Áprily Lajos: Opitz Mártonhoz

Te nem szeretted zordon csúcsainkat,
neked idegen volt a „hún” beszéd.
Neked a Csáklya villámvert profilja
hiába mondott százados mesét.

Ha fejedelmi kegy fényét elúntad,
mentél keresni csillogóbb napot.
Kis partjainkról szélesebb vizekre
kéjjel siklott ki könnyű csónakod...

...Mi itt keresztre rendeltetve állunk.
Minket a hűség Krisztus-szege tart.
Égő reménység: árva „húnjaid”-ból
jövőt nevelni, embert és magyart.

Élünk Golgota-fellegek tövében,
vádol a mult és rémít a jelen,
s halunk erdélyi szent Thermopylaeben
némán, büszkén, örökre névtelen