Beszédes (Kiss) József

„...házad udvarából ne ereszd ki az eső, vagy hó levét, míg nem használtad; úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka.”

„...sem kormányi, sem nemzeti, sem társasági, sem egyes nagy azt buzdító jutalmakkal, vagy serkentő pártfogással nem dicsekedhetem, nemességért könyörögtem, de … nem nyertem. Azonban imádott hazámnak tett szolgálatom benső érzete minden jutalmam és szegény sorsomban is nagy gazdagságom. ...Tetteim nyilvánosan állván, ha érdemesek, vívják ki hasznosságuk által jövendőre is állandóságukat és dicsöket!”

„Az én véleményem nem alázatos vélemény, hanem számokkal bizonyított dokumentum, nekem nem a tekintetes urak magánérdekei forognak a szemem előtt, hanem az ország jóvolta; (…) a tudomány nem alkuszik, a matézis senki kedvéért az egyenes vonalból görbét nem csinál."

„Beszédes igazi hydraula, nem érdekli más, csak a víz!” (Széchenyi)

Beszédes József (Magyarkanizsa, 1787. febr. 12. - Dunaföldvár, 1852. febr. 28.): a XIX. század első felének kiemelkedő vízépítő mérnöke. A szervezett vízgazdálkodás itthoni kialakulásának kezdetén induló bő 30 éves munkássága során nemzetközi viszonylatban is kimagasló érdemeket szerzett a vízerő-hasznosítás és a mezőgazdasági vízépítés (öntözés, lecsapolás), valamint a komplex vízgazdálkodás területén. A magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője. A Magyar Tudós Társaság - az MTA elődje - első mérnök tagja.

Beszédes József 1787. február 12-én született a Vajdaság északkeleti részén fekvő Magyarkanizsán. A család eredeti neve Kiss volt, szülei Kiss Mátyás és Fancsali Ilona. Édesapja írástudatlan szántóvető parasztember volt, de a kisváros lakosai természetes esze és igazságérzete alapján tizenegy éven át a város bírájának választották. A köztiszteletben álló vezető mindvégig megőrizte a békét a város rác és magyar lakossága között. Minden bizonnyal kiváló beszélő képességének köszönhette ragadványnevét. Fia pedig már új vezetéknévként használta a Beszédest.

József a család hét fiúgyermeke közül harmadikként jött világra. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1800-ban Szegeden külön vizsgákkal fejezte be. A gimnázium alsó három osztályát 1800 és 1803 között Szegeden a Dugonics András Piarista Gimnáziumban végezte, majd a felső kettőt szintén a piaristáknál, de már Temesváron végezte. Ekkor édesanyja kívánságára papnövendék lett, filozófiát tanult Egerben, de egy év múlva elbocsátását kérte a csanádi püspöktől. Ezután a pesti Tudományegyetemen filozófiát, a Mérnöki Intézetben műszaki tárgyakat tanult. A mérnöki szigorlatot 1810-ben tette le, mérnöki oklevelét 1813-ban kapta meg. 1819-ben megszerezte bölcsésztudori oklevelét is.

Még nem végzett mérnöki tanulmányaival, amikor már a Sárvíz szabályozásán dolgozott. Gyakorlati idejét a Sárvízi Nádor Csatorna Társulatnál töltötte, majd 1814 és 1816 között az Esterházy család uradalmi mérnökeként Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra megyékben végzett vízrendezési munkálatokat.

1816-1825 között a Sárvíz Társaság igazgató mérnökeként a Sárvíz, a Sió és a Kapos szabályozási munkálatait és e folyóvölgyek vízrendezését irányította.

Első nagy munkája a Sárvíz szabályozása és az ehhez kapcsolódó lecsapolási munkák elvégzése volt. A korábban félbe maradt Sárvíz-szabályozási terveket felülvizsgálta és módosította. A vízfolyás medrének rendezése során szétválasztotta a Sárvíz különböző funkcióit. Eltávolította az elmocsarasodást okozó régi malmokat, majd a Sárvízzel szinte párhuzamosan vezetett mesterséges csatornán - biztosítva a malmok működtetéséhez szükséges esést és vízmennyiséget - újraépítették azokat.

A Sió szabályozásakor megépíttette Baja és Báta között a Duna árvízvédelmi töltéseit. A maga korában páratlan méretű munka 120 000 hold ármentesítését biztosította. Ez jelentette a Sárköz gazdasági felemelkedésének alapját. A Balaton sorsát meghatározó rendezési tervet dolgozott ki a tó vízszintjének csökkentésére, emiatt a Balaton megmentőjeként is emlegetik.

Kidolgozta egy Kolozsvártól Gratzig hajózható csatorna építésének tervét. 1836-ban a Helytartótanácshoz beterjesztette a Sebes-Körös és a Berettyó mocsarainak kiszárítására vonatkozó elképzeléseit.

Beszédes vasúti mérnökként is működött, a linz-budweisi lóvasút és a Magyar Középponti Vasút építésében is részt vett. 1827-28-ban meghívták az ausztriai linz-budweissi vasútvonal kitűzésére és a környék vizeinek rendezésére. Elsősorban a vasútra káros hatású vízfolyásokat vizsgálta.

Harmadik legjelentősebb munkája az Arad vármegyei fehér-körösi 92 km hosszú Nádor-malomcsatorna, első kizárólag ipari célú csatornánk.

Ő vetette fel az Al-Duna-szabályozás gondolatát. 1830-ban Széchenyi Istvánnal a Dunán Galacig, onnan tovább, Konstantinápolyig hajózott. Útja után javasolta a Duna medrében, a Vaskapunál a hajózást gátló kőszirtek szétrobbantását.

A kerecsen-komorói tiszai átvágás tervével a folyó szabályozásának elindítója lett. Jelentősek a Fertő és a Hanság vízrendezésére vonatkozó tervei. Tervet készített a felső-Tisza-völgy árvédelmi biztonságát szolgáló kerecsenkomorói átmetszésre, amelynek nagy szerepe volt a Tisza-szabályozás megkezdésében.

Szerteágazó mérnöki tevékenysége mellett a magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője is volt. Sokat tett a magyar nyelvű műszaki irodalom megalapozásáért. Több értékes térképe maradt fenn, s a műszaki szaknyelv is gazdagodott általa. Dolgozatainak döntő többségét már magyar nyelven írta, munkáival sokat tett a magyar műszaki nyelv megalapításáért.

1848-1849-ben a pest- szolnoki Magyar Központi Vasút igazgató-mérnöke lett, ekkor szervezte meg a vasút járműjavító műhelyét, a későbbi MÁVAG elődjét. 1831-től az MTA tagja.

„Bátorkodom hinni, hogy a’ vízhasználatra három üdvös dolgot találtam föl, és hoztam életbe, úgymint: víz-osztó épület új tervét, vízerőveli nagyban munkáltatás rendszerét, és a’ t. vármegyék kegyes bizodalmuk megnyerése által a’ közrehatás útját vizi technikánkban… Tetteim nyilvánosan állván, ha érdemesek, vívják ki hasznosságuk által jövendőre is állandóságukat és dicsöket.“ - foglalta össze saját munkásságát.

1852 február 29-én a jeles vízmérnök népes családot, részben még iskolázatlan gyermekeket hátrahagyva hunyt el Dunaföldvárott. Sírját a helyi Fehérvári úti Temetőben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007-ben védetté nyilvánította.

Emlékezete

Róla nevezték el a Kossalka János tervei nyomán épült dunaföldvári Beszédes József hidat 1928-1930-ban. A visszavonuló német csapatok 1944. november 14-én felrobbantották, a II. világháború után Faber Gusztáv tervei alapján újjáépült.

Emlékére Dunaföldvár központi terén szobrot állítottak (Kliegl Sándor alkotása, 1993). Siófok Fő terén bronz mellszobra (Vígh Tamás alkotása, 1963) áll. Szobra látható még Szarvason (mészkő mellszobor, Seregi József alkotása, 1970), Székesfehérvárott, a helyi Vízügyi Igazgatóság parkjában és Magyarkanizsán a róla elnevezett utca végén levő téren. Székesfehérvárott, a róla elnevezett Beszédes József téren domborművét is elhelyezték.

Megszűnéséig Siófokon működött a Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeum is. Vígh Tamás szobra eredetileg itt állt, majd a múzeum megszűnése után, 1999-ben került át a mai helyére.

Siófokon, évenként, vitorlázásban Beszédes József-emlékversenyt is rendeznek.

Róla nevezték el - többek között - a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontot, a siófoki és a dunaföldvári Beszédes József Általános Iskolát. Nevét viseli a bajai Víztudományi Kar (NKE) Beszédes József Kollégiuma

Utca őrzi emlékét a fenti városokon kívül még Kaposvárott is. Emlékére a Tolna Megyei Önkormányzat Beszédes József-díjat alapított (1991-ben; először 1992-ben adták át).