Barcsay Ákost erdélyi fejedelemmé választják

Cesare Laurentio rézmetszetén Barcsay Ákos, Erdély fejedelme

Nagybarcsai Barcsay Ákost (1619 - Kozmatelke, 1661. július eleje) 1658. szeptember 14-én Barcsay Ákost választották Erdély fejedelmévé.

Erdély megírt történetében Barcsai Ákos nem játszott túl jelentős szerepet, mert általában a török politika túlzó kiszolgálójának tartották. Azonban nevéhez fűződik az erdélyi országgyűlés által elfogadott első törvénykönyv (Approbatae Constitutiones 1653) megalkotása, nagyra értékelte Apáczai Csere János akadémiai tervezetét, és uralkodása idején (1959 május 24) a szászsebesi országgyűlésen határozták meg Erdély címerét. A művelt, tanult ember 1657-ben Rhédey Ferenccel és II. Rákóczi Györggyel kezdeményezte a Váradi Biblia kiadását.

Származása és családja

A Barcsay család Erdély legrégibb családjainak egyike, eredetüket 1226-ig, egy horvátországi bánig vezetik vissza. Az ősi fészkük Hunyad megyében Nagybarcsán van, ahonnan vezeték- és előnevüket is veszik. Valószínű, hogy itt született egy kálvinista köznemesi családban. Édesapja Barcsay Sándor, édesanyja Palatics Erzse. Barcsaynak két felesége volt: Szalánczy Erzsébet, majd 1660-tól Bánffy Izabella. Más források szerint első felesége 1641-ben Petrichevich Horváth Anna volt. Egyik házasságból sem született gyermeke.

Karrierje elején Barcsay diplomáciai szolgálatokat teljesített I. Rákóczi György fejedelemsége alatt. Diplomáciai munkája elismerésül alacsony származásából I. Rákóczi György a tanácsurak közé emelte. 1644-től lugosi és karánsebesi főbán, 1648-ban Hunyad megye főispánja lett. II. Rákóczi György fejedelem megerősítését ő járta ki a Portán. Szolgálatai jutalmául 1648-ban megkapta Déva várát, amely megalapozta a Barcsay család vagyonát.

Fejedelemsége

II. Rákóczi György kudarcos lengyelországi hadjárata az erdélyi fejedelemségen belül óriási vihart keltett. De természetszerűleg Bécs és Sztambul haragját is kiváltotta. A török udvar engedélye nélkül végrehajtott akciót meg kell büntetni. - mondta ki a verdiktet 1657-ben Köprüli Mehmed, a nagyvezér.

Barcsay Ákos dukátjának előlapja

A rendek a töröktől való félelmükben Rhédey Ferencet választották fejedelemnek; Barcsayt alacsony származása miatt nem akarták. 1658-ban azonban Rhédey lemondott Rákóczi javára, akit azonban a törökök továbbra sem fogadtak el.

A problémát Köprüli „oldotta meg", 1658. szeptember 14-én önhatalmúlag „megválasztatta” Barcsay Ákost Erdély fejedelmének. Így viszont két fejedelme lett Erdélynek. Barcsay kényszerhelyzetbe került. Ali pasa a táborába rendelte, még a fejedelmi süveget is a fejébe nyomta, átadta neki a fejedelmi jelvényeket.

„Ha valaki vádolni akar azzal bennünket: nem kellett volna bemennünk az török nemzet közé, és az mi bemenetelünk okozta volna Jenőnek, Karán-Szebesnek, Lugosnak elvesztését,- nem méltán cselekszi; (…) az ott lakos szegény embereken kivül csak tíz emberből álló praesidium sem volt az véghelybe; nem mi adtuk azért meg Karán-Szebest és Lugost, hanem az ki felbíztatván az török ellen való fegyverkezésre, elégséges eszközöket nem adott nékiek hozzája.” - írja Barcsai id.gróf Csáki Istvánnak (1659 január 16-án).

Az új fejedelmet a rendi gyűlés október 11-én fogadta el, erre Rákóczi Váradon szervezkedett az új fejedelem ellen. A törökök megtudván a lázadás hírét, csapatot gyűjtöttek, így Rákóczi kénytelen lemondott a fejedelemségről, és átadta Váradot Barcsaynak, ezután szabolcsi birtokára utazott, és ott kezdte meg serege felállítását.

1659-ben Barcsay fejedelemsége alatt az erdélyi országgyűlés először határozta meg Erdély hivatalos címerét.

1659-ben Barcsay felkereste Csengizade Ali pasát, hogy biztosítsa hűségéről, megóvva ezzel birodalmának további pusztítását. Az utazás ideje alatt Rákóczi csapataival betört a területre, erejének láttán a marosvásárhelyi országgyűlés visszahelyezte a fejedelmi pozíciójába.

Barcsay Szebenbe vonult vissza, ahol állta a támadásokat, majd 1960. tavaszán Rákóczi Szejdi Ahmed pasa ellen vonult. 1660. május 22-én, a szászfenesi csatában a törökök győztek, Rákóczi halálosan megsebesült, Barcsayt pedig letartóztatták, s az elmaradt sarc megfizetéséig fogva tartották.

Eközben Várad és a Partium legnagyobb része is elbukott a törökökkel szemben, így azok létrehozták a váradi vilajetet. A magas adók és túlzott török-hűsége miatt egyre többen szembefordultak Barcsayval. Rákóczi hadvezére, Kemény János pedig trónkövetelőként lépett fel.

Halála

Kemény a Magyar Királyság területéről többször is megtámadta Erdélyt, így Barcsay 1660. december 31-ével lemondott címéről. De végzetét ennek ellenére nem kerülhette el. Kemény János emberei - hogy a törököknek ne legyen pártfogoltjuk - 1661. július elején Kozmatelkén hűséges barátjával, féltestvérével, beölsei Buday Zsigmonddal és egy Szövérdy nevű kornétással meggyilkolták. A holttesteket a falu akasztófája alatt földelték el. Később, Kemény bukása után Apafi Mihály exhumáltatta és Gyulafehérváron temettette el.

A kortársak a magánemberként nagyon „jámbor” Barcsay meggyilkoltatását mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János 1662. január 23-án a törökök ellen elesett, így írtak a haláláról: "Barcsay uram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta"; és: "Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát".

Barcsay Ákos emlékműve. Állt 2011-től 2014-ig

Emlékoszlopa

Tiszteletére a 19. században a Barcsay-birtok egyik parkjában emlékoszlopot emeltek. A birtokot 1947 után megszüntették, az emlékoszlop pedig évtizedekig egy kukoricás közepén árválkodott. Hányattatása 2011-ben szűnt meg. Az oszlopot szépen felújították. Felkerült rá Barcsay Ákos bronzplakettje, illetve a következő kétnyelvű felirat: Acaţiu Barcsay Ákos 1619-1661, Principe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa.

Déván a vármegyeház előtti téren 2011. november 12-én, a magyar szórvány napja alkalmából ünnepélyes keretek között újra felállították. Az avatóünnepségen jelen lévő alpolgármester büszkén mutatott rá, hogy Barcsay Ákos fejedelem nevéhez nem csupán a román oktatás támogatása, illetve Erdély címerének megalkotása fűződik, de rokoni szálak fűzik a brit királyi családhoz is.

Erdély egykori fejedelmének többségi szemszögből is elismert érdemei ellenére az emlékoszlop felállítása után már alig másfél hónappal megkezdődtek ellene a támadások. 2014 októberében a Gyulafehérvári Táblabíróság az emlékműállítás engedélyeztetési folyamatában elkövetett mulasztásokra hivatkozva elrendelte a Barcsay Ákos-emlékoszlop eltávolítását Déva központjából. Végül 2014. december 29-én este az éj leple alatt a polgármesteri hivatal utasítására lebontották az emlékoszlopot.