- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Augusztusi jeles napok
- Teleki Sámuel, a könyvtáralapító kancellár
Teleki Sámuel, a könyvtáralapító kancellár
„Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni”
„De ezeknek a közhivataloknak gondjai közepette sem mulasztottam el egyetlen helyet, egyetlen alkalmat sem, hogy egész Európából könyveket vásárolva könyvtáram állományát szaporítsam, és sem az életem viszontagságai, sem a távolság és egyéb nehézségek nem akadályoztak meg abban, hogy sokszor erőmön és anyagi lehetőségeimen, tehetségemen felül költséget fordítsak Bibliothecám gyarapítására. Mikor ezt tettem, szándékom az volt, hogy hazámban a könyvek hiányán könnyítsek.”
„A’ minden virtusokkal tündöklő férjfiú, ki a’ Haza’ polgári igazgatásában bébizonyitott bölcseségére nézve mind azon Nagyok közt, kik valaha vele egy pályát futottak, az elsők közzül való: az Anyaszentegyházhoz ’s az iskolákhoz mutatott számtalan jótéteményeire nézve hasonlíthatatlan; a ’Nemzeti Cultura’ előmozdítására, a ’Tudományok’ virágoztatására s a ’Tudósok’ becsülésére ’s jutalmazására csupán a ’dicső Marczibányi, Festetics, ’s Széchenyi, - mind, mind elhúnyt csillagainkkal páros.” (Magyar Kurir 1822)
Széki gróf Teleki Sámuel (Gernyeszeg, 1739. november 17. - Bécs, 1822. augusztus 7.) a könyvgyűjtő és könyvtáralapító kancellár.
Életpályája
Teleki Sámuel Gernyeszegen született 1739. november 17-én Teleki Sándor gróf tordai főispán, guberniumi tanácsos második, Petki Nagy Zsuzsannával kötött házasságából. A családi hagyományt erősen meghatározta a Habsburg-pártiság és a református identitás. Nagyapja a családi vagyon és hírnév alapját megteremtő Teleki Mihály, az Erdélyi FejedelemségHabsburg-integrációját előkészítő 17. századi államférfi volt. Apja az erdélyi református kollégiumok és peregrinus diákok bőkezű támogatója volt.
Gyermekkoráról kevés adattal rendelkezünk. Kilencéves volt, amikor édesanyját elvesztette. Korai árvaságát, a nagyobb testvéreitől elszenvedett „támadásokat” gyermekévei legsötétebb emlékeként idézi Naplójában. Gyermekéveit a Fehér megyei Celnán töltötte. Édesapja mellett korán bekapcsolódott a család gazdasági ügyeinek intézésében, emellett a korban szokásos latin nyelv és hittan mellett némi természettudományos oktatásban is részesült. Az apa 1754-ben bekövetkezett halála miatt Teleki Sámuel taníttatása tizenöt éves korában abbamaradt.
Három év múlva utazási engedélyért folyamodott Mária Teréziához, hogy külföldi tanulmányokat folytathasson. A hétéves háború miatt az udvar korlátozásokat léptetett életbe, de Teleki Sámuel, valamint két unokaöccse, Teleki József és Ádám, a későbbi dobokai főispán az elsők között kapták meg a jóváhagyást. Az utazás 1759. november 7-től 1763. november 17-ig tartott. Kezdetben anyanyelvén kívül csak latinul tudott, hamarosan elsajátította a német és francia nyelvet is.
Széles körű érdeklődésének megfelelően előadásokat hallgatott a természet- és jogtudomány, a történelem, a matematika és a klasszika- filológia tárgykörében. 1760 januárjában érkezett Bázelbe, ahol Daniel és Jean Bernoullinál matematikát, Jakob Christoph Becknél egyetemes történelmet, Johannes Rudolph Iselinnél jogtudományt és Abel Socinnál elektromosságtant tanult. Christoph Beck professzor hatalmas magánkönyvtára mély benyomást tett rá, már itt megfogalmazódott benne a nagy terv. A professzor pedig a megvalósításhoz hasznos tanácsokkal látta el. Már innen nagy könyvszállítmánnyal indult tovább.
1761-től Hollandiában az utrechti és leideni egyetem előadásait látogatta. Tanárai ebben az időszakban Petrus Wesseling történész és filozófus, Christoph Saxe klasszika-filológus és Johan David Hahn természettudós voltak. Utazásának végén öt hónapot töltött Párizsban, ahol kapcsolatba került a neves matematikus Alexis Claud Clairaut-val és a fizikus Charles-Marie de La Condamine-nel.
Utazása során mindenhol kiemelt figyelmet szentelt a könyvtáraknak. Felkereste a városok tudósait, könyvkereskedőit és könyvtárosait; szakértő bibliofillá képezte magát. Tanulmányútjáról végül közel kétezer kötettel érkezett vissza Erdélybe, amelyek később a marosvásárhelyi téka alapját képezték.
1763 végén hazatérve sárdi birtokán telepedett le. Családot akart alapítani és 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest. A leányt apja, Bánffy Dénes minden valószínűség szerint az udvar jóváhagyásával vallási különbségek miatt botrányos körülmények között elraboltatta tőle. Így akadályozta meg a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát.
A katolikus és református körökben egyaránt nagy visszhangot kiváltó eseményt követően, 1768-ban ismerkedett meg iktári Bethlen Zsuzsannával. Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát 1770. február 19-én feleségül vette. Házasságukból kilenc gyermek született, közülük három (Domokos, Mária és Ferenc) érte meg a felnőttkort. Hitvese nemcsak magánéletében lett társa, hanem osztotta férje intellektuális érdeklődését is.
1774-től rangjának megfelelően bekapcsolódott a közügyekbe, tartalmas politikai pályát futott be. Mária Terézia uralkodása alatt királyi kamarás lett, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos volt. II. József császár idején belső titkos tanácsos, 1784-90-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben. Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, Bihar megyének 1785 és 1787 között főispánja volt. 1792-től magyar alkancellár és Máramaros vármegye főispánja, majd II. Lipót alatt erdélyi főkancellár és 1791. júliusától Biharmegye főispánja lett. 1808-ban elnyerte a Szent István-rend nagykeresztjét. Időskorában tudományos elismerésben is részesült, több tudós társaság - köztük a Göttingai Királyi Tudós Társaság, az Angol Királyi Tudományos Társaság - tiszteleti tagjai közé választotta.
Tanulmányútja során döbbent rá hazája művelődési viszonyainak fejletlenségére. Ez irányította figyelmét a közoktatás fejlesztésének irányába. Politikai fellépéseivel elsősorban ennek ügyét kívánta szolgálni. Számos iskolát támogatott, tudósokat, tanárokat, külföldön tanuló diákokat segítő alapítványokat hozott létre. Az erdélyi református kollégiumok sorsa iránt egész életében tevékenyen érdeklődött, megsegítésükre munkát és pénzt áldozott. Az ismeretekhez való hozzáférés lehetőségeinek kiszélesítése révén igyekezett hozzájárulni a honi elmaradottság felszámolásához. A lemaradás csökkentése érdekében az erdélyi olvasók számára könyvgyűjteményét hozzáférhetővé kívánta tenni. II. József trónra lépését követően lehetőségei még inkább kiszélesedtek, hiszen az új császár reformpolitikájának megvalósításában már vallási előítéletek nélkül támaszkodott a rátermett erdélyi főurakra. Élete utolsó három és fél évtizedében hivatali beosztásának megfelelően Bécsben élt. „De ezeknek a közhivataloknak gondjai közepette sem mulasztottam el egyetlen helyet, egyetlen alkalmat sem, hogy egész Európából könyveket vásárolva könyvtáram állományát szaporítsam, és sem az életem viszontagságai, sem a távolság és egyéb nehézségek nem akadályoztak meg abban, hogy sokszor erőmön és anyagi lehetőségeimen, tehetségemen felül költséget fordítsak Bibliothecám gyarapítására. Mikor ezt tettem, szándékom az volt, hogy hazámban a könyvek hiányán könnyítsek.” - írta később a könyvtárkatalógus első kötetében.
Minden hivatali elfoglaltsága mellett egész életén át gyűjtötte a könyveket. Gyűjteményét a köz használatára szánta. Könyveit az 1790-es évek elején Bécsbe, majd innen Marosvásárhelyre szállíttatta, ahol a felesége által örökölt Wesselényi-házban tárolta azokat. E ház bővítésével alakította ki 1802-re az Erdélyi Nagyfejedelemség első nyilvános könyvtárának otthont adó impozáns csarnokot.
1753-ban kezdte el a gyűjtést és 1816-ra már 36 000 kötetből állt könyvtára. Kazinczy szerint erre és az iskolákra nyolcszázezer forintnál többet elköltött. Élete végén a Téka mintegy 40 000 darabot foglalt magába. Könyvtárát családi hitbizományként hagyta örököseire, úgy hogy azt a könyvtári szabályok betartása mellett a közönség is használhassa. A könyvtár katalógusát is kiadta három vastag kötetben és egy jeles előbeszéddel látta el.
Teleki gyűjteménye a felvilágosodás hatása alatt formálódott. A nagy francia enciklopédia két kiadása mellett megvásárolta a legjobb szaklexikonokat, megszerezte az európai tudományos társaságok, akadémiák közlönyeit. A könyvek legnagyobb része latin, görög, német, francia és magyar nyelvű, de sok más európai és keleti nyelven írott mű is akadt a könyvtárban. Az alapító a kontinens huszonöt városából vásárolt, mintegy hat évtizedes rendszeres gyűjtőmunka során sikerült megszereznie az alapvető tudományos műveket, nemcsak kortárs kiadványokat, hanem a nyomtatás kezdeteitől megjelent könyveket is.
Bibliofil ritkaságokat is vásárolt. Kéziratos gyűjteményének legértékesebb darabja - egy corvina - sajnálatos módon elkerült az Egyesült Államokba a második világháborút megelőző években. Könyvtárának felbecsülhetetlen kincsei közé tartozik 52 ősnyomtatvány, unikumok, ritka könyvek, első kiadások, díszkiadások. A legkorábbi Galeotto Marzio Liber de homine című munkája, amit Bolognában nyomtattak 1475 körül. Régi híres nyomdászműhelyek mesterremekei közül válogatott, ez is emelte a gyűjtemény értékét, hírnevét. Különös műgonddal válogatta össze a görög és latin klasszikus szerzőknek a szöveghűség, a kommentár és a nyomdai kivitelezés szempontjából a legjobb kiadásait. Sok kiadványt híres festők és grafikusok illusztráltak, és jelentős azoknak a könyveknek a száma is, melyek az ókori világ művészetét, valamint az akkor már működő híres múzeumok gyűjteményeit mutatták be.
A könyvtár gazdag bibliagyűjteménnyel is rendelkezett. A híres európai nyomdák reprezentatív példányai, a jelentős magyar és román szentírásfordítások között megtalálható volt a Vizsolyi Biblia két példánya is. Felesége szintén könyvgyűjtő volt. Kétezer kötetes magyar nyelvű gyűjteménye három generáció bibliofil érdeklődése eredményeként jött létre. Ezt az egyetlen, teljes egészében fennmaradt 18. századi erdélyi arisztokrata női könyvtárat végrendeletében a férje könyvtárához kapcsolta.
Még külföldi tanulmányútja során Petrus Wesseling holland filológus hívta fel a figyelmét a Janus Pannonius-művek hibás kiadásaira. Hatására Teleki közel húszévnyi kutatómunkával összegyűjtötte a fellelhető Janus-kéziratokat. Az egykorú kéziratokat és tizenhárom másik kiadást vetett össze s ezek alapján elkészíttette a költő életművének első kritikai kiadását. (A két kötetes munka 1784-ben Utrechtben jelent meg).
Kéziratban sok levele maradt a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában, Marosvásárhelyt és a br. Wesselényi-féle görcsöni levéltárban (19 db).
A könyvtáralapító Teleki Bécsben hunyt el 1822. augusztus 7-én. Sáromberkén, a családi kriptában nyugszik.