Szent Demeter

Szaloniki Szent Demeter (Sirmium (Szávaszentdemeter), 270 k. - Thesszaloniké, †304/306 k.) vértanú, az ortodox egyház egyik legtiszteltebb szentje.

A kereszténység terjedése a Római Birodalomban a városokhoz kötődött. Először itt alakulnak ki az első helyi egyházak, ahonnan kiindulva térítették a vidék népét. Ez az oka, hogy a mai pogány (paganus) szavunk eredetileg falusit jelentett, vidéken, a falvakban éltek ugyanis a régi vallások hívei. Pannónia legjelentősebb városaként Sirmium is ilyen szerepet töltött be. Itt alakul ki a térség egyik első keresztény püspöksége, állítólag már az első század fordulóján. Sirmiumból terjed tovább a Krisztus-hit a környező városokba és a vidékre. A település a diocletianusi keresztényüldözés idején a vértanúk városává vált.

Innen, az egykori Kárpát-hazai Sirmiumból származik Szent Demeter is. Később a település róla, valamint a tiszteletére szentelt ősi templomról kapta a Szávaszentdemeter nevet. A szerbek - más előtaggal - ma is annak mondják, a Mitrovica ugyanis eredetileg Dimitrovica volt, amiben nem nehéz felismernünk a magyar Demeter-Dömötör név szerb alakját: a Dimitrije-t.

Szent Demeter katonaszent és vértanú. Magyarnak nemcsak azért tartja népünk, mert néhai hazánk területén született a III. században. S nem is csak azért, mert eredetmondáink szerint a Kárpát-medencébe érkező népünk itt nyelvükön beszélő embereket talált, mert hitünk és mondáink szerint e földön a kezdetektől fogva folyamatosan jelen van a magyar, s nem is csak azért, mert Dömötör képe a Szent Koronán is ott van; hanem mindenekelőtt azért, mert ő az a szent, aki az oltalma alatt álló várost személyesen is fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén megvédi az ellenség támadásától. Ez a hit a bolgárok között is elterjedt. Dömötör mennyei segítsége a székelyek Csaba-mondáját juttatja eszünkbe; s a fehér ló a hunok és magyarok „ereje”, föláldozásával hajdan a Hadak Urát tisztelték meg.

A hagyomány úgy tartja, hogy ez az ortodox egyházban nagy tiszteletnek örvendő katonaszent Szalonikiben szenvedett mártírhalált a diocletianusi keresztényüldözés idején. Kivégzésének oka az volt, hogy föld alatti börtönében megtérítette Nesztor gladiátort, aki az arénában így megerősödve legyőzte a császár kedvenc bajnokát, Lyaeust. A hívek védelmezőjének tekintik, és karddal, pajzzsal ábrázolják.

Más történészek azonban megalapozott forrásokra hivatkozva azon a véleményen vannak, hogy Demeter valójában sirmiumi diakónus volt, akit ott is végeztek ki, ereklyéit azonban az V. század elején, amikor a hunok lerombolták a várost, Szalonikibe menekítették.

Szent Demeter a Szent Korona zománcképén
Szent Demeter a Szent Korona zománcképén

A szávaszentdemeteri bazilita kolostor volt a magyarországi Dömötör kultusz fő forrása, és a kereszténységé is egyben, megelőzve István térítő buzgalmát. Szent István előtt számos magyar a keresztény hitet vallotta, s nemcsak a frank uralom alatt kereszténnyé lett későavar.

Szintén ezekben a keresztények számára sötét időben végezték ki a négy sirmiumi kőfaragót, Claudiust, Castoriust, Symphorianust és Nicostratust. A hagyomány szerint mind a négyen Diocletianus spalatói (spliti) építkezéseinél dolgoztak, és titokban megkeresztelkedtek. Mikor a császárnál följelentették őket, és ők nem voltak hajlandók megfaragni a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a szobrát, Lampadius bíró megostoroztatta, majd ólomládába záratta és a folyóba vettette őket. Szintén sirmiumi vértanú Diocletianus idejéből a lefejezett Szent Irineusz (Szent Ernye) püspök, akiről az ortodox egyház név szerint is megemlékezik.

Ünnepnapja a római katolikus egyház, az ortodox kereszténység és az ókeleti egyházak szerint is október 26. Tisztelete szülőföldjén mindvégig fennmaradt, ahonnan később a magyarok között is elterjedt, sőt, a magyarok közvetítésével honosodott meg ez a magyar szentkorona zománcképein is szereplő katonaszent tisztelete a nyugati egyházban.

A szegedi Dömötör-torony, az egykori Szent Demeter-templom tornya róla kapta a nevét. Szerbek látogatta temploma 1949-ig állt Budapesten, a Tabánban is. Nevét viseli Domoszló 700 éves temploma.

Az egyik ősi pásztorünnep, amely a szegedi tájon maradt meg a legtovább október 26-i névünnepéhez kötődött, s „dömötörözésnek” nevezték. A puszták vándorló pásztor népe találkozott e napon a városiakkal, a letelepedettekkel, s a bárány torát ülték meg, amely alkalmon még a papok is táncoltak. Régebben juhászújévnek nevezték e napot, mert a jószágokat ekkor hajtották haza, és a pásztorokkal ekkor újították meg a szerződéseket.