Csekonics József

Zsombolyai báró Csekonics József (Kőszeg, 1757. február 22. - Pest, 1824. április 26.) tábornok, császári és királyi generál főstrázsamester, a magyar lótenyésztés alapjainak zseniális megalapozója, történetének nagy alakja, a magyar állami ménestelepek megalapítója, a Szent István-rend vitéze.

Életpályája

1757-ben Kőszegen született Csekonics Pál báró és Kanicsár Mária gyermekeként. Tanulmányait a kőszegi gimnáziumban, majd a bécsi Löwenburg-féle konviktusban végezte, ahol egyre kevesebb érdeklődést mutatott a humán tantárgyak irányába, majd később hátat fordított tanulmányainak. 17 évesen a vértes huszárokhoz állt be 1774-ben, mint hadapród a Dajassa vértes ezredbe került. 1777-ben hadnagy, és 1783-ban, 26 évesen már századosi rendfokozatban szolgált. 1783-ban, mint másodkapitány a modenai vértesezredbe lépett át.

Gróf Hunyadi József ürményi ménestelepén tanulmányozhatta az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési módszereit. A lovak iránti vonzalmára elöljárói is felfigyeltek. Csekonics a környező méneseket több ízben felkereste, információkat gyűjtött, majd az újdonsült századost Hoditz tábornok 1783-ban a hadsereg pótlovazásával bízta meg. Csekonics József, a fiatal lovastiszt felfigyelt a magyar lótenyésztés siralmas helyzetére. Folytatta tanulmányait és összegyűjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában tervet készített a hazai lótenyésztés felvirágoztatására. A terveket benyújtotta II. József császárnak. Csekonics javaslatait az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-ai rendeletében megalapította a Mezőhegyesi Királyi Ménest. A négy négyzetmérföldnyi területen alapított mezőhegyesi ménestelep felállításával Csekonicsot bízta meg és lótartalék-parancsnokká (remont-Commendant) nevezte ki. A kifejezetten legelőre alapozott lótenyésztés 194 mén és 405 kanca tenyésztésbe állításával és a mintegy 6 hónap alatt felépített legszükségesebb létesítményekkel (tisztek és katonák lakásai, törzsistállók, fedeles lovarda, vágóhíd, 8 nagy íves istálló stb.) indult. A birtok éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt, 1800-1801-ben pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek.

A mezőhegyesi "ménesinstitútum főinspektora" első számú feladatának a hazai lóállomány javítását, nemesítését tekintette, ellenezte a külföldi drága és alkalmatlan lovak vásárlását.

Magyarországi körútja eredményeként a hadseregben már bevált csontos, erős kancákat telepített Mezőhegyesre, és azonosítási számmal látta el őket. Ettől kezdve minden ló eredete ismert volt, ami nagy előrelépést jelentett az átgondolt lótenyésztés érdekében. Örökérvényű alapelve volt, hogy „az anyakanca legyen a ménes modellje”.

1868-ig Mezőhegyesen csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény termesztés folyt. Ez alatt az idő alatt tenyésztették ki a három hagyományos mezőhegyesi lófajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért és a gidránt. A kiegyezés eredményeként a katonai állami ménesek a magyar kincstár tulajdonába kerültek. A mezőhegyesi birtok tehát 1868-ban magyarrá lett, 1869-ben pedig különvált a továbbra is katonai kezelésben maradt ménes - magyar királyi állami ménes - és a civil ménesbirtok - magyar királyi állami ménesbirtok.

Csekonics az Alföldön és Erdélyben összegyűjtött ökröket lábon hajtatta Bécs felé. Az állatok lábon történő hajtásának nagy távolságai miatt szükség volt egy gyűjtőhelyről gondoskodni. Erre a célra találták alkalmasnak a Bécs és Buda közötti "mészárosok útja" mellett fekvő jó legelővel rendelkező Bábolnát.

1787-ben őrnaggyá, 1789-ben vértes alezredessé nevezték ki. 1790-ben ezredesi rangot kapott és 1798-ban megbízták az olaszországi Lech melletti hadsereg és Bécs városának vágómarhával történő ellátásával, amit öt évig folytatott. elismerésként megkapta a Szent-István rendet és 1806-ban tábornokká léptették elő.

Csekonics munkássága felbecsülhetetlen eredményeket hozott. Hamarosan szűknek bizonyult Mezőhegyes ménesterülete, ezért a 1789-ben az állam 450 000 arany forintért megvásárolta Bábolnát az állami ménesbirtok céljaira. Bábolnapusztán mezőhegyesi kancákkal indított további tenyésztést.

Bábolna önálló ménesként 1806-tól működik, és ekkor került vissza a kancaállomány a spanyol és erdélyi ménekkel együtt Mezőhegyesre.

A nyugodtabb életmód érdekében Csekonics zsombolyai birtokára költözött, és itt összegezte tenyésztési tapasztalatait, mely könyv formájában 1817-ben jelent meg.

Mezőhegyes és Bábolna megalapítója 21 éves munkássága alatt tábornokká és Magyarország Inszurrektiós-dandár tábornokává léptették elő.

Családja

Első feleségétől Tempel Katalintól két leánya és egy fia született: Karolina (Pest, 1789. szeptember 29. - Lovrin, 1871. november 15.), aki kisfaludi és lubellei báró Lipthay Frigyeshez ment nőül; Erzsébet (1794 - Elemér, 1881. december 21.), férje: Piret de Bihain Lajos báró (1784-1862), illetve József (1796-1814).

Második feleségétől, pribéri és vuchini Jankovich Juliannától (1782-1835) egyetlen fia született: János Nepomuk (1809. november 14. - 1880. augusztus 1.), aki a Csekonics-család grófi rangját szerezte. Felesége kisfaludi és lubellei báró Lipthay Leona (1821-1903).

A halál 1824. április 26-án érte el zsombolyai birtokán. Ne feledjük, hogy munkássága által válhatott lehetségessé az őt követő Kozma Ferenc törekvéseinek eredménye, a magyar lótenyésztés aranykora.