Apáczai Csere János



Gy. Szabó Béla metszete Apáczairól
Gy. Szabó Béla metszete Apáczairól

„A bölcs lelki nagyság a tettekre alapozza az igazi dicsőséget, nem az ingatag hírnévre: inkább akar fejedelem lenni, mint annak látszani."

„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni."

„Fáradj, míg ez mulandó életben vagy, holtod után bizony eleget nyugodhatsz."

„Legyen kőtáblád vagy jegyzőkönyved, melyet éjjel-nappal veled hordozz, melyre, ha mi olyas dolog eszedbe jut éjszaka, jegyezd le és reggel ágyadból felkelvén, írd jobban le, hasonlóképpen, ha erdőn, mezőn jársz is."

„Nem is lehet derekas dolog, úgy látszik, melyhez fáradtság nélkül juthatsz."

„A tudomány gyökere keserű, gyümlöcse pedig gyönyörűséges”

Csere János, (Johannes Apacius) (Apáca, 1625. június 10. - Kolozsvár, 1659. december 31.) filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, az első magyar enciklopédista. A XVII. század legnagyobb magyar pedagógus egyénisége, az anyanyelvű oktatás egyik legkiválóbb képviselője, a magyar nyelvű egyetemi oktatás megálmodója.

Az Olt bal partján fekvő, Brassó megyei Apáca nevű községben született 1625. június 10-én. Szabad székely vagy elszegényedett nemesi sarjak leszármazottja. Az elemi iskolát szülőfaluja kálvinista iskolájában, míg középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte. Itt Porcsalmi András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 őszétől a gyulafehérvári főiskola hallgatója, ahol Johann Heinrich Bisterfeld személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta: „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam…”

Az Apáczai szerkesztette Magyar encyclopaedia
Az Apáczai szerkesztette Magyar encyclopaedia

A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától - a református egyház ösztöndíjasaként Geleji Katona István püspök támogatásával - hollandiai egyetemeken tanult. Franeker, Leiden, Utrecht és Hardervijk voltak egyetemi tanulmányainak állomásai. Széleskörű nyelvismeretet is szerzett, tíz nyelven beszélt. Tanulmányai közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Petrus Ramus (Pierre de La Ramée) és René Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. Ő lett az egyetem első doktora a De primi hominis apostasia című értekezésével, mely az első ember bűnbeeséséről szólt.

1651-ben feleségül vette Aletta van der Maet jómódú utrechti polgárlányt. Apósa házában kezdte meg az első magyar nyelvű enciklopédia előmunkálatait. Nagy műve, az Encyclopaedia az ifjúságnak készült. A tudományrendszerezés és pedagógia szempontjából is fontos mű megírásával fő szándéka az volt, hogy „... a magyar nyelven írt tudományos könyvek nélkül szűkölködő nemzetemen tőlem kitelhetőképpen segítenék s oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben az anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna. A hiába való vetélkedéseket egyáltaljában elkerültem. Oly dolgokat, amelyeket tudni szükséges és hasznos, a legjobb könyvekből kiírtam, illő rendbe szedtem s a szabad igazságnak zászlója alatt közlöttem a hazám fiaival ...”

Ez a könyv két évi készülés után 1655-ben jelent meg, címe: „Magyar Encyclopaedia. Azaz, minden igaz és hasznos bölcseségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása. Apátzai Tsere János által". A könyv 11 részből, összesen 412 oldalból áll. Descartes, Copernicus munkáit népszerűsítette. Az I. tartalma metafizika, II. és III. logika, IV. aritmetika, V. geometria, VI. asztronomia, VII. geografia, fizika, természetrajz, medicina, VIII. architektura, mezőgazdaság, naptár, IX. történelem, X. etika, jog, politika, XI. teológia. A kötetben van még folytatólagos lapszámozással székfoglalója is a De studio sapientiae és még 4 db szintén latin nyelvű levél 1651-ből, melyek egyetemi tanulótársaihoz intézve, teológiai témákat tárgyalnak. Így egészben a kötet 487 oldalt tesz ki. Tanítványainak így olyan tankönyvet írt, amely legjobb tudomása szerint mindenben az akkori tudás színvonalán állott. És e könyvét magyar nyelven írta: ez marad örök érdeme és dicsősége. Oly időben tárgyalta az összes tudományokat nemzeti nyelven, amidőn még alig akadt másutt párja. Sok geometriai kifejezésünk innen származik. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta műve elkészült fejezeteit.

Csulai György erdélyi püspök hívására 1653-ban feleségével és időközben született gyermekével visszatért Erdélybe. Magával hozta a nyugati polgárosult társadalmi életszemléletet, a műveltséget, a tudományosságot, a modern iskolarendszert és oktató-nevelési eszméket. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium, egykori iskolája tanárának nevezte ki. 1653. november 11-én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A De studio sapientiae-ben kimutatta a művészetek és tudományok hasznát, eredetét és fejlődését Ádámtól a rómaiakig, valamint a héber, görög stb. nyelvek tanulásának hasznát. Végül megmutatta, milyen módon lehetne a magyar nép mind e bölcsességnek nemcsak részese, hanem mint érhetné el, vagy éppen múlhatná felül a többieket e téren rövid időn belül. A magyar nem képtelen - úgymond - a tudományra; ritka ország bír annyi jeles férfit fölmutatni, mint Magyarország: Szegedi, Molnár, Gelei, Csulai, Medgyesi, Keresztúri, Tolnai, Gidófalvi, de katolikus részről is: Pázmány, Csanádi, Enyedi, Dálnoki. De azért nem megyünk előre, mert iskoláink rosszul vannak szervezve.

A költészet tanszékét elfoglalva ezen kívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított. A gyulafehérvári, majd később a kolozsvári kollégium tanára lett. Ő volt a tudományok első magyar összegzője, a Magyar Encyclopaedia megalkotója és megjelentetője, aki a közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között. Újszerű eszméi, a matematika fontosságának hangsúlyozása mégis ellenkezést váltott ki. Apáczai volt a magyar filozófiai műnyelv kezdeményezője és az első tudatos kulurpolitikus.

Tanítványaira rendkívüli hatással volt. A kiváló férfiút éppen tüzes lelkesedése, szónoki heve, széles körű műveltsége utalták a tanítói pályára. Az iskolák javításával, átalakításával, kiegészítésével ismételten foglalkozott. Az iskola neki társadalmi, nemzeti és tudós intézmény volt, amely műveltté, gazdaggá és szabaddá teszi az embert. Minden tudását az iskolában értékesítette, azért tanult, hogy tanítson. S amit írt, elsősorban az iskola számára írta.

Apáczai a szelídség, a szeretet pedagógiájának híve volt. A Magyar Encyclopaediában azt is kifejtette, hogy milyen legyen a tanár: „A tanítótól ... megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványainak jó és dicséretes példát adjon, hogy elég tudós legyen, hogy jó lelkiismerettel és isteni félelemmel amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait mint atyjuk, úgy szeresse. Tanítsa őket világosan, röviden és tökéletesen. Őket Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne legyen ajándékokon kapdosó; tanítványainak erkölcsét és nyelvét igyekezze leginkább újítani. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival magát megszerettesse...”

Ő az első a magyar művelődés történetében, akinek az iskolaügy egészéről átfogó koncepciója volt, aki magas szinten képviselte a nemzeti nyelvű tudományosság fontosságának, a magyar nyelvű tanítás szükségességének az ügyét.

1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska című (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette.

De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi és a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György - aki nem követte elődje, Bethlen Gábor politikáját - büntetésül megfosztotta állásaitól. Több tudós férfi és a fejedelem anyja, Lorántffy Zsuzsanna is közbenjárt az érdekében Rákóczi Györgynél, és így került - a leégett, de ennek ellenére az oktatási tevékenységet tovább folytató - kolozsvári református kollégium élére.

Apáczai hitt a nevelés mindenható erejében, minden tervét az iskolán keresztül akarta megvalósítani. Ismerte magyar elődeinek törekvéseit (pl. az anyanyelvű oktatás kiterjesztésével kapcsolatban), de számos tapasztalattal rendelkezett más európai országok törekvéseit illetően is. Pedagógiai érdeme, hogy nem csupán kézikönyvekkel, hanem az egész iskolarendszert átfogó reformterveivel próbálta segíteni az erdélyi iskoláztatás ügyét. Meggyőződése volt, hogy a tudás terjesztése, a nevelés, az iskolák fejlesztése az egyetlen igazi eszköz a magyar nép fejlődése és gazdagodása kapcsán. Ez a záloga annak, hogy Erdély az európai nemzetek közé emelkedjen.

Síremléke Kolozsváron a házsongárdi temetőben
Síremléke Kolozsváron a házsongárdi temetőben

1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszöntő beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremtő munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte.

1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar felsőoktatási tanszervezet tervét terjesztette a következő című iratában: A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módja és formája melyben megmutattatik, mind a mely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent. De az ő értelmében vett magyar akadémia eszmei alapkő letételénél tovább nem juthatott. Iskolaszervező és oktató munkáját, tudományos pályafutását korai halála derékba törte. A megfeszített munka korán felőrölte életerejét. Fiatalon 1659. december 31-én, 34 éves korában tüdőbaj következtében hunyt el. Az erdélyi magyar protestáns iskolaügy kiemelkedő alakjának hamvait 1660. január 9-én helyezték el a házsongárdi temetőben. Családi tragédia, hogy nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke is.

Apáczai olyan világot járt, enciklopédikus műveltségű férfi, akinek filozófiai és pedagógiai gondolatai egyetemesek és minden időben értéket képviselnek. Művei a magyar és egyetemes nevelés- és művelődéstörténet értékes kincsei. Élete valamennyi magyar számára útmutatást jelent. Bethlen Miklós, egyik legkiválóbb tanítványa, emlékiratában szép emléket állít a nagy nevelőnek.