Aranyosi Ervin: A magyar nyelv

A magyar nyelv képet alkot,
lelkedben ölt alakot,
a szavai táplálékok,
jóllakató falatok.

Ha kimondod, valóság lesz,
képernyődre vetíted,
használd szépen, és helyesen,
- életedet segíted.

A magyar nyelv megmagyaráz,
máris minden érthető,
olyan életet teremthetsz
vele, amely élhető.

Tanuld hát meg jól használni,
beszéld tisztán, helyesen!
Bánj jól vele, alázattal,
becsülettel, rendesen!

Meríts erőt őbelőle,
gazdagodsz is általa,
e nyelven szólt egykor hozzád
édesanyád szép dala.

Légy büszke a magyar nyelvre,
Isten megáldott vele,
olyan fontos a lelkednek,
mint fának a levele.

Minden felépített mondat,
teljessé tesz, gazdagít,
értelemmel tölti lelked,
színesítve napjaid.

Magyar nyelven gondolkodva
értékesebb, több leszel,
ötleteket kelt életre,
vele könnyen tervezel.

Oly sokszínű, változatos,
ritmusos és dallamos,
annyi szép szót ad minékünk,
amit irodalma hoz.

Művelni kell, mint a földet,
alkotásokhoz segít,
s vele tudod megtisztelni
a magyarok Istenit!

Elég bármit kitalálnod,
s meghatároz, kifejez,
nincs magyar, ki arra gondol:
- Nem kell néki, minek ez?

Becsüld hát meg, ez tesz naggyá,
ha megszólalsz felemel,
becsüld meg a magyar nyelvet,
mert figyelmet érdemel!

Ha érted is, amit mondasz,
akkor látod, hogy tanít,
átformálja életedet,
átitatja napjaid.

Isteneddel így beszélhetsz,
s teremtő is így lehetsz.
Legjobb, hogyha magyar nyelven,
beszélsz, vagy írsz, és szeretsz!

Összeköti ezt a népet,
kitágítja a hazát,
míg beszéli, minden magyar
megvédheti igazát.

Reményt, hitet lelhetsz benne,
a lelkednek élelem,
szép szavakkal bátoríthat,
s menekül a félelem.

Én hiszem, hogy a világon,
a legszebb nyelv a magyar!
Kifejezi mindazt a jót,
amit ez a nép akar!

Beszéld tehát, és idegen szót
ne is keverj bele.
Mindenre van magyar szavunk,
keresd meg és élj vele!

Nem érheti nemzetünket
semmi baj, míg megmarad,
beszéld népem anyanyelved,
soha ne felejtsd szavad!