozott sajátos, egyéni stílusjegyek álltak közel hozzá. Ezt bizonyítja élete vége felé kiteljesedő grafikai munkássága is, amely még napjainkban is viszonylag kevéssé ismert.
1861 és 1865 között Párizsban akvarellfestészetet tanult. 1866-ban lett csak céhes mester.
Feszl Frigyest a magyar és az európai romantikus építészet egyik legnagyobb mestereként tartják számon, bár munkássága inkább az eklektika áramlatába sorolható. Sajátos stílusa vegyíti a keleti (mór, bizánci, velencei) formaelemeket a gótizáló formákkal és a magyaros motívumokkal, s mindez valóban romantikus hatást kelt. Ötvösműveket, akvarelleket is alkotott. A fővárosi törvényhatóság tagja, a Magyar Mérnök- és Építészegylet alapító tagja volt.
Egészsége az 1880-as évekre megromlott, cukorbetegsége szövődményeinek következtében hunyt el 1884-ben 63 éves korában. A Fiumei úti sírkert művészparcellájában nyugszik.
Forrás: wikipedia.org; berze-nagy.sulinet.hu; epiteszforum.hu