Dutka Ákos
„Nagy út 'A Holnap'-tól Remetéig,
könnyben, közönyben taposni végig,
kaján kortársak sorfalán keresztül
töretlen hittel - bár sajgott veszettül, -
meg nem hajolni, csakazért is,
a Sors parancsát végezni mégis."
(Dutka: Hol volt, hol nem volt…)
„Hallgatsz, mivelhogy zajt vertek körötted
Öreg szívűek és idétlenek,
Kik nem látták az embert és a költőt
(És benned ember és költő oly egy)
A dalokat, amelyek finomak,
A sebeket, amelyek nem beszélnek."
(Juhász Gyula)
„Dutka Ákos itt van s ha nem volna más, mint hívő harcosa a mi harcainknak, akkor is valaki. De több s nálunk magyaréknál pláne több, sőt sok, mert lelkében van s dalol a krízis, mely az egész magyarság belső krízise. Dutka Ákos talán nem eléggé a magáé, de határozottan a mienk, érték, akit be- és le kell jegyeznünk." (Ady Endre)
„Finom fekete lant, ezüstös húrokkal: ez Dutka Ákos lírája, melankólia lengi át mint a Sebes-Köröst őszi alkonyaton” (Juhász Gyula)
„Nehéz meghatottság nélkül olvasni Dutka Ákosnak, a Holnap veterán költőjének a verseit, amelyek hajszálra olyanok, mintha harminc év előtt íródtak volna. Hasonlítanak Adyhoz, de csak az első Ady-kötethez, amely még a váradi éghajlat alatt virágzott ki, nem leszármazottai, hanem oldalági rokonai Adynak. Ezek a lelkes és jószándékú versek nem is avultak el; a magyar költészet az utóbbi harminc évben csak egyéni csúcsteljesítményekben, zárt kultúrákban fejlődött, a kollektív költői élmény ugyanaz maradt. A «Holnap» büszke lehet a sikerére! Nagyvárad költészete, amely huszonöt év előtt néhány fiatalember magánügye volt, azóta közkinccsé vált.” (Szili Leontin)
legismertebb versei:
Dutka Ákos (Nagyvárad, 1881. szeptember 11. - Budapest, 1972. december 27.) a századelő jelentős alakja magyar költő, író, szerkesztő, újságíró.
Élete
Dutka Ákos Nagyváradon született 1881. szeptember 11-én az azonos nevű édesapja és Darabanth Gizella fiaként. Iskoláit szülővárosában végezte. Pályája kezdetén újságírással foglalkozott. Szülővárosa sokszínű, különböző szellemiségű újságaiban (Tiszántúl, Nagyvárad, Szabadság) jelentek meg írásai. Egy időben állandó szerkesztője volt a Nagyvárad napilapnak. Első versei is ezekben a lapokban jelentek meg.
1904-ben jelent meg első verses kötete, a Vallomások könyve. Sikeres fogadtatása volt, többen a kor egyik legígéretesebb tehetségének tartották. Fülep Lajos Párizsból köszöntötte. Sokoldalú tehetségét mutatja, hogy már a következő évben egy vidáman költői operettet írt. Az igen magas színvonalon működő Nagyváradi Színház mutatta be A léghajósok címen. Publicistaként alapos színikritikákat és tárlatismertetéseket is jelentetett meg.
Huszonnégy éves volt, amikor Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát. Sokat tanult, tapasztalt, dolgozott.
1906-os hazatérése után megismerkedett és jó barátságba került Ady Endrével. Több országos lapban is publikált, majd visszatért a Nagyvárad-hoz. 1908 tavaszán jelent meg második verseskötete.
1908 őszén a néhány évig élt Holnap Irodalmi Társaság egyik alapítója. Ezzel a magyar költészet megújítói és a polgári radikális eszmék harcosai közé került. Juhász Gyulával ők ketten voltak a szervezet első titkárai. Ekkor kötöttek örök barátságot. A Nyugat előfutáraként emlegetett Holnap címmel kiadták a társaság antológiáját. Antal Sándor az előszavában írta: "...mindazok a magyarok idetartoznak, akik elégtek, meghaltak a holnapért!"
A hét költő (Ady Endre, Babits, Balázs B, Emőd Tamás, Juhász Gy és Mikós Jutka) verseivel 1908. szeptember 6-án Nagyváradon megjelent első szám, majd az 1909 tavaszi kiadás Ady vezérszerepe miatt országos botrányt kavart. A magyar irodalmi modernség első hírnökeinek számító verses könyvet a korabeli konzervatív irodalomszemlélet hívei és az akadémiai körök többségében meghurcolják, a költők országos polémiák céltáblái lesznek. Bár az antológiát többen (Schöpflin Aladár, Lukács György, Kosztolányi Dezső) pozitívan fogadják, a költőket igaztalanul Ady-epigonoknak igyekeznek beállítani.
Dutka Ákos verses könyve, az 1908-ban megjelent A föld meg a város kritikáira Ady így reagált: „Dutka Ákosnak nem szabad lakolnia azért, mert Ady Endrének nevezett csekélységemnek kortársa. S ha a magam nyomorúságain kívül mostanában még tudott fájni nekem valami távoli is, a Dutka esete fájt. Erre a szép, komoly, daloló emberre ráfogták, hogy semmi más, mint lelketlen Ady-utánzó. Így lakol mindig a kendőzetlenség, a szívbéli bátorság s a ravasz fogások ignoranciája. Van egy sereg Ady-öcs, aki vígan operálhat s egy megviselő érzéssel se fizet azért, hogy kifordított bundájú Ady-verseket ír. Dutka Ákos, aki át- és megélte a maga verseit, de nem titkolja, hogy Adyt olvassa, íme lakol." Amikor Juhász Gyula elhagyta Nagyváradot, a Nyugat mögött csak másodrendű irodalmi társaság megszűnt.
1909 legelején, ebben a nehéz időszakban Dutka maradt Nagyváradon és házasságot kötött Sas Friderika Júliával. Az idillikus éveket beárnyékolja kislánya tragikus halála. A Nyugat nem fogadja igazán köreibe, verselése háttérbe szorul, egyetlen új kötettel jelentkezik csak.
Az első világháború alatt országosan elismert poéta, több rangos antológia szereplője. A békevágy kifejezése jellemzi elsősorban költészetét, Adyhoz hasonlóan bátor pacifista verseket publikál. Két verseskötete is megjelent. Az újságírás mellett vezető hivatalnoki teendőket látott el Nagyváradon. A fiatalok (Emőd Tamástól Nadányi Zoltánig) mesterüknek tekintették.
A Nagy Háború után Biró Lajos hívására Budapestre költözött. A Trianoni diktátum nagyon mélyen érintette. Revíziót sürgető verseiért ([Haza kell mennem, Kárpátok dala]) szülőföldjén persona non grata lett. Kezdetben a régi Magyarország széthullása, mint kortársai legnagyobb részében, belőle is irredenta-hazafias hangokat vált ki, számára sem volt egyszerű a militarizálódó Európa előretöréséig a hazaszeretet elkülönítése a fegyvercsörgető ideológiáktól.
A két világégés közt szekértáborokhoz nem csatlakozik, 1940-ig a Külügyminisztérium sajtóelőadója. Széles olvasottsága, nyelvismerete révén mindenki megbecsüli, elismeri, ugyanakkor újabb versekkel csak ritkán jelentkezik. 1939 és 1943 között a nagyközönséghez szóló, programszerűen politikamentes Friss Újság felelős-, majd főszerkesztője.
A nagyvárostól megcsömörlött költő a közeli, de mégis vidéki hangulatú Máriaremetén egy kis kertes házban talált otthonra. Innen figyelte egyre komorabban a háború embertelensége felé rohanó világot. Magyarország 1944-es német megszállásakor mint főszerkesztő a laptulajdonos kifejezett utasítására sem volt hajlandó Hitlerről dicsőítő cikket írni. Elbúcsúzott munkatársaitól és végleg kiköltözött Máriaremetére és ott élt élete végéig. A német megszállás és a nyilas diktatúra éveiben magára, a szovjet-kommunista hatalomátvétel éveiben rákényszerített hallgatás után csak az ötvenes évek közepétől hallatott ismét magáról. Egy korai versét ismeretlen Ady-versként tüntettek fel. Ekkor egykori barátja, Juhász Gyula szavaival halkan megszólalt: "Fiatalok, még itt vagyok!". Ezt követően írta meg prózai munkáit, visszaemlékezéseit A Holnap-os Nagyváradról és Adyról, valamint még korábbi, amerikai útjának élményeit.
Bátran üdvözölte az 1956-os magyar forradalmat, ekkor írta a szabadságharcosok között is gyorsan népszerűvé vált Ember és magyar című versét. Az idős költő - 56-ban már hetvenöt éves volt - egyedül képviselte Ady nemzedékét. Úgy érezte, harminchét éve halott barátja nevében és helyette is meg kell írnia azt, amit Ady érezne, ha még élne. A költemény a Magyar Ifjúság című folyóiratban 1956. november 3-án, egy nappal a szovjet csapatok újbóli bevonulása előtt jelent meg. A vers címe alatt a következő szöveg volt olvasható: „Dutka Ákos, a 75 éves és örökifjú költő, Ady Endre egykori barátja és harcostársa küldte a Magyar Ifjúságnak ezt a verset. Amelyet mi most nagy szeretettel és örömmel közlünk.”
Öt nap, s öt véres, szörnyű éjszaka
A csillagokba írta szentelt nevetek.
Köszönöm néktek drága, szent fiúk,
hogy visszaadtátok a csüggedő hitet
S a barrikádok hunyó szent sugarinál
Adynak kiáltsuk szabadon ma már
Mit az Ég falára vérrel írtatok
Emberek vagyunk, újra magyarok.
1959-ben jelent meg önéletrajzi regénye, A nagy kaland, utószavában Halasi Andor irodalomtudós méltató soraival: "Dutka Ákos költői lélek, költészetében bátor, kimondja igazát, lesújt az életet dúló gonosz szókra, nem leplezi, hogy miben látja a jövőt, építi a tisztább és igazságosabb új életet, mindenki számára." Az utazásain szerzett tapasztalatairól és élményeiről írt, valamint a kivándorolt magyarokról. a fiatal költő Nagyváradról, a Kőfaragó utcából indult, hogy meg se álljon Amerikáig, mely akkor az ígéret, a pénzkeresés, a karrier földje volt sokak szemében. Dutka hamar kiábrándult a nyüzsgő, számára idegen és megszokhatatlan életformából. Egyik keserű pillanatában így elmélkedett: "Néztem a vizet, a szennyes, tintakék vizet, s most megint hazaláttam a Kőfaragó utcába, ahonnan elindultunk… Nem ide készültem. Nem értem a nyelvüket. Furcsa lázuk, rohanásuk, életük feketén bugyborgó sodra olyan idegen! Mit akarok köztük?" S e tétova kérdést hamarosan tett követte: a Fiume fedélzetén visszatért Európába, gazdagabban egy nagy felismeréssel: a sorsot ott kell megragadnia, ahová az élet állította.
Idősen és már özvegyen, fák, virágok közt megújult időskori lírával jelentkezett. Kései lírájának két nagy témája a megújulás látomásai és a rég halott költőtárs, Ady idézése (Ady szobra előtt). Az „örök feltámadás”, a folytonos megújulás gondolata ihlette egyik legszebb versét, a Feltámadást, melyben - ez általános jellemzője lírájának - a természeti kép mögött egyetemes távlatokat, az emberiség sorsfordító élményeit is felvillantja:
„Buda felett, a Vérhalom ormán,
virágba borúlt a zsenge tavasz -
felettem a kökény, galagonya, vad meggy
rózsaszín és fehér csudát havaz.
Századok lelke zsong fel a hegyből,
régi tusák hullt vére csiráz,
szerelmes bokrok szent televénye ez!
Ez az örök feltámadás.”
Utolsó verseskötete 89 esztendős korában (1970-ben) jelent meg. 1974-ben Budapesten halt meg. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba.
Hagyatékát az MTA Könyvtára, illetve kisebb részben a Petőfi Irodalmi Múzeum és a nagyváradi Ady Emlékmúzeum őrzi.