Ambrózy-Migazzi István

„Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.”

„Ne ültessünk növényt oda, ahova azt mi kívánjuk, hanem oda, ahova az neki megfelelő."

„Semper vireo” - „Örökké zöldellek".




Sédeni gróf Ambrózy-Migazzi István (Nizza, 1869. március 5. - Tana, 1933. augusztus 31.) jogász, dendrológus, botanikus, a „magyar Heiden”, a „virágos gróf”. Az európai hírű malonyai és jeli arborétum megalapítója. Életcélja a mi természeti adottságaink között „örökké zöldellő kertek” megvalósítása volt.

Ambrózy-Migazzi István 1869. március 5-én született Franciaország mediterrán klímájú vidékén, Nizzában, báró Ambrózy Lajos és gróf Erdődy Agathe gyermekeként. A kor divatjának megfelelően a jómódú arisztokrata család a teleket a Földközi tenger mediterrán éghajlatú fürdővárosaiban töltötte, így született Ambrózy is Nizzában.

Gyermekéveit a Vas Vármegyei Tana (ma Tanakajd) községben lévő családi birtokon töltötte. Tanulmányait más, hasonló társadalmi rangú gyermekekkel együtt 1880-tól a bécsi Theresianumban folytatta. A bécsi középiskolában legkedvesebb tantárgya a botanika volt. A középiskola elvégzése után a belgiumi Löwenben, majd Budapesten jogot hallgatott, s politikai tudományokból szerzett doktorátust. Később országgyűlési képviselő, majd a főrendiház örökös tagja lett, a politika azonban valójában soha nem érdekelte különösebben.

Gyermekéveiben a családi kastély kertjében ismerkedett először a természettel, természetszeretete innen datálódik. A növény- és állatvilág megfigyelése, megismerése kötötte le igazán a figyelmét. A családi illetve az arisztokrata rokonság kastélyparkjainak növényvilágát vizsgálta és rendezte szakszerűen herbáriumba. Itt ismerkedett meg távoli földrészekről származó különleges fákkal és cserjékkel. Tanulmányai befejezése után sokat utazott. Utazásai alatt ismerkedett meg egy-egy mediterrán régió, illetve speciális mikroklímájú térség (pl. Anglia, Algéria, a Genfi-tó) gazdag növényvilágával. Tapasztalatszerző útjai során leginkább az foglalkoztatta, hogy a mediterrán növényeket, lombhullató örökzöldeket milyen módon tudná megtelepíteni a kontinentális klímájú birtokain.

1891-ben tért haza'Magyarországra, azzal az elhatározással, hogy hazánkban is megtelepíti ezeket az örökzöldeket, e hidegebb klímájú tájon is színt varázsolva a téli kopár szürkeségbe.

Természetesen eközben a gróf élte a főrendiek megszokott életét. Igazgatta birtokait, igazgatta az ország dolgait, mint honatya, aztán mind felsőházi képviselő.

1892-ben megismerkedett Migazzi Antónia grófnővel, akit hamarosan feleségül vett. Tiszteletére felvette a Migazzi nevet. A Kanári szigeteken és a Genfi-tónál tett nászútjukról már délszaki növények magvaival tértek vissza. E magvak elvetésével, illetve német faiskolákból hozatott 16 faj elültetésével vette kezdetét felesége malonyai birtokán az arborétum megalapítása.

Ambrózy több mint 20 éven éven át tevékenykedett Malonyán. Intenzíven kísérletezett különféle növények telepítésével, ami a szélsőséges klíma miatt sok gondot okozott. Mintegy 700 fajból, változatból illetve formából álló gyűjteményt hozott létre, ahol nemcsak a Földközi tenger mentéről, hanem a Balkánról, Kis-Ázsiából, a Távol-Keletről és az amerikai földrészről származó ritkaságok díszlettek. Az 55 hektár kiterjedésű park nagyrészét az arborétum foglalta el, két kis tavacska, valamint egy gyümölcsös és egy faiskola helyezkedett el rajta. Hazánkban elsőként Ambrózy honosított meg számos addig ismeretlen dísznövényt, mint a bambuszokat vagy az örökzöld tölgyeket. A konopistyei várkastély parkjának rendezéséért bárói címet kapott Csehországban.

A Jeli Arborétum alapítójának szobra
A Jeli Arborétum alapítójának szobra

„Novemberben, amikor már csak a Halottak napja virágai emlékeztetnek, hogy él a természet, abban a ritka élvezetben volt részem, hogy a leggazdagabb virulás közepette tölthettem néhány órát. Már a kastély bejáróját smaragd színű ruhába öltöztetik a délszaki felfutó cserjék, amelyek körül kivillog a tűztövis száz meg száz rózsapiros bogyója, akár egy hímes keleti szőnyeg..." - dicsérte a Malonyán látottakat egy ottani kirándulás után a látottakat Lyka Károly, a művészettörténet magyar klasszikusa.

1914-ben haza utazott Tanára, édesanyja temetésére. Azután közbeszólt a háború, majd a Trianoni békediktátum. A trianoni béke kihirdetéséig nem tért vissza Malonyára. A béke kihirdetése után pedig a Csehszlovákiához került birtokot csak úgy tarthatta volna meg, ha lemond magyar állampolgárságáról és tóttá válik. De az országgyűlési képviselő Ambrózy gróf magyar maradt. Elvesztette ugyan a birtokot, a szeretett kertet, de nem vesztette el hitét, erejét, melyre igencsak szüksége volt az újra kezdéshez. Példásan bizonyította magyarságát, egyenes jellemét és rendkívüli természet szeretetét.

Nagy tervet fogalmazott meg, Közép-Európa több országában teljesen önálló, de egymással szoros kapcsolatban álló parkokat kívánt létrehozni. Külföldi tanulmányutakat tett, főleg németországi botanikus kerteket és arborétumokat látogatott. Itthon Tanán és Tömördön folytatta botanikai tevékenységét, mígnem egy véletlen meghozta a változást. Tűzifának szánt erdő vásárlása során kapcsolatba került a Kám határában elterülő, Jelihálásnak nevezett, legeltetett akácosokkal. Itt figyelt fel a Kemeneshát nyújtotta lehetőségekre, a borókás nyíresekre, csarabosokra, a Koponyás patak völgyének mikroklímájára, a Hét-forrás környékének bükkfáira, ciklámenjeire. Itt, az Alpok, az Adria és az Alföld találkozásánál találta meg az alkalmas területet céljai megvalósítására.

A magyarországi tájakra leginkább jellemző gumós és hagymás növényeket, évelőket ültetett. Az 1920-as évek végére áfonya, borbolya, ciklámen, fagyai, japánsom, kecskerágó, liliom, nárcisz, nőszirom, tőzike és még sok más növény pompázott a park legkülönbözőbb részein. Hamarosan a „virágos gróf" néven emlegették. Ekkor már teljes joggal nevezhette alkotását „Hortus Botanicus Jeli"-nek (Jeli Botanikus Kert).

1922-től 33-ig alakította ki azt az 5 hektáros kertet, amit ma felsőkertnek hívunk. Az örökzöldek hazai meghonosítása továbbra is célja maradt. Vásárlással és cserével fenyőfélék sokaságát szerezte be és telepítette el. A fenyők árnyékában pedig megtelepítette az első rhododendronokat, s ezzel létrehozott egy csodálatos virágoskertet. Az arborétumban több, mint 300 rododendron faj él, a példányok száma pedig több ezer.

Tervei között szerepelt a Gellért-hegy parkírozásának kérdése. Meg voltak erre vonatkozó tervei és tanácsait helyszínen akarta előadni. Betegsége ebben megakadályozta. Másik nagyszabású elgondolása volt, hogy a Zebegény és Vác közt emelkedő hegyek déli lejtőit úgy kellene kertészetileg kialakítani, hogy ez a dunamenti szakasz világhírű látványosság legyen. Ide tervezte azokat a nagy csemetekerteket is, amelyekben dél-európai és máshonnan származó örökzöld növényeket tömegesen nevelt volna, hogy itt a közép-európai éghajlathoz szoktatva azokat, kereskedelem útján tovább juttassa a külföldi kertészek számára. Foglalkozott virágkötészettel, festészettel, madármegfigyeléssel, iskolakertek alapításával. A természet nagy emlékező készséggel áldotta meg. Nyolc nyelven beszélt, elmélyedő tanulmányai alapján széleskörű, alapos tudásról tett tanúságot.

Szobra a malonyai arborétumban
Szobra a malonyai arborétumban

A két nagy park létrehozása mellett 1930-ban tervet készített Temesvár folyójának, a Begának a szabályozására. A Bega-csatornát nemcsak hajózhatóvá kívánta tenni, hanem az ott létesítendő vízi erőmű segítségével a Bánát ármentesítését és öntözését is meg kívánta oldani. A főrendiházban 1910-ben elhangzott felszólásával megakadályozta az Egyetemi Botanikuskert áttelepítését. 1916-ban írt dolgozatában a biológiai egyensúly megbomlásának veszélyeire figyelmeztetett azzal, hogy nemzetközi összefogást hirdetett a vonuló hasznos madarak védelmében. A Közép Európában tervezett arborétumok közül Jelin kívül a Prága melletti Pruhonicén jött létre ilyen park.

Tíz év munkájával, öthektárnyi telepített gyűjteménnyel büszkélkedhetett. Azonban alig indult útjára élete fő műve, amikor 64 évesen - munkaereje teljében, megvalósulatlan terveit hátrahagyva - 1933 augusztus 31-én elragadta a halál. Nyugvóhelyéül az arborétum melletti érintetlen természetet választotta, ahol síremlékén ma is olvasható jelmondata: „Semper vireo” - Örökké zöldellek. Kívánsága szerint teste ott pihen a kertben, szelleme ott lebeg a kert mindenkori gazdái előtt, ő maga pedig már a paradicsomi kertből figyeli, hogy mi történik itt lenn az ő földre teremtett paradicsomával.

A Jeli arborétum további sorsa

A második világháború a birtokviszonyokat megváltoztatta. A terület az állami erdészet kezelésébe került. Átmeneti tanácstalanság után - lévén a park gazdaságilag nem hasznosítható terület - 1953-ban védetté nyilvánították a parki részt és a Hét-forrás környékét.

Síremléke
Síremléke

Szerencsére az erdőgazdaság megragadta a lehetőséget, és a kezelésére bízott Ambrózy-kert gyűjteményes részében továbbvitte Ambrózy már megkezdett exótatelepítéseit, a hátsó, még csaknem érintetlen területen pedig az új elképzelés szerint a domborzat adottságainak megfelelő tájövezetek kialakításával hazánk éghajlati viszonyaihoz hasonló, a világ minden tájáról, így például Amerikából, a Balkánról, a Kaukázusból, Kínából, Japánból mutat be erdőtársulásokat tudományos ismeretterjesztő szándékkal. Célként jelölte meg a Hét-forrás szurdokában lévő ősbükkös megőrzését. Ennek eredményeként 1959-ben már 70 hektár vált természetvédelmi területté. A 60-as és 70-es évek erőteljes rhododendron telepítéseinek eredménye az az erdei fenyves állomány, amely alatt pompázik a kert színpompás látnivalója. A párásság biztosítására a Kaponyás-patak mentén tavakat alakítottak ki, kiépítették a sétautakat, menedékházakat, padokat, jelölőtáblákat helyeztek ki. (Ma a 75,1 hektáros arborétum és az Ambrózy-sír környéke, valamint az arborétumot kiszolgáló létesítmények összesen 106,6 ha védett területet tesznek ki.)

Emlékezete

Ambrózy-Migazzi Istvánnak 1968-tól emléktábla, 1970-től sétány őrzi emlékét Tanakajdon, 1971-ben pedig Jelin felavatták vadkörtefa rönkbe faragott portréját.