- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Januári jeles napok
- Boldog Batthyány-Strattmann László
Boldog Batthyány-Strattmann László
„Életem egyik fő feladatának tekintettem, hogy orvosi működésemmel szenvedő embertársaimnak szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgot cselekedjem. Munkám végzése során számtalan kegyelemnek és sok lelki örömnek voltam részese. Hálát adok mindezért a Teremtőnek, és megköszönöm, hogy az orvosi pályára hívott.”
„Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”
„A szem a lélek tükre, és ha Isten segítségével sikerül valakinek a szemvilágát visszaadnom, akkor rendszerint a lelkére is tudok hatni."
„Isten ezt az életet nem azon célból adta neked, hogy egy bizonyos ideig a földön vándorolj, aztán pedig végleg megsemmisülj, hanem azért
teremtett, hogy őt megismerd, Őt szeresd és Neki szolgálj, hogy valaha boldog légy, végtelenül boldog lehess. A kimondhatatlan jóságú Isten részt akar neked juttatni minden öröméből, amint már a földön minden nemesen érző ember is örömét leli a mások boldogításában. Ezt súgja neked saját szíved is, amely sohasem lehet múlandó boldogsággal megelégedve.”
Boldog németújvári Batthyány-Strattmann László herceg (Dunakiliti, 1870. október 28. - Bécs, 1931. január 22.) magyar főnemes. A legrangosabb főúri családba született, élhette volna a gazdagok gondtalan életét, de ő mégis a legelesettebbek segítője lett és a szegények orvosa szerepét választotta. „Orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”. Ünnepe: január 22.
Abból a Batthyány-családból származott, mely évszázadokon át jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. Adott híres államférfiakat, bánokat, püspököket, törökverő hadvezéreket, nádort és az első független magyar miniszterelnököt, a szabadság vértanúját, gróf Batthyány Lajost.
Batthyány László gróf 1870. október 28-án született Dunakilitin Batthyány József és Batthyány Ludovika házasságából a család nyolc fölnevelt gyermeke közül a hatodikként. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött. Apja és anyja egykor szerelmi házasságot kötött. Gyermekkorára árnyat vetett, hogy édesapja ráunt az egyhangú vidéki életre, az egymás után születő gyerekekre, felesége betegeskedéseire. Elhagyta családját, elvált, majd evangélikus hitre tért, hogy újból megházasodhasson. Mély nyomot hagyott lelkében, hogy édesanyja egészen fiatalon, 39 éves korában meghalt. László ekkor még csak tizenkét éves volt. Édesanyját később vértanúként emlegette és élete végéig őrizte emlékét. Vallásossága alapjait tőle kapta.
A Batthyány 1879 és 1885 között a jezsuiták Bécs melletti intézetében tanult, majd a nehezen kezelhető ifjú kénytelen iskolákat váltani. Az érettségiig a kalocsai és az ungvári gimnáziumban folytatta tanulmányait. Hivatását sem találta meg azonnal. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után néhány év az útkereséssel telt el. Eleinte Bécsben különféle tárgyakat hallgatott, többek között kémiát, filozófiát és zenetörténetet. Életének e zavaros időszakában egy felületes kapcsolatból leánya született, akiről élete végéig gondoskodott.
Végül felfedezte igazi hivatását, és 1896-ban beiratkozott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett. Ebben az időszakban ismerkedett meg gróf Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberggel, akit 1898. november 10-én Bécsben feleségül vett. Rendkívül boldog házasságukból 13 gyerek született.
Az egyetem befejezése után Batthyány magánkórházat nyitott Köpcsényben (ma Kittsee, Ausztria). Orvosként is folyamatosan tovább képezte magát, először sebész, majd később szemész képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának és kedves, közvetlen magatartásának híre mindenfelé elterjedt. Olyan sok beteg keresett nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön ún. „kórházvonatot" állított be számukra.
Az első világháború idején igaz emberségről és nagy áldozatkészségről tett tanúságot. Köpcsény hadbavonult körorvosa helyett - sok-sok kórházi munkája mellett - önként vállalta Köpcsény és környéke orvosi ellátását is. Lelkiismeretes körorvosi működéséről az illetékes főispán a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A legegyszerűbb beteget is úgy vizsgálta és úgy kezelte, mintha főherceget kezelt volna. Igaz emberségét bizonyítja az is, hogy magánkórházát hadikórházzá alakította át. Amikor látta, hogy egyre több sebesült katona érkezik, kórházát emeletráépítéssel 120 ágyasra bővítette, hogy minden sebesültet be tudjon fogadni és gyógykezelésben részesíteni.
De gondja volt a faluból bevonult katonák családjaira is. A mai bölcsődékhez és óvodákhoz hasonló közös gyermekmegőrzőt létesített, hogy az egyedül maradt asszonyok férjeik helyett dolgozni tudjanak a mezőn és a ház körül abban a tudatban, hogy eközben kis gyermekeik élvezik a doktor úr feleségének gondoskodását.
1915-ben nagybátyja halálakor megörökölte a hercegi címet és a Strattmann nevet. A Batthyány család hagyományos címere a kicsinyeit vérével tápláló pelikán, alatta az oroszlán, szájában kard. Az öröklött címer jelmondatát FIDELITATE ET FORTITUDINE = hűséggel és bátorsággal -, megváltoztatta FIDELITATE ET CARITATE-ra = hűséggel és könyörületességgel.
Ekkor az újdonsült Batthyány-Strattmann herceg családjával a körmendi kastélyba költözött, amelynek egy szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. A mélyen vallásos orvos szegény betegeit ingyen gyógyította, így a „szegények orvosaként” vált ismertté. A koldust kórházba küldte, ahol maga ápolta. Legendás történet: a szeme világát visszanyert betege letérdelt előtte, és kezet csókolt neki. O mellé térdelt: - így, most egyformák vagyunk. Köszönjük meg mindketten a jó Istennek.
A trianoni békeszerződés után Köpcsény is Ausztriáé lett, Batthyány természetesnek tartotta, hogy neki Magyarországon a helye. (Számára - mint nizzai naplójában feljegyezte - a „cara patria”, a szeretett haza mindig Magyarország maradt. 1921-ben 30 évre díjtalanul bérbe adta köpcsényi kórházát. Kikötötte - ha ott jár - joga legyen betegeket kezelni, operálni. Károly fia később az épületet eladta a tartományi vezetőségnek. A bejáratnál Batthyány szép gondolata olvasható: „Gott gibt der Arbeit hier den Segen und Lohn im anderen Leben.” (Isten a munkára itt áldását adja, a jutalmat a másvilágon osztja.)
Körmenden az ajándékba kapott kastély egyik szárnyában ismét egy kórházat rendezett be elsősorban szembetegek számára. Igényesebben rendezte be, mint a köpcsényit. Orvosi tapasztalata s határtalan áldozatkészsége mindent előteremtett, amit a szemészeti terápia kívánt.
1921-ben tragédia sújtotta a családot, mikor legidősebb fiuk, Ödön, mindössze 21 évesen elhunyt.
Ekkor már bel- és külföldön egyaránt kiváló szemorvosnak tartották. Tudták róla, hogy a szegények orvosa akar lenni. Mentek is hozzá nemcsak Körmendről, hanem messze vidékről a legszegényebb néposztályokhoz tartozó emberek, akiket ingyen gyógyított. A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Természetes volt nála, hogy receptjeit ingyen válthatták be az optikusnál. Ennek ellenértékét minden hónapban egy összegben egyenlítette ki a Gazdasági Hivatala. A rászoruló betegeit nemegyszer komoly anyagi támogatásban is részesítette. Testi egészségük mellett törődött betegei lelki egészségével is. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott azért, hogy Isten áldása kísérje munkáját. Gyakran kijelentette: ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Ő csupán eszköz Isten kezében. Búcsúzáskor minden betegének adott egy szentképet és egy füzetet, amelynek ez volt a címe: „Nyisd fel szemeidet, és láss!". Bízott abban, hogy a füzetben található tanítások és jó tanácsok révén betegeinek a lelki gyógyulásához is segítséget tud nyújtani. Nemcsak szemész volt, hanem a lélek doktora is. Miközben a szegények szeméről a hályogot operálta, megkísérelte nyitni a gazdagok szemét is: a nyomor meglátására.
1923. november 10-én, a Batthyány házaspár ezüstlakodalmakor a pápa - a betegek közt és a katolikus sajtó terén szerzett érdemeiért - Aranysarkantyúsrenddel és dicsérő okirattal tüntette ki. A díjat az ünnep délutánján a pápai nuncius Körmenden adta át. Előtte csak egy magyar kapta meg e magas pápai kitüntetést, a világon is mindössze 22 birtokosa volt akkor.
Batthyánynál 59 éves korában hólyagrákot állapítottak meg és beutalták a bécsi Löw-szanatóriumba. Itt halt meg 14 havi betegség után 1931. január 22-én. A burgenlandi Németújváron (ma: Güssing) temették el a Batthyány-család kriptájában, az itteni ferences kolostorban. (A bécsi Császár-kripta után ez a második legnagyobb családi kripta Ausztriában.) 1988-ban, boldoggá avatása előtt a templom bejáratánál kialakított kápolnában helyezték el a csontjait őrző kis fémkoporsót.
Életére visszatekintve így összegez: „Életem egyik fő feladatának tűztem ki, hogy orvosi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjem. Az Úr Isten kegyelméből évek hosszú során át napról napra dolgoztam kórházamban, tehetségemhez képest segítve beteg embertársaimon. E munkám volt forrása számtalan kegyelemnek és azon sok lelki örömnek, amely a magam és családom minden tagjának lelkében uralkodott. Azért, mint életem mindig, e helyre is mély hálát adok a Teremtőnek, hogy az orvosi pályára hívott. Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat is boldoggá.” (Végrendelet.) Sajnos nem adatott neki hosszú élet.
'napfényben úszó' sírhelyen az ereklyetartója.
A Szigetközben lévő Püski katolikus templom nyugati üvegablakának egész alakos képe őrzi az első ábrázolását. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karának kápolnáját Erdő Péter bíboros a boldoggá avatott herceg tiszteletére szentelte fel.
Olah Arré Éva alkotását Batthyany-Strattmann boldoggá avatása után egy évvel, 2004-ben leplezték le a vatikáni Magyar Szentek Kápolnájában. 2012-ben ennek másolatát a művésznő a budapesti orvosegyetemnek ajándékozta. A dombormű egy olyan pillanatot ábrázol, amelyben a szegények orvosa és asszisztense, aki egyben a felesége volt, leveszi a kötést egy évek óta vak lány szeméről.
1999-ben a Magyar Köztársaság kormánya megalapította a Batthyány-Strattmann László-díjat, amelyet az egészségügyi miniszter előterjesztése alapján az egészségügyben több évtizeden át kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeknek ítélnek oda, évente 2 alkalommal.
Batthyány-Strattmann Lászlót sokan már életében szentként tisztelték. A boldoggá avatási eljárás 1944-ben kezdődött meg a bécsi érsekség és a szombathelyi püspökség közös akaratából, de nemsokára félbeszakadt. László István kismartoni püspök indította meg újra az eljárást 1982-ben. II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatta.