Január 10. - Bárdossy László kivégzése

„Ha mi 1941-ben nem állunk be a háborúba, és 1944-ben nem engedjük be a németet, akkor bizony aligha akadt volna, aki ma itt, a főtárgyalásomon az ügyész úrnak tapsolhatna, mert eltiport volna bennünket a német és a környező bosszú lihegő áradata.”



Dr. Bárdossy László, a magyar törtenelem mai napig vitatott alakja, háborús bűnösként számontartott miniszterelnöke, 1890. december 10-én született Szombathelyen, kisnemesi családban.

Édesapja hivatalnok volt. A középiskolát először Eperjesen, az egykori Sáros Vármegyében kezdte el, majd Pesten folytatta. Jogot szintén a fővárosban, majd Berlinben és Párizsban is hallgatott, míg végül 1912-ben megszerezte diplomáját.

Bárdossy László, a szombathelyi születésű miniszterelnök

Rá tíz évre került a külügyminisztérium sajtóosztályára, melynek 1924-től a vezetője lett. Két év múlva miniszteri tanácsossá nevezték ki, majd 1930-ban a londoni követség tanácsosi posztját töltötte be.

Hogy akkor miképpen ítélték meg a diplomatát, arról tanúskodik az angol történész, Carlile Aylmer Macartney írása: szerinte Bárdossy a magyar politika legtehetségesebb embere volt Londonban, aki a legnagyobb szimpátiát szerezte meg a korban országunknak.

Később a románok is hasonlóan vélekedtek: 1934-ben Magyarország bukaresti nagykövetévé nevezték ki Bárdossyt, munkája során mutatott nagy tudása és korrektsége miatt a románok is elismerték. A külügyminiszteri posztra 1941-ben lépett, amikor elődje, gróf Csáky István meghalt.

Ugyanebben az évben, április 3-án Horthy Miklós kormányzó miniszterelnöknek nevezte ki, hivatalában Teleki Pált követte, aki öngyilkos lett. Miniszterelnöksége alig tartott egy évig, mégis ezen rövid idő alatt olyan lépéseket tett, amelyekért 1946-ban agyonlőtték. Hogyan vezetett az út a miniszterelnöki székből a vesztőhelyre?

1941 nyarán terjesztette be a harmadik zsidótörvény javaslatát, amit a parlament el is fogadott. Mint tudjuk, a törvény szerint tilos volt a zsidók és a nem zsidók közti házasság, de a szex is. Utóbbi is fajgyalázásnak számított. A törvény kötelezővé tette a házasság előtti orvosi vizsgálatot.

Kezdetben ellene volt, hogy Magyarország belépjen a második vilagháborúba, viszont a kassai bombázás másnapján, június 27-én saját maga javasolta: nyilvánítsa ki az ország, hogy hadban áll a Szovjetunióval. Fél évvel később bejelentette, hogy Magyarország az USA-val is hadiállapotban levőnek tekinti magát.

Tette ezt Horthy tavollétében, de ehhez a lépéshez a Minisztertanács sem járult hozzá. Viszont a német és az olasz nyomás elég volt ahhoz, hogy bejelentse a hadiállapotot. 1942 januárjában felállította és kiküldte a keleti frontra a második magyar hadsereget (ami a doni áttöréskor katasztrofális vereséget szenvedett), és azt is engedélyezte, hogy 20 ezer magyarországi németet sorozzanak be a Waffen SS-be.

Ezek után kérte arra Horthy, hogy önként mondjon le miniszterelnökségéről, amire 1942. március 7-én került sor. Helyére a kormányzó Kállay Miklóst ültette. Bárdossyt 1944-ben Szombathely országgyűlési képviselővé választotta, így vett részt a Szálasi-kormány decemberi parlamenti ülésén.

A háború után elmenekült az országból, először Németországba. Majd beutazási vízumot kapott Svájcba, ahol egy gyűjtőtáborba került. Nem sokkal ezután visszatoloncolták Németországba, ahol a megszálló amerikaiak letartóztatták, és 1945 októberében hazájába szállították.

Még ugyanebben a hónapban a népbíróság elé kellett állnia, mint háborús bűnöst a következőkkel vádolták: a délvidéki bevonulással, a Szovjetunió és az USA elleni hadüzenettel, illetve azzal, hogy miniszterelnöksége után különböző szerepeket vállalt jobboldali mozgalmakban.

A mai napig megosztja a szakembereket az, hogy Bárdossy tárgyalása koncepciós per volt-e vagy sem, tény viszont, hogy a történészek egy része a háború utáni megtorlás egyik kirakatáldozatát látják az egykori politikusban.

Pritz Pál a következőket írta ezzel kapcsolatban: a háborús veszteségek, pusztítások fölött érzett fájdalom és indulat külső nyomása alatt a bíróság nem lehetett szenvedélymentes. Bárdossy Lászlót a népbíróság gonosz személynek látta és láttatta, aki olyan hallatlanul súlyos bűncselekményeket követett el, amilyen az egész világtörténelemben nem található.

Másfelől azt állítja Pritz, hogy "„Bárdossynak nem volt ereje, államférfiúi tálentuma arra, hogy az ország örvény felé sodródó sajkáját erőteljes kormánymozdulatokkal más vizek felé kormányozza”". Ehelyett kormányzása nem egészen egy esztendeje alatt a hazát három világhatalommal hozta hadiállapotba. A Szovjetunióval történt szembekerülés akkor elkerülhető lett volna, s ezért Bárdossy Lászlót - az államfő mögött a második helyen - igenis bűnös felelősség terheli.

Bárdossy ugyan a legkeményebb büntetésre számíthatott, mégis így fogalmazott a tárgyaláson: „Belátom, hogy a jogosan felgyűlt indulatokat és keserűségeket le kell vezetni. Módot kell találni arra, hogy a lélek megkönnyebbüljön, csak azért, hogy a fájdalmából felocsúdó lélek visszataláljon a nemzet egységéhez. Semmiféle áldozat nem lesz nagy, mely ide elvezet.”"

Vagyis ezzel elismerte az indulatok és a keserűség jogosságát. A volt miniszterelnököt először kötél általi kivégzésre ítélték, majd a büntetést golyó általi halálra változtatta a bíróság. A volt kultuszminiszter, Hóman Bálint is a Markó utcai börtönben raboskodott, ugyanott, ahol Bárdossy. Az írások szerint Hóman azt hangoztatta rabtársainak, hogy az egykori államférfi egész külpolitikáját Erdély megszerzésére építette.

Ezért paktált le Hitlerrel. Hóman állítólag hallotta, amikor Bárdossy ezt mondta Horthynak: a magyar honvéd a bolsevizmus ellen küzd az orosz fronton, de elsősorban Erdélyért.

Bárdossy ezt fejtette ki védőbeszédében is: „Ha mi 1941-ben nem állunk be a háborúba, és 1944-ben nem engedjük be a németet, akkor bizony aligha akadt volna, aki ma itt, a főtárgyalásomon az ügyész úrnak tapsolhatna, mert eltiport volna bennünket a német és a környező bosszú lihegő áradata.”

Bárdossy az utolsó óráit Werner Alajossal tötötte, aki korábban a szombathelyi egyházmegye papja volt, majd 1941-től a Regnum lelkipásztori közösség budapesti központjában lakott, aminek 1949-ben házfőnöke lett. Werner atyát Géfin Gyula, a szintén szombathelyi papnevelő intézet rektora kérte meg levélben, hogy végezze el az utolsó lelkipásztori szolgálatot Bárdossy mellett a siralomházban.

A rektornak küldött válaszlevelében a katolikus pap így emlékszik vissza 1946. január 10-re, vagyis a kivégzés napjára: "„Elkísértem a vesztőhelyre is, ott is a legnagyobb lelki nyugalommal és fölénnyel viselkedett. Áhítattal, szeretettel megcsókolta a keresztet, melyet én nyújtottam neki, és félhangosan mondta: Jézusom, irgalom! ”"

„Ezután kiáltotta érces, harsány hangon, úgy, hogy az egész tömeg megértette: Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól! Ezután dördült el négy csőből a halálos lövés, ő kereszttel a kezében esett össze, a kereszt a mellére hullt, én pedig ott térdepeltem mellette.”"

Werner Alajos arra is kitér a levelében, hogy a holttestet január 14-én a hozzátartozók kérésére neki kellett volna eltemetnie, de két nappal a szertartás előtt megtudta, hogy a tetemet ellopták. A koporsóban a holttest helyett téglát talált a család.

Bárdossy László nem sokkal kivégzése előtt
Bárdossy László nem sokkal kivégzése előtt

A békéscsabai Hódi Rezső István, volt bencés piarista cserkész a Bárdossy-per tárgyalásakor ismerkedett meg az elítélttel: segített neki védőbeszéde gépelésében, és ott volt a kivégzésnél is. Hódi úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy a holttestet Bárdossy első és második felesége kérte ki. A vérbíró, dr. Major Ákos azt állította, a testet még aznap este megkapták a hozzátartozók, és Szombathelyen el is temették.

Hódi szerint a vérbíró hazudott, ugyanis a feleségek a kivégzés után egy héttel kapták meg Bárdossy koporsóját, amiben nem a holttest, hanem tucatnyi tégla volt. Hódi szerint ekkor lett öngyilkos Bárdossy első felesége.

Majd azt is megemlíti, hogy a második feleség harcolta ki, hogy a kivégzés után tíz nappal megkaphatta a család a néhai miniszterelnök földi maradványait, amit a vasi megyeszékhelyen helyeztek örök nyugalomra. A feltételezések szerint ez a hely nem más, mint a Bárdossy-családnak a szombathelyi Szent Márton temető előkelő részén levő sírhelye.

Forrás: Nyugat.hu