• Nyitóoldal
  • Ismeretlen szerző: Anyám, ha látnál...

Ismeretlen szerző: Anyám, ha látnál...

Anyám, ha látnál... A hajam tövig le van vágva.
Kopasz fejemre hull a hó.
Átok, s ima ráfagy a számra,
S nincs a fájdalomra szó.
Anyám, ha látnád:
Rabruhámat nem tartja össze csak a folt.
Jobban él otthon,
aki gyilkolt, áruló volt, csalt és rabolt.

Testemet feltöri a deszka.
Bőrömet marja a rovar.
Tetű, poloska és rühatka
váj belém karmaival.
A bánya mélyén lenn a sárban.
Naponta megmártom magam,
sebzett térdemen csúszva-mászva,
s hátamra hideg víz zuhan.
Itt-ott a véremtől piroslik a szén:
a fekete arany.

Anyám, ha látnád:
Szögesdrót mögött éjjel-nappal.
Géppisztolyok és szuronyok kísérnek a munkába járva.
Lábaimra drótozott kapcám,
kalucsnim csupa lyuk.
Kint a földeken, mint az állat,
húzzuk az ekét, boronát.
És ha nem elég mély a szántás,
ostor nyomát érzi a hát.

Öreg orosz sír:- Kis magyarkák.
Barázdált arca csupa könny.
- Szegény magyarkák, Hát van Isten?
Hajcsárunk néz, merő közöny
Nem tudja, hogy félrevezették,
s nem vagyunk ellenségek.
Apja vagy testvére halálát, úgy véli,
rajtunk leveri.

Anyám, ha látnád:
Mezítláb koldul a te lányod
Egy-két krumplit, kenyérhajat.
Kásájából az orosz asszony kanálnyit tenyerembe ad.
És tányérjából szánakozva.
Társaimnak is harmadol.
A fia talán épp ott fekszik, a falunk szélén valahol.

Anyám, a hajam ki fog nőni.
Szénpor nem ül majd arcomon.
De többé nem leszek a régi.
Bár lesz ételem, italom.
Tört hitemmel szabadon járok, újra a magyar ég alatt. De lelkem holtig rab marad!