Baróti Szabó Dávid


„Szent György havának tizedik napját megint
Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.
Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők
A semmiségnek tengerébe! benne van
Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt
Kezdődtem élni."

„Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz. -
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…
Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! -
Serkenj fel mély álmodból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.
"

Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739. április 10. - Virt, 1819. november 22.) magyar költő és nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár. Költőnek nem volt igazán jelentős, legfeljebb néhány ódája éri el azt a jó átlagot, amely méltóvá teszi, hogy az antológiákból ne maradjon ki Baróti Szabó neve. De mint költészeti úttörő óriási jelentőségű: ő készíti elő azokat a formai lehetőségeket, amelyek azután Berzsenyi Dánielig és Vörösmartyig vezetnek. Vitairatai a prozódia kérdéseiben hozzájárultak nyelvünk verstani törvényeinek tisztázásához. Műfordítói tevékenysége pedig nemzedékeket nevelt Vergilius ismeretére. Neve ott áll irodalmunk szent öregei között.

Székelyudvarhelyi szobra
Székelyudvarhelyi szobra

1739. április 10-én született Háromszék megyében, Baróton, elszegényedett székely nemesi családból. Az egyszerű székely legény középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen katolikus gimnáziumban végezte.

Szabó Dávid az alapvető képzés (rétori osztály) elvégzése után, 1759-ben belépett a jezsuita rendbe (Jézus Társasága). Újoncéveit (noviciátus) Trencsénben végezte, a tanárképzőt Szakolcán végezte. Gyakorlatilag ettől kezdve a mostani Felvidék lett az otthona. Előbb latin és ógörög nyelvtudását fejlesztette. 1760-ban Székesfehérvárra nevezték ki tanárnak. A gimnázium első osztályának lett a grammatika tanára. A következő években tovább tanult, 1761-1763-ban Nagyszombatban a jezsuiták híres egyetemén bölcsészetet (filozófiát) hallgatott.

Tanári pályafutását Kolozsváron folytatta (1763-64-ben a gimnázium második osztályában tanított és a papnevelő intézet (szeminárium) felügyelője volt, majd Egerben tanított költészetet. Itt a tanulók vasárnapi hitszónoki szerepét is betöltötte. 1765 és 1770 között Kassán végezte teológiai tanulmányait, amelynek végén pappá szentelték. Majd Nagyváradon oktatott költészetet és szónoklattant. A tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetírója volt. Innen újból visszatért Észak-Magyarországra, Besztercebányán tanított. itt töltötte a harmadik próbaévet.

1773-ban próbálkozott meg először a klasszikus mértékű verseléssel. Ugyanebben az évben Mária Terézia pápai rendeletre feloszlatta a jezsuita rendet, s Baróti Szabó Dávid az esztergomi egyházmegye papja lett, majd 1774-től a komáromi gimnáziumban kapott tanári állást.

1777-ben Kassára nevezték ki a felső osztályok tanítására. Itt adta ki első, s rögtön el is híresült verskötetét (Új mértékre vett külömb versek, 1777). Kassán ismerkedett meg Kazinczyval és Batsányival. Kassai állását 1799-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Irodalmi törekvéseinek jutalmaként Ferenc királytól 600 forintnyi nyugdíjat kapott. 1799-ben régi barátjának, Pyber Benedeknek virti birtokára vonult vissza. Itt töltötte élete utolsó két évtizedét. Itt hunyt el 1819. november 22-én. Virten is lett eltemetve.

Irodalmi tevékenysége

Dunaradványi kopjafája<br/>'Erdővidék az én hazám.'
Dunaradványi kopjafája
'Erdővidék az én hazám.'

Elégiáiban a fájdalom és a visszaemlékezés uralkodott. Az első magyar költők közé tartozott, aki a klasszikus versformákat a magyar nyelvben is alkalmazta. Baróti ez irányú versei mellett műfordításai is (pl. Vergiliustól és a jezsuita Jacques Vaniere-től) nagy befolyást gyakoroltak a magyar költészetre, mely a 19. században teljesedett ki Berzsenyi Dániel és Vörösmarty Mihály műveiben.

Nagyon fontos momentum volt életében a Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel történő megismerkedése. Együtt indították útjára 1787-ben a kassai Magyar Múzeumot, az első önálló magyar folyóiratot. Számos verse mellett ebben szemelvényeket közölt Milton Elveszett paradicsomából, Vergilius első eklogáját. A magyar nyelvújításban mindhárman nagy szerepet játszottak. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (1781-1782, 1792-94.)

A magyar nyelv védelmét a múlt értékeinek, erényeinek megtartásával képzelte el (A magyar huszárokhoz, A magyar ifjúsághoz). A nemesi-nemzeti mozgalom ihlette legismertebb allegorikus versét, az Egy ledőlt diófához. A szaffikus mértékben írott műből forradalmi jelképet, hazafias indulatokat véltek kiolvasni az irodalom történészei, holott ma már nyilvánvaló: a férgek rágta, földre döntött, dús lombú diófa képe költőnknek a jezsuita rend feloszlatása feletti keserűségét hivatott elmondani. Konzervatív eszmeisége a felvilágosodás eszméit nem tudta elfogadni (Felfordult világ; A megromlott erkölcsökről). Átköltései, fordításai közül kiemelkedik a teljes Aeneis fordítása két részben.

A szelíd poéta, akinek színtelen élet jutott osztályrészül, meghökkentően vonzotta a nagy természeti kataklizmákat és a társadalmat felrázó eseményeket. Hosszú verset ír „A komáromi föld-indulásról”, a Duna-parti várost elpusztító, 1763-as földrengésről. Apokaliptikus képeket festett a Pestet elöntő 1775-ös tavaszi árvízről; a házakról, melyek „oldala dől, padlása szakad, s örvénybe kerűlvén, környösleg forog és lemerűl”.

Sírja Virten
Sírja Virten

Néhány esztendővel később ódát írt abból az alkalomból, hogy Mária Terézia 1777-ben Nagyszombatból Budára helyeztette a kellőképpen átalakított egyetemet. Az óda a görögök Szent Helikonjához hasonlítja a büszke Budát, melyben immár „megszáll a Múzsa”. Az egyetemi várossá fejlődött települést „a mennyből Mársnak fija, Húnyadi Mátyás” vigyázza, és ezentúl olyan vendégek látogatják, tudósok és reményteli tanítványaik, akik tiszteletet vívnak ki a „drága magyar nemzetnek” a többi nép körében. Tudni kell, bár erről a poétának nincsen szava, hogy az uralkodó a budai királyi várba telepíttette át a nagy hagyományú nagyszombati egyetemet.

Kisded szótára tájnyelvi, ill. ritkán használatos magyar szavakat gyűjtött össze (nemcsak az otthonról, Barótról hozottakat, hanem Komárom környékieket is), ortográfiai munkát írt, prozódiai vitába keveredett Rájnis Józseffel és Révai Miklóssal, hosszú versben emlékezett meg a nagy komáromi földrengésről.

Dunaradványban évente Baróti Szabó Dávid Napok megrendezésével ápolják emlékét, Marcelházán mellszobrot kapott 1995-ben, Dunaradványban kopjafát állítottak neki 1999-ben (Sidó Szilveszter és Darázs Rozália munkája). Verseiből „Jer, magyar lantom" címmel Zalabai Zsigmond készített válogatást 1994-ben.