Decsy Sámuel

'Pannóniai Féniksz'

Decsy Sámuel (Rimaszombat, 1742. jan. 2. - Bécs, 1816. jan. 25.): magyar író, bölcselet- és orvosdoktor, a Magyar Tudós Társaság megalapításának kezdeményezője.

Pozsonyban és Sárospatakon tanult, azután külföldi egyetemekre Németországba és Hollandiaba ment, és ott szerezte meg doktori oklevelét. Visszatérve állandó lakhelyéül Bécset választotta, ahol egyike volt azoknak a magyaroknak, akik sokat fáradoztak a nemzeti irodalom fejlesztésén, illetve a magyar nyelv terjesztésén. Különösen sokat hatott erre az általa alapított bécsi Magyar Kurir című politikai lap. 1793-tól 27 éven át szerkesztette is a Magyar Kurirt és melléklapját, a Magyar Muzsát (1798-tól Pánczél Dániellel). Sokat fáradozott a magyar kulturális élet és színjátszás fellendítésén. Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom támogatására fordította.

"A Magyar Szent Koronának és az ahhoz tartozó tárgyaknak históriája" című könyve történeti irodalmunkban a mai napig gyakran idézett tudományos kézikönyv. 1790. február 21-én Budán ünnepélyesen fogadták a Bécsből hazaszállított Szent Koronát és a koronázási jelképeket. Decsy Sámuel műve a kor egyik legszebben illusztrált könyve (33 gyönyörű színes oldal található a könyvben, ebből 7 kihajtható). A színes metszeteken a maga eredeti színeiben jelenik meg a magyar Szent Korona, a koronázási jelvények, a koronaőrség tagjai, továbbá megelevenednek a jeles koronázási ceremónia részletei.

A Szent Koronáról készült metszet Decsy Sámuel könyvében

Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt. Osmanografia, azaz a török birodalom… állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak summás leírása (I-III. rész 2 térképpel, Bécs, 1788-89) művének megjelenése után itthonról egyszeriben felfigyeltek rá. Kazinczy barátsága már korábbi keletű, a bibliofil főurak (Festetics Gyögy, Orczy Lőrinc, Ráday Gedeon, Teleki Sámuel) sorban rendelték meg könyvét, így módjában volt elkezdeni a ’Pannóniai Féniksz, avagy a hamvából fel-támadott magyar nyelv’ megírását, amely 1790-ben hagyta el Trattner János nyomdáját. A ’Pannóniai Féniksz…’ távolról sem csak nyelvészeti munka. Nyelvünk fejlődésének a lehetősége csak ürügy rá, hogy kulturális, tudományos és gazdasági elmaradottságunkra rámutasson, már-már egy flamand polgár szemszögéből vizsgálva. E munkájában Magyarország jövőjének és fennmaradásának egyedüli biztosítékát a „sírjának széléhez jutott magyar nyelv" megőrzésében látja, amelyre vonatkozóan több javaslatot is tesz. Az anyanyelv és a tudományok fejlesztésére, francia példára Magyar Tudós Társaságot kellene létrehozni, amelyet - véli meglehetősen naivan - az uralkodó, II. Lipót is támogatna. Emellett modern szótárakra és nyelvtankönyvre, a cenzúra visszaszorítására, a magyar tanítási nyelv bevezetésére, sőt magyar nyelvű igazságszolgáltatásra és hadseregre, valamint önálló, magyar nyelvű kereskedelemre lenne szükség.

A magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája (Bécs, 1792.) című műve II. Lipót 1790. november 15-én Pozsonyban tartott koronázásának állít emléket. A mű 39 színes rézmetszetet tartalmaz (Szent Korona története, leírása, a koronát őrző vármegyei bandériumok bemutatása), páratlanul szép illusztrációi az egyik legbecsesebb magyar könyvvé emelték.