Csók István

„Sehol sem lehet szebbet álmodni, mint egy festőműteremben."

„…Csók mindig önmagát adta - néha zseniális rögtönzéssel, festői remekléssel, néha fáradtan, önmagát ismétlően. De mindig megmaradt az, aminek született, a természetet, az embereket, a művészeket szerető tiszta embernek."

„Hej de sokat küzdöttem, de sokat próbálkoztam, mig megtaláltam az igazságot: magyar piktor magyar képeket fessen.“

„Az általad teremtett szépség magában hordja a derűlátást és a mélységet, a művészet két ilyen tartalmának ritkán összeolvasztható fajtáját.” (Bernáth Aurél)

késői korszakának remeke: Keresztapa reggelije

Csók István (Sáregres, 1865. február 13. - Budapest, 1961. február 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész. Hosszú pályája során egyike volt a legtöbb hazai és külföldi elismerést, díjat nyert magyar festőknek.

Csók Ist­ván 1865. feb­ru­ár 13-án szü­le­tett a Ce­cé­vel szom­szé­dos Pusz­ta­eg­re­sen, mai ne­vén Sár­eg­re­sen. Apja jóómó­dú ma­lom­tu­laj­do­nos volt. Kú­ri­a­sze­rű, ek­lek­ti­kus stí­lu­sú épü­le­tét éle­te al­ko­nyán, az 1880-as évek vé­gén épít­tet­te, amely ma a Csók István Emlékmúzeumnak ad otthont.

1882-ben Budapesten, a Mintarajziskolában kezdte tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd felvételt nyert a müncheni Képzőművészeti Akadémia festészeti osztályára. Bastien-Lepage művei hatottak rá. Korai képe, az Úrvacsora c. Párizsban aranyérmet, Bécsben állami nagy aranyérmet nyert 1894-ben. A Szénagyűjtők a plein air tolmácsolója. A millenniumra a Báthory Erzsébet (1895) képpel készült. A csejtei várúrnő szadizmusának ábrázolása sok kritikát és müncheni aranyérmet hozott. Nagybányára ment, de a táj nem kötötte le. 1903-tól Párizsban 7 eredményes esztendőt töltött. Festészete egyre jobban közelebb került a posztimpresszionisták festészetéhez. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói.

Önarckép

1914-ben nagy sikerű gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Aktábrázolásának több szép darabját ismerjük (Thámár - 1905). Csók István a századelő koloritgazdag, ösztönös érzékkel impresszionista, kiváló festője. A benyomás eleven rögzítése, tájat, tárgyakat egybefoglaló látása egyéni módon és magas színvonalon jelenik meg.

Csók az 1910-es évek közepétől negyedszázadon át Balatonaligán töltötte családjával a nyarakat. Az 1910-es 1920-as években festette legszebb és legérettebb sorozatait: pl. a kislányáról festett Züzü képek, Balatoni sorozat, Arcképek stb. Különös derű jelenik meg a Keresztapa reggelije c. képén. Az asztal mellett ülő joviális külsejű, mikszáthi derűt árasztó férfi remek jellemportré. Ez az alkotása és a Tél a tavaszban című áll legközelebb a nagybányai stílushoz, a természet és az emberi érzelmek találkozási pontjához.

A MIÉNK művészcsoport egyik alapító tagja volt. 1920-ban a Szinyei Társaság elnökévé választották. 1921 és 1932 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A második világháborúig művészete egyenletes fejlődést mutat; a háború azonban lefékezte munkakedvét, amely később már csak részben tért vissza. 1949-től a Magyar Képzőművészek Egyesületének volt az elnöke.

Úrvacsora

Mint a legtöbb dunántúli festőt, Csók Istvánt is megihlette a Balaton fenséges szépsége. 1929-30-ban több festményén is ábrázolta a magyar tengert. Különösen a hullámzó, viharban felborzolt tajtékjai voltak rá nagy hatással. A kitűnő kolorista éles szemével figyelte meg és rögzítette vászonra a háborgásában oly gazdag színskálát mutató vizet.

Tájképei, dekoratív virágcsendéletei mellett külön ki kell emelni kiváló emberábrázoló készségét. Arcképein mindig nagyon életteljesen és leplezetlen őszinteséggel juttatta érvényre a modell jellemző tulajdonságait.

Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep festői tanulságainak következetes oktatásával fontos szerepet töltött be, maga is több nyarat a nagybányaiakkal töltött még fiatal művészként (1897-1901 között). Tanítványai nem felejtik meleg emberségét és segítőkészségét. 1932-ben Vaszary Jánossal együtt kényszernyugdíjazták baloldali tanítványai támogatása miatt.

Munkásságát kétszer, 1948-ban, és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Élete vége felé egyre romlott a látása, így kényszerűségből kénytelen volt letenni az ecsetet.

Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette.

Sírja a Kerepesi temetőben

Kilencvenhetedik születésnapja előtt pár nappal, 1961. február 1-jén hunyt el, feleségével közös sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található. A síremlékük szobrát, Szentgyörgyi István szobrászművész faragta, a műalkotás már a festő feleségének halála után, az 1930-as évek elején készült. Sírverse Ady Endre: Az Úr érkezése című versének utolsó szakasza:

„És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.”

Emlékezete

Székesfehérvár legnagyobb festménygyűjteményének helyet adó múzeumot, a Csók István Képtárat róla nevezték el. Szülei cecei házában ma a Csók István Emlékmúzeum működik.

1990-ig Székesfehérvárott egy belvárosi utca, Dunaharasztiban ma is utca viseli nevét.