Becket Szent Tamás

Canterburyi Szent Tamás, eredeti nevén Thomas Becket (magyarosan Becket Tamás; London, 1117 vagy 1119. december 21. - 1170. december 29.) canterburyi érsek, Anglia prímása.

1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emírnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba, a legkiválóbb iskolába járatták.

A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!) A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. („A mi mostani nagy barátságunk a legizzóbb gyűlöletté fog válni. Tudom, hogy Ön tőlem mint érsektől olyan dolgokat fog követelni, mélyeket én mint érsek képtelen leszek jó lelkiismerettel végrehajtani, hiszen Ön már eddig is sok kívánságát végrehajtotta az Egyház ellenére. Irigyeink meg fogják ragadni ezt a kedvező alkalmat, közénk fognak ékelődni, és amikor Ön megvonja tőlem a jóakaratát, vég nélküli viták kezdődnek köztünk." ) Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.

Tamás a püspökké szentelése után lemondott kancellári hivataláról. Henrik ezt a lépést személyes sértésnek vette, és úgy tekintette, hogy Tamás fölmondta az iránta való engedelmességet.

A következő hónapokban a király és az érsek szívósan küzdött jogainak érvényesítéséért, és viszonyuk egyre inkább elmérgesedett. Henrik nyilvánvalóan mellőzte és semmibe vette Tamást, ő ezért viszonzásul olyan dolgokban sem volt hajlandó engedni, amelyekben a kompromisszum kis engedménnyel és nagy eredményekkel járt volna.

Becket meggyilkolása
Becket meggyilkolása

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt. Vezekelt, tanult, imádkozott a szerzetesekkel együtt, és intézte azokat az ügyeket, amelyeket a pápa rábízott. Henrik azonban, akihez még mindig vonzódott, három levelét válasz nélkül hagyta.

III. Sándor pápa közvetítése nyomán visszatérhetett Angliába.

Több hiábavaló kísérlet után 1170 júliusában megtörtént a látszólagos kiengesztelődés az érsek és a király között és III. Sándor pápa közvetítése nyomán visszatérhetett Angliába. Tamás boldogan írt hazatérése után a pápának a király barátságos viselkedéséről. Henrik azonban megtagadta tőle a békecsókot. Ezzel Tamás számára nyilvánvaló lett, hogy Angliába való visszatérése valójában keresztútjának végső szakasza, mert meg kell halnia.

Kapcsolatuk az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király utasítására négy lovag - Hugh de Merville, William de Tracy, Reginald Fitzurse és Richard le Breton - 1170. december 29-én a Canterbury katedrálisban az oltár előtt, papjai szeme láttára meggyilkolta az esti zsolozsmáját végző érseket. Utolsó szavai ezek voltak: „Kész vagyok meghalni Jézus nevéért és az Egyház védelméért." Az őt eltemető barátok később - a padlóba rejtve - végső nyughelyét is itt, a gyilkosság helyszínén jelölték ki.

Becket Szent Tamás ereklyetartója
Becket Szent Tamás ereklyetartója

Meggyilkolása Európa szerte felháborodást váltott ki. III. Sándor pápa előbb mártírrá, majd 1173-ban, három évvel a halála után szentté avatta. A merényletért a keresztény világ II. Henriket hibáztatta, aki 1174-ben kénytelen volt bűnbocsánatért járulni a szent sírja elé, miközben a tettesek hosszú szentföldi szolgálattal vezekeltek bűnükért.

Ünnepe december 29-i dátummal hamarosan általánossá vált a nyugati egyházban. Halálának színhelye és sírja később Anglia egyik legnépszerűbb zarándokhelye lett. Kultusza is hamar elterjedt, ami csak a 16. századi anglikán reformációt követően csökkent. Ekkor a „hivatalos” történetírás inkább II. Henrik pártjára állt.

Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után még egyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Tiszteletére Esztergomban megalapították a Szent Tamás hegyfoki prépostság és káptalant. Az esztergomi bazilika téli kápolnájában megtekinthető ereklyetartójában aranyozott ezüstlemezből készült kapszula rejti magában Becket Szent Tamás könyökcsontjának egy darabját.

Forrás: katolikusradio.hu