- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júliusi jeles napok
- Dugonics András
Dugonics András
„Be szép a Természet! Ki ne szeretné benne az ártatlanságot, mivel azt szeretetre méltónak hiszik a leg-gonoszszabbak-is."
„Meg-csalódik az ember a szép orczákban!"
„Nincs a világon semmi, a mit magyarul ki-ne-lehessen mondani, csak ésszel, és tudománynyal forgolódgyon az ember.”
„Arithmeticae studium delectat animum”
„Az aritmetika tanulmányozása gyönyörködteti a lelket”
(számtanfüzetének jeligéje)
„Megérdemli ez a Dugonics, hogy jó szívvel legyen hozzá a szegedi ember. Először azért, mert Juhász Gyula előtt ő volt az egyetlen nagy magyar író, aki Szegeden született. Másodszor azért, mert minden írása tele van szegedi ízzel, színnel ..." (Móra Ferenc)
„Dugonics munkáinak kötetei egy nagy virágos kert, melyben a szépek legszebbjeiből koszorút kötni vajmi nagy föladat.” (Dugonics -album)
Dugonics András (Szeged, 1740. október 17. - Szeged, 1818. július 25.) piarista szerzetes, író, költő, matematikus, egyetemi tanár, az első magyar regény, az Etelka írója.
A család ősei dalmát kereskedők voltak, akik valószínűleg a XVII-XVIII. század fordulóján vándorolhattak Szegedre. Ebben az időben a török kiűzése után az üresen maradt országrészeket idegenekkel telepítették be. Nagyapjáról szinte semmit sem jegyzett fel a história. Dugonics András Szegeden született 1740. október 18-án és ő már nagy öntudattal vallotta magát magyarnak. Szülei Dugonics András szegedi városi kapitány és Imre Katalin, egy jómódú felsővárosi polgár lánya.
Az édesapa, Dugonics András élete folyamán lassan jómódú kereskedővé vált. 1747 és 1760 között állandóan a külső tanács tagjává választották meg. Ezután is haláláig városi tanácsos, az árvák gyámja és 1768-1771 között Szeged Szabad Királyi Város kapitánya volt. Az elszaporodott tolvajok, rablók ellen eredményesen intézkedett. Töltéseket építtetett. 1770-ben egy éjszaka toronyőrként harangozásával ébresztette fel a város lakosságát, így mentve meg az árvíztől Szegedet. 1774-ben nevéhez fűződik Kistelek puszta betelepítésének megszervezése. A módosabb polgárok közé élete végére küzdötte fel magát, két háza, több telke, marhái, lovai, malmai voltak.
Két lánytestvére született. Öccse, Dugonics Ádám később a város polgármestere lett. Édesanyja korai halála után édesapja újraházasodott: egy nemesi család leányát, Müller Crescentiát vette feleségül. Ebből a házasságból is született két leány.
Dugonics András már 9 évesen befejezte elemi iskolai tanulmányait Szegeden. 1750-től a kegyesrendiek szegedi gimnáziumában tanult. A gimnázium elvégzése után, 1756-ban jelentkezett a rendbe, és elkezdte a szokásos növendék életet. Privigyén (ma Prievidza Szlovákia) volt novícius. E két próbaévet másik kettő követte: Nyitrára kerül tanárnak. 1760-61-ben Nagykárolyban filozófiai stúdiumot végzett. Itt ismerkedett meg a klasszikus skolasztikus filozófia mellett a philosophia modernával, azaz a newtoni, leibnitzi bölcselettel. A teológiai tanulmányait Nyitrán (1762-65) végezte. 1765. június 23-án mutatta be a palánki plébániatemplomban a primíciáját. Felszentelése után először a váci piarista gimnáziumba került tanárnak. 1761-től tanított a rend nyitrai, szegedi, váci és medgyesi gimnáziumaiban is.
1774-ben lett a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) mennyiségtan tanszékének oktatója, matematikát, mértant és építészettant tanított. 1777-ben az egyetemmel előbb Budára, majd 1785-ben Pestre költözött, 1788-ban kinevezték az egyetem rektorának.
1774-ben a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) elemi mennyiségtan tanszékének „királyi oktatója” lett. Egyetemi tanárként matematikát, mértant és építészettant tanított, bár ő inkább a magyar nyelvi tanszékre szeretett volna jutni. Ebből az időszakból ered Barátsága a jezsuita Katona István történésszel, Veisz Ferenc csillagásszal és Sajnovics Jánossal. Az egyetem átköltözésekor 1777-78-ban Dugonics is Budán telepedett le.
1808-ban tüdővérzés érte, ami után visszatért szülővárosába és nyugalomba vonult, de folytatta írói és népnevelői tevékenységét. Nyugdíjas éveit a Tisza-parton töltötte unokahúgánál, Beniczki Miklósnénál, ahol 1818. július 25-én (egyes források szerint 26-án) halt meg Szegeden.
Munkássága
A fordítás, az iskoladrámák készítése és a versek gyűjtése egyrészt az ifjú tanár pedagógiai munkájának része volt, ugyanakkor ezek jelentették irodalmi alkotásainak előzményét is. A klasszikusok olvasása, Cicero, Vergilius és Homérosz hősi, hazafias érzésű, témájú művei megerősítették magyarságát. A legnagyobb magyar barokk lírikus, Gyöngyösi István műveinek első kiadását is ő állította össze 1796-ban, tőle tanulta a nyelvi megformáltságot. Érdeklődött a magyar régiségek, népies énekek, szólások iránt. 1769/70-től jelentek meg nyomtatott munkái. Ekkor még nincs magyar irodalmi nyelv, így a szegedi beszélt nyelvet az ő nyelvezetében csodálhatjuk meg, bár a rendi feljegyzés szerint anyanyelve a dalmát.
Kezdetben verseket írt, 1760 és 1763 között kötetbe gyűjtötte költeményeit. Magyar, latin és német nyelvű iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát képviselik. Trója veszedelme címmel 1774-ben a klasszikus eposzokat dolgozta fel prózában. Ez jelentette Homérosz első magyarországi fordítását.
1780-ban elkészítette az Odüsszeia első magyar fordítását is, amely Ulyssesnek, ama híres és nevezetes görög királynak csudálatos történetei címen jelent meg. Írt egy latin nyelvű tanítóregényt is az aranygyapjú antik mondájáról (Argonauticon), amelyet később magyarra is átdolgozott A gyapjas vitézek címmel.
A matematika tudományát magyar nyelven először ő szólaltatta meg: 1784-ben jelent meg A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és földmérés (mértan) című könyve. Kora úgy tartotta, a magyar nyelv nem alkalmas a tudományok művelésére. A magyar kancellária is ezt nyilatkoztatta ki: a magyar nyelv alkalmatlan hivatalos használatra. Ezt erősítette II. József 1784-ben kiadott nyelvrendelete is, ami a német nyelv használatát szorgalmazta. A tudákosság könyvei rácáfoltak arra, hogy a magyar nyelv csak köznapi használatra jó. „Nincs a világon semmi, amit magyarul ki-ne-lehessen mondani, csak ésszel, és tudománynyal forgolódgyon az ember.” Dugonics e művével a nemzeti szellem ébresztője kezdett lenni. Évekkel később Kazinczy már a magyar tankönyvírás mintájának tekinti a művet. Művében a számtan, az algebra, a mértan számos műszavát alkotta meg. Neki köszönhetjük például a meghonosodott kör, derékszög, egyenlet, köb, gömb, hasáb szavakat is.
1786-ban fejezte be mindmáig legismertebb munkáját, az első valódi magyar regényt, az Etelkát. A mű megjelenését a cenzúra csak 1788-ban engedélyezte, mert a történet ugyan a honfoglalás korában játszódik, de a szöveget olvasván érezhető, hogy II. József németesítő politikája elleni tiltakozásként íródott.
Sikerét mutatta, hogy több kiadásban jelent meg, és a példányokat elkapkodták. A történet kissé szövevényes és nehézkes, de nyelvezete, az ízes szegedi tájszólás, a népi közmondások, szólások magukkal ragadták az olvasókat. Nem mellékesen a regény érdeme az Etelka név megszületése, amelyet az ősi hun Etele név női változataként talált ki. Csokonai a regény hatására a honfoglalók iránt annyira érdeklődött, hogy belefogott az eposzírásba, az Árpádiászba.
Az Etelka sikerén felbuzdulva több kalandos regényt is írt, de színvonaluk meg sem közelítette az elsőét. 1794-ben a Jeles történetek című kétkötetes munkájában kiadta drámáit is, leggyakrabban játszott darabjából, a Bátori Máriából írta meg Erkel Ferenc 1840-ben első operáját.
Írói-tanári munkásságának fontos része volt nyelvújító tevékenysége: új szavakat alkotott, régieket elevenített fel, az irodalmi nyelvbe emelt számos népnyelvi szót és kifejezést.
Életének utolsó éveiben történetírással és néprajzi kutatással is foglalkozott, több mint tízezer közmondást és szólást tartalmazó nagyszabású munkája, a Magyar példabeszédek és jeles mondások című gyűjtemény azonban csak két évvel halála után, 1820-ban jelent meg.
Emlékezete
1847-ben sírját (Dugonics temető) vörös márványoszloppal jelölték meg rendtársai. 1876-ban szobrot állíttatott a város (Dugonics tér) Izsó Miklós tevei alapján, Huszár Adolf készítésében. Ez volt Szeged első köztéri szobra.
Szülővárosa irodalmi, művészeti életében jelentős szerepe volt az emlékére 1892-ben megalakult Dugonics Társaságnak, amely 1952-ben megszűnt, de 1991-ben újjászerveződött.
Könyvtára külön gyűjtemény a szegedi Somogyi Károly könyvtárban. A mai Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged legrégebbi, 1719-ben alapított iskolája is egykori diákja nevét viseli.