Boráros János Antal

Boráros János Antal (Pest, 1756. január 4. - Pest, 1834. október 15.) magyar politikus, a „régi századforduló" körüli pesti várospolitika méltatlanul elfeledett alakja. Hosszú és eredményekben bővelkedő városi közéleti pályája során volt tanácsnok, bíró, polgármester, sőt országgyűlési követ is. De minden tevékenységében szorosan kötődött Pest városához.

Gárdonyi Albert, a két világháború közti Budapest főlevéltárosa szerint Boráros János a régi Pest egyik leginkább figyelemre méltó, köztiszteletben álló polgára és városvezetője volt, életéről mégis keveset tudunk.

A hegyvidék és síkság találkozásánál, víz partján és kereskedelmi útvonalak mentén fekvő Pest városába fejlődésének kezdetén nagyfokú bevándorlás indult. A kedvező fekvéséből adódó lehetőségeit jól használó kereskedelmi csomópont pedig vonzotta a kereskedőket. Közülük is jelentős részarányt képviseltek a görögök. A görög név ekkoriban gyakorlatilag gyűjtőneve volt az egykori török alattvaló, balkáni eredetű kereskedőknek, függetlenül attól, hogy szülőhelyük vagy anyanyelvük szerint valójában törökök, örmények, délszlávok, albánok, netán eredendően görögök voltak. A várostörténeti irodalom és a kutatók többsége szerint Boráros János ősei is így kerültek a városba. A görög eredetű kereskedőcsalád gyors asszimilációját jól jellemzi az immár vezetéknévként viselt, egyértelműen magyar hangzású Boráros név. De meg kell jegyezni, hogy a hajdani Pozsony vármegyében már a XVI. és XVII. században is léteztek a nemes Boráros család tagjai, akikről egészen a XIX. század közepéig vannak ismereteink. Vannak akik származását innen eredeztetik. Perdöntő bizonyíték felfedezéséig származása bizonytalan marad.

Tanulmányait a piaristák iskolájában kezdte meg, abban az iskolában, amely a török alól felszabadított Pest első középfokú tanintézete volt. A fiatal Boráros innen továbblépve végezte el a jogot.

A család első magasabb városi köztisztséget viselő tagja Boráros Ferenc sebész volt, akit 1769. április 24-én választatottak be a külső tanácsba. Napra pontosan hat esztendővel később, 1775. április 24-én egy fényes karrier vette kezdetét: ezen a napon lett a külső tanács tagja a még nem húszéves Boráros János százados, királyi táblai ügyész. (A két dátum egybeesése nem véletlen: a választásokra két évente került sor, mindig Szent György napján, azaz április 24-én.)

Még ebben az évben jegyzői vizsgát tett. Ezután ügyvédként praktizált, adószedőként Pest vármegyében vállalt hivatalt, s a külső tanács tagjai közé tartozott. 1777-ben, már mint ügyvéd, négy forint befizetése ellenében megszerezte a pesti polgárjogot.

Közéleti pályafutása kezdetben töretlenül ívelt felfelé. Még nem töltötte be harmincadik életévét, amikor 1783. április 24-én választott polgárként már az Electa Communitatis sorában találjuk nevét, 1785-ben pedig már a belső tanács tagja lett. 1790 és 1807 között főbíróként, 1803-07-ben és 1827-29-ben ügyvezető helyettes polgármesterként működött. A pesti országgyűlés követeként is működött egy ideig.

Boráros nem érdemtelenül emelkedett a ranglétrán. Egy 1789-es keltezésű, német nyelvű forrás így jellemzi Boráros munkáját: ír és olvas németül és kiváló a jogi tudományokban. Elvégezte a jogot és több mint tíz éve működik jogászként és ügyvédként. Kiváló a számtani feladatok megoldásában, remekül fogalmaz latinul, magyarul és németül, de ezen kívül szlovákul is képes megértetni magát, működése minden területén pontos és eredményes a munkája.

E jellemzés alapján egy több nyelven is eredményesen kommunikáló, adottságai, jogi végzettsége és rutinja révén bárkivel tárgyalóképes és megbízható partnert ismerhetünk meg Boráros személyében. Jellemének előnyös tulajdonságai révén 1785-öt követően is újra és újra megtartotta pozícióját a tanácsban. Ez jelentős állomás volt pályáján, a pesti tanácstagság jelentősége túlmutatott a város határain. Jól jellemzi ezt a helyzetet, hogy például 1793-ban a pesti tisztújításról a Bétsi Magyar Mercurius is hírt adott, név szerint említve a tisztviselők között mások mellett Borárost is.

Mindvégig büszkén őrizte pesti identitását, soha nem került a partikuláris érdekek hálójába tágabb hazája rovására. A nagyszentmiklósiz aranykincslelet előkerülése után Boráros minden követ megmozgatott, hogy a páratlan leletegyüttes Pesten nyerjen elhelyezést. Mivel akkor Pestnek még nem volt olyan múzeuma, ahol méltó helye lett volna a patinás kincsnek, Boráros törekvései nem sok reménnyel kecsegtettek, ám ez őt nem rettentette vissza. Habár nem ért célt - a kincs máig Bécsben látogatható - a főváros nem feledkezett meg érdemeiről. Ennek egyik jele, hogy a róla elnevezett teret egyebek mellett a nagyszentmiklósi aranykincs egyik bikafejes ivócsanakjának Varga Imre által szoborba formázott alakja is díszíti.

Közreműködött a Királyi Szépítő Bizottság városrendezési terveinek kidolgozásában is. Bírói hivatala alatt, 1799-ben nyújtotta be közéleti tevékenységének talán legismertebb tervét a tanácshoz. Ez a kétségtelenül napjainkig ható kezdeményezés a későbbi Városliget kialakítására vonatkozott. A főváros máig népszerű parkjának helyén az 1700-as években mocsaras rét, legelő terült el, ami ennek megfelelően az Ökördűlő nevet viselte az ott legelő állatok után. A területet már korábban is megpróbálták rendezni, de ekkor még nem jártak sikerrel. A rendezést 1794-ben Boráros János vetette fel ismét a pesti tanácsban, mondván, hogy a terület alkalmas arra, hogy Pest lakossága számára üdülő- és mulatóhelyet alakítsanak ki. Javaslatát elfogadták és őt bízták meg a munkálatok irányításával. A feladatot elvállalta, de a munka az anyagiak hiánya miatt ekkor még abbamaradt.

1803-ban váratlanul elhunyt Pest város polgármestere, aki tizenöt éven át folyamatosan töltötte be tisztségét. Ekkor Borárost bízták meg a helyettes polgármesteri teendők ellátásával. Négy évig működött helyettes polgármesterként úgy, hogy a gyakorlatban a polgármesteri teendőket látta el. 1807 az országos politika levegőjébe is beleszagolhatott. A Napóleon nevével fémjelzett francia forradalom utáni nehéz időkben az országgyűlés Budán ülésezett, ahol tisztességgel helytállva Pest városát másodmagával Boráros János képviselte.

A napóleoni háborúk vészterhes időszakában a pesti polgárőrség vezetője volt ezredesi rangban.

A háborús évek elmúltával békésebb időszak köszöntött be. Pesten ekkor kerültek előtérbe a korábbiaknál gyorsabb ütemben fejlődő város problémái. Hangsúlyos helyen szerepelt a városkép átalakításának terve. Ezt a feladatot látta el a József nádor vezette Szépítő Bizottmány. A testület Pest átfogó rendezési tervét készítette el és végrehajtását irányította olyan neves építészek bevonásával, mint Hild János, vagy Pollack Mihály. E munka során ismételten napirendre került a Városliget rendezése, amely ezúttal nagyobb lendületet kapott, mint korábban bármikor.

A Boráros téren a kép előterében az oszlop tetején a nagyszentmiklósi aranykincslelet bikafejes ivócsanakjának nagyított másolata
A Boráros téren a kép előterében az oszlop tetején a nagyszentmiklósi aranykincslelet bikafejes ivócsanakjának nagyított másolata

1810-től a pesti nemzeti iskolák főigazgatói tisztét töltötte be, s ez idő alatt szorgalmazta a magyar tanítási nyelv bevezetését az iskolákban. Túl ötvenedik évén, éppen húsz évvel azt követően, hogy visszaadta helyettes polgármesteri megbízatását, 1827-ben ismét őt választották meg erre a tisztségre. Bár egészsége már nem volt tökéletes, nem mondott nemet a város hívására és 1827-től 1829-ig becsülettel el is látta teendőit. Leköszönését követően azonban már nem vállalt el jelentősebb feladatokat.

A maga idejében szokatlanul magas kort ért meg: közel volt nyolcvanadik életévéhez, mikor 1834. október 15-én elhunyt. Akarata szerint a terézvárosi templom kriptájában temették el. Végrendeletében tekintélyes vagyonának jelentős részét jótékony, emberbaráti célokra hagyatékozta.

Emlékezete

Kortársa, Patachich József tanácsnok így emlékezett meg róla: "neve örökkön fenn marad". De ha 1875-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nem róla nevezi el a ferencvárosi egykori Fa teret Boráros térnek, napjainkra alighanem elfelejtettük volna. Így a főváros egyik legnagyobb és talán az egyik legcsúfabb közlekedési csomópontja őrzi emlékét.