Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója

Brunszvik Teréz Barabás Miklós portréján 1828-ban
Brunszvik Teréz Barabás Miklós portréján 1828-ban

„Nevelés teszi az embert, és az ember a hazát."

„A becsület több mint az élet, mert akkor is él, ha te már meghaltál."

„Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk.”

„A szeretet az élet, az élet gyökere. Aki nem szeret, nem is él."

„Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér és amikor megbocsát; ezek az élet legszebb pillanatai."

„Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre."

„A neveletlen ifjúság a haza jövőjének a legszomorúbb biztosítéka."

„Én, Brunszvik Teréz és Jozefin is mindig álmodozók voltunk... A szellemi, a földi világon kívüli magasabb rendű [világban] élve; hogyan is mehetne nekünk jobban ezen a világon, ebben a világban, amit nem becsültünk? Pénzügyek!? Az eszmei vonzott minket, amit szívesen követtünk. Hittünk, reméltünk, szerettünk! Meghitt, szép lelkek!"


Korompai gróf Brunszvik Teréz (eredetileg Brunswick) (Pozsony, 1775. július 27. - Pest, 1861. szeptember 23.), magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója.

Az Angyalkert emléktáblája Budán, az Attila út és a Mikó utca sarkán
Az Angyalkert emléktáblája Budán, az Attila út és a Mikó utca sarkán

1775. július 27-én Pozsonyban Korompai Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő leányaként megszületett Brunszvik Teréz, aki császári és királynői keresztanyja után a Mária Terézia nevet kapta. A kis Teréz az arisztokratikus nevelésnek megfelelően és anyja határozott közbenjárására Beethoventől zenét tanult, elsajátította az angol, a francia és az olasz nyelvet, valamint megismerte a nagy görög filozófusokat. Kiválóan zongorázott, énekelt, szavalt, rajzolt, festett, sőt még verseket is írt.

„Eltűnődöm, a nemes és félelmetes gondolaton, hogy értékes legyek számodra, ó Haza!” - írja, mert meggyőződése, hogy neki is kötelessége „a hon virágoztatására működni”. Ennek legfőbb eszköze nála a nevelés, legyen az kisdednevelés, nőnevelés, nevelőnőképzés, népnevelés vagy nemzetnevelés. Így alakul ki Brunszvik Teréz számára az Isten-haza-nevelés hármasa, amely egész munkásságát motiválja.

Ifjúkorában édesapja reformtörekvéseit követve rengeteg energiát fektetett a nő- és gyermekvédelemre. Brunszvik Teréz munkássága nem volt előzmények nélküli, apja ekkor már évek óta szorgalmazta a magyar nyelvű nőnevelést és állami leányiskolák felállítását. 1828-ban létrehozta a Krisztinavárosi ipariskolát.

R. Törley Mária szobrászművész alkotása Martonvásáron
R. Törley Mária szobrászművész alkotása Martonvásáron

Brunszvik Teréz legnagyobb érdeme, hogy az angol óvodák megismerése után 1828 június 1-én anyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán megalapította az első magyar kisdedóvót, azaz óvodát. Az Angyalkert néven közismertté vált óvoda a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első ilyen típusú intézménye volt. 2 és 7 év közötti gyermekek látogathatták. A kisgyermekekre nemcsak vigyáztak itt, hanem a játék mellett különböző alapismereteket is tanítottak nekik. 1829-ben iskolát hozott létre cselédlányok számára.

Ezt, majd a következő intézeteket (Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban és Kolozsvárott) is a maga vagyonából hozta létre, és a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért. „Missziója sajátos perspektívát nyer - írja róla Hornyák Mária, a téma kutatója -, mert ő egy olyan kornak a szülötte, amely a gyermekre nem áldoz kellő figyelmet.” Brunszvik Teréz intézetének újdonsága az is, hogy míg korábban csak a 6-7 évesnél idősebb gyermekek szervezett nevelésére gondoltak, ő ráirányította a figyelmet a kisebb gyermekekre és azok különleges igényeire.

1836-ban Egyesületet szervezett az óvodák terjesztéséért.

Annak ellenére, hogy Brunszvik Teréz a kezdetektől az óvónők fontossága mellett érvelt, férfiak látták el az óvó szerepet. Az Európában elsőként létrehozott óvóképző intézetbe is csak férfiak nyerhettek felvételt. 1892-ben azonban komoly változások történtek, ekkortól kezdve már csak nők lehettek kisdedóvók.

Martonvásár, Brunszvik mauzóleum
Martonvásár, Brunszvik mauzóleum

Brunszvik Teréz alakját és tevékenységét már életében Széchenyi Istvánéhoz hasonlították: a „reneszánsz egyéniségű” nagyasszony (ahogy Jókai Anna nevezi), Széchenyi rokonlelkeként, ébresztője és - az ember belső értékekeit tekintve - orvosa kívánt lenni szűkebb és tágabb környezetének. Hosszú életét (1775-1861) egy olyan időszakban élte le, amelyet áthatottak az emberbarát eszmék, a felvilágosodás hite a nevelés erejében (a 18. századot a „nevelés évszázadának” keresztelték el a kultúrtörténészek) és a romantika lelkesedése a kiemelkedő egyéniségekért és küldetésükért. Mind Széchenyire, mind Brunszvik Terézre a kortársak számára szinte szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság volt jellemző. Egész életüket eltölthették volna a legtöbb arisztokratához hasonló szórakozásokkal, legfeljebb felületes jótékonykodással, a hivatalos címekkel megelégedve.

De „minél magasabb rangban állunk, annál jelentősebbek cselekedeteink” - írja a magyar óvodák útnak indítója -, és ennek jegyében született nemességét valódi, szívből jövő nemességgé igyekszik emelni. A reformkor e két kiemelkedő egyénisége abban is rokonítható, hogy nem elégednek meg a fejlődés-fejlesztés szükségességének hangoztatásával, hanem egész erejükkel a gyakorlati megvalósításra törnek.

Forrás: wikipedia.org, ujakropolisz.hu geographic.hu